Magyarország kijevi nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarország kijevi nagykövetsége
Embassy of Hungary in Kyiv.jpg
Rangja nagykövetség
Küldő ország Magyarország
Fogadó ország Ukrajna
Alapítva 1992. szeptember 9.
Vezető Íjgyártó István (2018. november – )
Beosztása magyar nagykövet Ukrajnában
Irányítószám 01901
Cím Rejtarszka vulicja .
Ellenkező képviselet Ukrajna budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország kijevi nagykövetsége (Kijev)
Magyarország kijevi nagykövetsége
Magyarország kijevi nagykövetsége
Pozíció Kijev térképén
é. sz. 50° 27′ 12″, k. h. 30° 30′ 31″Koordináták: é. sz. 50° 27′ 12″, k. h. 30° 30′ 31″
Magyarország kijevi nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID

Magyarország kijevi nagykövetsége a két ország kapcsolatainak kiemelt intézménye. 1969-ben nyílt, még a Szovjetunióban, mint főkonzulátus, majd Ukrajna függetlenné válását követően, 1991-ben alakították át nagykövetséggé. A képviselet Kijevben a vulicja Rejtarszka 33. szám alatt található, nagykövetünk 2018 novembere óta Íjgyártó István.

Története[szerkesztés]

Az első világháború utolsó éveiben Ukrajna próbálta elérni függetlenségét az Orosz Birodalomtól, illetve Szovjet-Oroszországtól, ám a polgárháború éveiben mégis fokozatosan függőségbe került a bolsevik államtól. Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 februárjában a Breszt-litovszki béke aláírásával elismerte a független Ukrán Népköztársaságot,[1] a monarchia a nagy diplomáciai tapasztalattal rendelkező Forgách János személyében képviselőt is küldött az új országba, elsősorban ukrán mezőgazdasági termények vásárlása, így az éhínség megelőzése érdekében. Bár Forgách nem járt sikerrel, sőt, 1918 novemberében el is hagyta az összeomlóban lévő Ukrajnát, hogy Bécsbe utazzék az összeomlóban lévő monarchiába,[2] mégis az ukránok őt tartják az első magyar követnek. Forgách ugyan a nemzetiségét tekintve valóban magyar volt, de a monarchia diplomatája. Hogy valóban kapott-e követi kinevezést, vagy csak a búza ügyében érkezett konkrét céllal, mint megbízott tárgyaló homályban maradt.

Bár Kijev mintegy 800-800 kilométerre fekszik Ungvártól és Beregszásztól, a Kárpátaljai magyarok legnagyobb településeitől, mégis itt nyitották 1969-ben a főkonzulátust, mondván: félúton fekszik a Moszkva felé vezető úton. A főkonzulátus az első ilyen magyar intézmény volt a Szovjetunióban, de a negyedik Kijevben, hiszen Lengyelország, Csehszlovákia, de a Német Demokratikus Köztársaság is működtetett képviseletet a városban.[3] A főkonzulátust 1969. április 16-án[4] nyitott ki, első vezetője Kocsis Vilmos volt. Feladatai elsősorban kulturális jellegűek voltak, mert bár kiemelték, hogy a magyar-szovjet árucsereforgalomnak mintegy egyötöde bonyolódik az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, ennek szervezését a szovjet illetékesekkel oldják meg, így a képviseletnek ebben nem, vagy csak nagyon csekély szerepe volt. Az utolsó főkonzul Páldi András(wd) volt, akit 1986. július 7-én neveztek ki.[5]

Ukrajna 1991. augusztus 24-én kiáltotta ki függetlenségét, de ezt megelőzően, 10-én nyílt meg a rég várt ungvári főkonzulátus.[6] Még abban az évben, december 3-án nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatot létesített Magyarország és Ukrajna, s ugyanez a dátuma a kijevi főkonzulátus nagykövetséggé alakításának is.[7] Első nagykövetünk egyben az utolsó konzul: Páldi András volt - igaz, csak néhány hónapig, hiszen 1992. márciusában[5] visszahívták. Őt Varga István(wd) váltotta, aki 1992. november 19-én adta át megbízólevelét.[8]

További magyar diplomáciai képviseletek Ukrajnában a már említett ungvári főkonzulátus és a beregszászi konzulátus (ny.: 2001. december 17.,[9] kezdetben mint az ungvári főkonzulátus beregszászi ügyfélszolgálati irodája, majd később konzulátus).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Font Márta - Varga Beáta: Ukrajna története. Szeged, Bölcsész Konzorcium, JATEPress, 2006. ISBN 963-9704-10-5
  2. Glenn W. Stefanovics: Janós Forgách Graf von Ghymes und Gács. Solving Problems Through Force (Hozzáférés: 2019. okt. 7.)
  3. Nemes János: Főkonzulátus Kijevben. Népszabadság, XXVII. évf. 96. sz. (1969. ápr. 27.) 2. o.
  4. Bobvos György (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1969. Budapest: Kossuth Kiadó. 1969. 56. o.  
  5. a b Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 131. o.  
  6. Szalai Attila: Jeszenszky Kárpátalján tárgyalt. Új Magyarország, I. évf. 92. sz. (1991. aug. 12.) 4. o.
  7. Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1991. Budapest: Külügyminisztérium. 1991. 88. o.  
  8. Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 1992. Budapest: Külügyminisztérium. 1992. 116. o.  
  9. Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv 2001. Budapest: Külügyminisztérium. 2001. 141. o.