Lengyelország bukaresti nagykövetsége

Lengyelország bukaresti nagykövetsége
Rangja	nagykövetség
Küldő ország	Lengyelország
Fogadó ország	Románia
Beosztása	lengyel nagykövet Romániában
Irányítószám	011821
Település	Bukarest
Ellenkező képviselet	Románia varsói nagykövetsége
Elhelyezkedése
Lengyelország bukaresti nagykövetsége Pozíció Bukarest térképén
é. sz. 44° 27′ 25″, k. h. 26° 05′ 22″44.456972222222, 26.089555555556
Lengyelország bukaresti nagykövetsége weboldala EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyelország bukaresti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Lengyelország bukaresti nagykövetsége (lengyelül: Ambasada Rzeczypospolitej Polskiej w Bukareszcie, románul: Ambasada Republicii Polone la Bucureşti) Lengyelország és Románia kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye, a világháború miatti megszakítást leszámítva 1919 óta. Az épületet még 1929-ben vásárolta a lengyel állam, a diplomáciai misszió azóta ugyanott van - közvetlenül a román külügy tömbje mellett.

Előzmények

Bár Románia már 1862-ben létrejött, a Második Lengyel Köztársaság 1918-ban alakult, így a diplomáciai kapcsolatok felvételére is csak ezt követően kerülhetett sor. A kapcsolatkeresés azonban nem indult jól: 1918-ban a lengyel Kormányzósági Tanács döntött a diplomáciai közeledésről, és megbízta Marian Lindét - aki az Osztrák–Magyar Monarchia bukaresti követségén volt korábban konzul, így Bukarestben tartózkodott -, hogy megbízottként képviselje a lengyel érdekeket Bukarestben. Linde megbízását 1919 elején az időközben felállított lengyel Külügyminisztérium is megerősítette. Azonban a Lengyel Nemzeti Bizottság Stanisław Koźmińskit nevezte ki diplomataként a román kormányhoz. Ez utóbbi szervezet ideiglenes kormányzati hatáskörű grémium volt az alakuló lengyel állam létrejöttének első éveiben. A román hatóságok azonban sem Linde küldetését nem ismerték el, sem Koźmińskinak nem adtak agrémentet.

A nagykövetség története

Józef Piłsudski marsall, az időközben megválasztott lengyel államfő Aleksander Skrzyński - későbbi lengyel külügyminiszter, miniszterelnök - megbízását írta alá, így őt tartják az első hivatalos követnek. Ugyanakkor a kapcsolatfelvétel pontos dátumát csak közel száz évvel később, 2018-ban tudták pontosan megállapítani, amikor a két követ - Skrzyński lengyel, és Alexandru Florescu Varsóban akkreditált román - megbízásának dátumát és megbízóleveleik átadásának időpontját levéltári kutatások során kiderítették. Eszerint a kapcsolatfelvétel napjának 1919. június 22-t ismerik el.

A kezdetben követségi szinten működő diplomáciai képviseleteket már korán, 1937. június 30-án nagykövetségi szintre emelték. Két évvel később azonban Lengyelország német (és szovjet) megszállása miatt a lengyel kormánynak menekülnie kellett, s velük együtt több tízezernyi katonának és civilnek is. Két menekülési útvonal létezett ekkor: Magyarország és Románia irányába. Magyarország németbarát, Románia pedig - ekkor még - semleges állam volt, mégis a magyarok nagy barátsággal fogadták a lengyeleket, míg a román hatóságok a katonai és még a politikai menekülteket – többek között a lengyel kormányt – is internálták és rossz körülmények között tartották. A diplomáciai kapcsolatok végül Lengyelország megszállása okán 1940. november 4-én szakadtak meg. A második világháborút követően immár a szocialista táboron belüli Lengyelország és Románia között 1945. augusztus 13-án újultak meg a diplomáciai kapcsolatok, s 1946 áprilisában nyíltak meg ismét a nagykövetségek.

2006-ban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet védnöksége alatt a bukaresti lengyel nagykövetség épületében tárgyalt Robert Kocsarján örmény és İlham Əliyev azerbajdzsáni elnök a Hegyi-Karabah Köztársaság körüli konfliktus megszüntetéséről.

A követségi épület

A lengyel nagykövetség bukaresti, Aleea Alexandru 23. szám alatti épületét 1912-ben építette egy gabonakereskedő, akitől 1929-ben vásárolta meg a Jan Szembek (korábbi budapesti követ) a lengyel állam számára. Az épülethez az 1930-as években toldottak egy hátsó melléképületet. Az 1977-es romániai földrengésben a nagykövetség épülete súlyosan megsérült. 1978-80 között gyakorlatilag az alapoktól teljesen újjáépítették olyan vasbeton szerkezettel, amely ellenáll a szeizmikus sokkoknak. 1993-95 és 2005-6 között a házat teljesen felújították.