Ugrás a tartalomhoz

Lévai Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Literatúró (vitalap | szerkesztései) 2021. április 23., 05:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→További információk)
Lévai Lajos
Született1894. június 27.
Kolozsvár
Elhunyt1974. június 7. (79 évesen)
Székelyudvarhely
Állampolgársága
Foglalkozásaíró,
helytörténész,
pedagógus
IskoláiKolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem (–1923)
Sablon • Wikidata • Segítség

Lévai Lajos (Kolozsvár, 1894. június 27. – Székelyudvarhely, 1974. június 7.) író, helytörténész, tanár.

Életpályája

Középiskoláit ösztöndíjasként a kolozsvári Református Kollégiumban végezte 1914-ben. Középiskolás korában a Remény című kolozsvári diáklap szerkesztője volt. Eötvös József demokratikus eszméiről írt dolgozatával megnyerte az iskola pályadíját. Az első világháborúban a galíciai fronton vett részt előbb hadnagyi, majd főhadnagyi rangban. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári egyetem Történelem-Földrajz Tanszékén végezte 1923-ban. 1923-ban megnősült. Felesége Kocsány Zsuzsanna (1905, Várkudú, Beszterce-Naszód megye – 2004, Kolozsvár). Öt leánya (Júlia, Ildikó, Enikő, Claudia, Éva) és két fia (Levente, Zsolt) született. Unokái Bréda Ferenc író, Zsigmond Éva asztrobiológus (Houston, NASA), Lévai László orvos (Nancy), Nicula György Zsolt orvos (Kolozsvár). A szegedi egyetemen szerzett bölcsészeti doktorátust 1926-ban. 1918 és 1926 között Fogarason, Kolozsváron és Petrozsényben (1918-1926) tanított.

Petrozsényi éveitől kezdődően haláláig közeli barátja, Bicsérdy Béla bicsérdizmusának, mint életmódnak az elkötelezett híve volt. A két világháború közötti időszakban több ízben járt tanulmányúton Törökországban. 1926-tól Székelyudvarhely művelődéstörténeti életének egyik vezéregyéniségeként tevékenykedett : a székelyudvarhelyi Református Kollégium (majd Tanítóképző) rendes tanára, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium óraadó tanára (1932-1936), a Székely Dalegyletnek elnöke, a székelyudvarhelyi Munkástestedző Egylet elnöke, az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) díszelnöke, a székelyudvarhelyi Református Férfiszövetség titkára, a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója (1946-1948) volt. Közírói pályáját a kolozsvári Ellenzéknél és a Brassói Lapoknál kezdte. Néprajzi, társadalmi, művelődéstörténeti írásai a két világháború közötti időszakban a Keleti Újság, a Harangszó és az Ifjú Erdély című lapokban jelentek meg.

Szoros baráti kapcsolatban állt Haáz Rezső székelyudvarhelyi néprajzkutatóval, Kováts István székelyudvarhelyi műfényképésszel, György Dénes szavalóművésszel, Tamási Áronnal, Nyírő Józseffel, Széfeddin Sefket bejjel, Tomcsa Sándorral, Tompa Lászlóval. A kommunista hatalomátvétel után egy évig a szamosújvári börtönben tartják őrizetben. Fogvatartásának ideje alatt Rózsa Sándor életútjának levéltári anyagait kutatta. A hatvanas évektől kezdődően a marosvásárhelyi Vörös Zászlóban, a budapesti Élet és Tudományban és a csíkszeredai Hargita című napilap kulturális mellékleteiben közölte rendszeresen tudománynépszerűsítő tanulmányait, írásait és Mazsolák című aforizmáit. Az ebben az időszakban írt színdarabjai kéziratban maradtak. Az eszperantista mozgalom lelkes híve volt. Szívbetegségét a kovásznai szanatóriumban kezelték több éven keresztül. Életpályájának utolsó évtizedében fokozódó figyelemmel fordult a kínai kultúra tanulmányozása felé. A székely-magyar rovásírás elmélyült tanulmányozását és korszerű használatát szorgalmazta. Öt évtizedes művelődéstörténeti tevékenysége folyamán mindvégig Kőrösi Csoma Sándor és Orbán Balázs tudományos munkásságát tartotta követendő eszményképének. A Székelyföld megkülönböztetett kegyelettel őrzi munkásságának emlékét.

Ismeretterjesztő és néprajzi jellegű munkái

  • Székelyföldi képek. Első kiadás, Minerva, Kolozsvár, 1934. Második kiadás, Minerva, Kolozsvár, 1940[1], [2]
  • Székely betlehemi játék és lakodalmi ének, Székelyudvarhely, 1935
  • Székelyföldi kis tükör, Kókai Lajos könyvkiadója, Budapest, 1942
  • Ez a föld a mienk. Egy pesti diák utazása Erdélyben; Pantheon, Bp., 1943

Településtörténeti munkái

Ifjúsági regényei

  • A szakadék szélén, ifjúsági regény, Kolozsvár, 1933[3]
  • Becsülettel és akarattal, ifjúsági regény, Budapest, 1942
  • Egy székelyföldi iskolamester levelei, ifjúsági olvasmányok, Székelyudvarhely, 1943[4][halott link]

Színművei

  • Bálványos vára, székely-történelmi színmű, Székelyudvarhely, 1940
  • Hát érdemes volt ?, zenés egyfelvonásos, Székelyudvarhely, 1941
  • Buzogány és felesége, egyfelvonásos, zenés színmű. Székelyudvarhely, 1941

Egyéb művei

  • A Székely Dalegylet emlékkönyvecskéje (1868-1938). Székelyudvarhely, 1939
  • Parabolák. Történetek: a porszemről, a virágról, a szívről, a székelyről, az emberről, a könnyről és a mosolyról, Székelyudvarhely, 1943
  • Életem, emlékeim, fényképeim.... Önéletrajzi és kortörténeti dokumentumok (kézirat), 1970

Közlései a két világháború közötti sajtóban

  • Lévay Lajos, Almási barlang. In : Ifjú Erdély, 1930. 3. szám, p. 44–45. [5]
  • Lévay Lajos dr., Báró Orbán Balázs: “Székelyföld leírása” c. műve néprajzi adatai. In : Ifjú Erdély, 1930., 5. szám, p. 109–110.
  • Lévay Lajos dr., Báró Orbán Balázs: “Székelyföld leírása” c. műve néprajzi adatai... In : Ifjú Erdély, 1930., 6. szám, p. 131–132.
  • Lévay Lajos dr., Báró Orbán Balázs: “Székelyföld leírása” c. néprajzi adatai. In : Ifjú Erdély, 1930., 7. szám, p. 154–155. Illusztráció
  • Lévay Lajos dr., Orbán Balázs: “Székelyföld leírása” c. műve néprajzi adatai. In : Ifjú Erdély, 1930., 8. szám, p. 179–180.
  • Lévai Lajos, Idill. In : Pásztortűz, 1932, 13-14. sz., 206 old., novella – karcolat. Vö. Bokor Gizella és Bokor-Kiss Anna, Pásztortűz repertórium, 1921–1944[6]
  • Lévai Lajos, Jóságos krízis. In : Pásztortűz, 1932, 13-14. sz., 206. old., novella – karcolat. Vö. Bokor Gizella és Bokor-Kiss Anna, Pásztortűz repertórium, 1921–1944[7]
  • Dr. Lévay Lajos, Székely betlehemes játék és lakodalmas ének. In : Kiáltó Szó, 1936. márc. 1. (X. évf. 3.), 39.
  • Lévai Lajos, dr., "Szerencsések vagytok ti, akik nem a vérontás és országok után áhítoztok, hanem a tudományoknak éltek"! Látogatás a székelyudvarhelyi Református Tanítóképző könyvtárában. In : Független Újság, 8. p. 7. évf., 9. Sz., 1940. április 27.

Irodalom

További információk

  • Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának honlapja [9]
  • Róth András Lajos, Lévai Lajos daliás városa. 1. rész. In : a székelyudvarhelyi Udvarhelyszék honlapja, 1999. július 14. [10]
  • A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium honlapja. Lévai Lajos életrajzi adatai és fényképe [11][halott link] [12]
  • Dávid Gyula, Az én kollégiumom. In : A székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium Évkönyve, 2003–2004[13]
  • Gellért Géza, Dr. Lévay Lajos életútja. A székely dalosok szívdobogása. In : Udvarhelyi Híradó, 2004 [14]
  • Monoki István, Magyar könyvtermelés Romániában (1919-1940). Lévai Lajos Lajos[halott link]
  • Jakab Albert Zsolt, Romániai magyar néprajzi bibliográfia [15]
  • A Forrai Sándor Rovásíró Kör honlapja [16]
  • Pozsony Ferenc, Vámszer Géza választott szülőföldje [17][halott link]
  • L. Simon László, Napfény a műteremben. A székelyudvarhelyi Kováts család fotókiállítása a Néprajzi Múzeumban. Képgyártó dinasztia Székelyudvarhelyen. A Kováts-napfényműterem száz éve. Rendezte: Fogarasi Klára, Néprajzi Múzeum, 2007. március 21. – szeptember 30. Az azonos című katalógust Fogarasi Klára írta, Néprajzi Múzeum, Budapest, 2007, 236 oldal. In : Kommentár, 2007 / 4. [18][halott link]
  • Kápolnási Zsolt, 60 éve történt. A visszacsatolás évfordulója. In : Udvarhelyi Híradó, 2003. szeptember 18., Kereső, Lévai Lajos címszó [19]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lévai_Lajos&oldid=23805393”