Korai norvég black metal mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Korai norvég black metal mozgalom

Stíluseredet thrash metal, black metal
Kulturális eredet 1987–1994, Norvégia
Hangszerek elektromos gitár, basszusgitár, dob
Népszerűség underground
Alműfajok
szimfonikus black metal
Alműfajok régiók szerint
Les Légions Noires
Gaahl (Kristian Eivind Espedal) hullasminkben 2009-ben

A korai norvég black metal mozgalom zenei alapú szubkultúra, amely az 1990-es évek elején bontakozott ki Norvégiában. Ennek a zenei mozgalomnak köszönhető a modern black metal műfaj kialakulása és több elismert, nagyhatású extrém metal zenekar létrejötte.

Akkor vált igazából közismertté, amikor nagy médiaérdeklődés mellett kiderült, hogy tagjai felelősek két gyilkosságért és több norvég templom felgyújtásáért. A mozgalom, egy valláshoz hasonlóan, saját ideológiával és erkölcsi világképpel rendelkezett. A kemény mag tagjai „The Black Circle” (a Fekete Kör) vagy „Black Metal Inner Circle” (a Black Metal Belső Köre) névvel illették magukat. Ez a kör elsősorban fiatal férfiakból állt, akik közül sokan az oslói Helvete (norvégul Pokol) nevű lemezboltban találkoztak. Interjúkban a mozgalom tagjai erősen keresztényellenes és embergyűlölő nézeteket vallottak, magukat igazi sátánistának tartották, akik terjeszteni akarják a terrort, a gyűlöletet és a gonoszt. Álneveket használtak, a megjelent fotókon „hullasminket” viseltek és középkori fegyverekkel pózoltak. A mozgalom zártkörű volt, és kizárólag csak azokat fogadta be, akiket erre igaznak és elkötelezettnek ítélt. A zenei integritás nagyon fontos volt a mozgalomhoz tartozó előadók számára, hiszen azt akarták, hogy a black metal egy underground, sértetlen műfaj maradjon.

1993 augusztusában a mozgalom több tagját letartóztatták, majd 1994 májusában elítélték őket többek között gyújtogatásért, gyilkosságért és robbanóanyagok birtoklása miatt. A legtöbben nem mutattak megbánást az elkövetett tetteikért. A norvég média részletesen tudósított az eseményekről, de a riportok hangvétele gyakran szenzációhajhász volt. Például, egy norvég tv-csatorna interjút készített egy nővel, aki azt állította, hogy sátánisták áldozták fel a gyermekét és megölték a kutyáját.[1] A korai norvég black metal mozgalom egészen a mai napig témája különböző könyveknek és filmeknek.

Zenei hatások[szerkesztés]

Az 1980-as években a black metal csak néhány együttes laza csoportosulása volt. Sátánista szövegeket osztottak meg, azonban a legtöbb „első hullámú” zenekar ezeket csak sokkoló hatásként alkalmazta.[2] 1990 és 1992 között számos norvég együttes kezdett el egy újfajta black metalt előadni és kiadatni, amit erősen befolyásolt a korai együttesek stílusa. A hirtelen megnövekedett népszerűségük miatt ezeket a zenekarokat a black metal második hullámába sorolják. A norvég mozgalom együttesei továbbfejlesztették elődeik stílusát, és ezáltal egy új heavy metal alműfajt hoztak létre. Ez részben Snorre 'Blackthorn' Ruchnak a Thornsból és Euronymousnak a Mayhemből köszönhető, akik új gitárstílust hoztak létre, ami teljes akkordokat használt a gitáros kvintek helyett.[3][4] A Darkthrone zenésze, Fenriz szerint a gitárstílust a Bathorytól vették át,[5] és megjegyezte, hogy „ezek a riffek a '90-es évek zenekarai számára egy új irányt jelentettek”.[6]

A stílus zenéjének sötét témáit hullasminkkel és egyéb szokatlan megjelenési formákkal egészítették ki, amik segítették megkülönböztetni a black metal előadókat más metalzenekaroktól.[7]

A mozgalom történetének főbb eseményei[szerkesztés]

A mozgalom kialakulásának előzményei[szerkesztés]

A norvég mozgalom létrejötte előtt néhány külföldi zenekar nagy hatást gyakorolt a műfajra és a mozgalomra egyaránt, mint például a görög Rotting Christ, a svájci Samael és a brit Venom.[8]

A korai norvég black metal mozgalom legkorábban, 1984-ben alakult együttese a Mayhem, amelynek az első dalai és kiadásai egy erősen Venom-ihlette zenét mutatnak.[9] Az 1986-os Pure Fucking Armageddon egy rossz körülmények között felvett demó, amit az agresszívabb thrash metal ihletett.[9] Az 1987-ben megjelent Deathcrush EP-jük az első norvég black metal album, ami kiadónál jelent meg.

Az 1980-as években a norvég mozgalom még nem alakult ki teljesen, csak a következő évtized elején bontakozott ki.

Dead és öngyilkossága[szerkesztés]

A korai norvég black metal mozgalom egyik legismertebb karaktere a svéd Mayhem-énekes Dead (hivatalos nevén Per Yngve Ohlin), aki 1988-ban csatlakozott a zenekarhoz, és ő írta meg a sokak szerint legbefolyásosabb black metal album, az 1994-ben megjelent De Mysteriis Dom Sathanas dalszövegeit. Halála után a mozgalom több tagja depressziósnak és befelé fordulónak jellemezte. Fellépései előtt sok időt töltött el azzal, hogy hullához hasonló kinézete legyen, és gyakran megvágta a kezeit éneklés közben.[3][10]

1991. április 8-án Dead öngyilkosságot követett el abban a házban, ahol a Mayhem zenekari próbatermet birtokolt.[9] Holttestét a Mayhem gitárosa, Euronymous fedezte fel. A kezen és a nyakon több mély vágást találtak, valamint a fejen egy sörétes puska okozta lőtt sebet. Mielőtt a rendőrséget értesítette volna, Euronymous szerzett egy fényképezőgépet és többször lefotózta Dead holttestét, közben átrendezett néhány dolgot.[11] Ezen fényképek egyike lett az 1995-ben megjelent Dawn of the Black Hearts Mayhem-koncertlemez borítója. Terjedtek olyan rémhírek, hogy Euronymous ragut csinált Dead agyából, és nyakláncot a koponyájának darabjaiból.[7] Előbbi pletykát a zenekar tagadta, de azt elismerték, hogy készültek nyakláncok Dead koponyadarabjaiból, amiket Euronymous az erre méltónak tartott zenészeknek ajándékozott.[12][13][14]

Euronymous Dead öngyilkosságát a Mayhem 'gonosz' imázsának népszerűsítésére használta fel, és azt állította, hogy Dead az extrém metal trenddé válása miatt ölte meg magát.[15] A Mayhem basszusgitárosa, Necrobutcher szerint „az emberek jobban felfigyeltek a black metal mozgalomra, miután Dead lelőtte magát… Dead öngyilkossága igazán megváltoztatta a mozgalmat”. Az Emperor dobosa, Bård 'Faust' Eithun úgy véli, hogy Dead öngyilkossága után „a black metal mozgalom megszállottan kereste a sátánizmust és a gonoszt”.[3]

A mozgalom tagjai közül a későbbiekben még ketten követtek el öngyilkosságot: Erik 'Grim' Brødreskift (Immortal, Gorgoroth, Borknagar) 1999-ben és Espen 'Storm' Andersen (Strid) 2001-ben.[16]

Helvete és a "fekete kör"[szerkesztés]

Egy falfirka a Helvete pincéjében

A Mayhem gitárosa, Euronymous volt a „központi figura, akinek fő szerepe volt a mozgalom létrejöttében”, amit „szinte egymaga hozott létre”.[17] Létrehozta a Deathlike Silence Productions nevű független kiadót az 1980-as évek végén, ami a norvég Mayhem és Burzum, továbbá a svéd Merciless és Abruptum albumait adta ki. 1991 májusában, júniusában[18] nyitotta meg a Helvete (norvégul Pokol) nevű lemezboltját, amely Oslóban volt, a Schweigaards 56. szám alatt. A norvég black metal zenészek gyakran szerveztek találkozókat a boltban és annak pincéjében. Euronymous, Varg Vikernes[5] és Samoth[19] különböző időkben ott lakott. A bolt falai feketék voltak, amelyeket középkori fegyverek és zenekarok poszterei díszítettek.[3]

Occultus szerint a hely, amit Euronymous bérelt, „túl nagy volt és a bérleti díj túl drága. Ez az oka annak, hogy nem működött rendesen”. A bérelt helyiségeknek csak egy kis része volt kihasználva a bolt számára.[20] Euronymous 1993 elején bezárta a Helvetet, mert a média és a rendőrség felfigyelt rá a kibontakozó mozgalom miatt. Ennek ellenére, amíg nyitva volt, a norvég black metal mozgalom központi helyének számított. Jon 'Metalion' Kristiansen, a Slayer magazin írója azt mondta, hogy a Helvete megnyitása jelentette „a norvég black metal mozgalom kezdetét”.[21]

Pár hónapon belül [a Helvete megnyitása után] számos fiatal zenész megszállottja lett Euronymousnak és az ötleteinek, és utána sok norvég death metal zenekar black metal zenekarrá alakult át. Az Ampulationből lett az Immortal, a Thou Shalt Sufferből lett az Emperor, a Darkthrone pedig primitív black metalra cserélte svéd hatású death metal stílusát.[22]
– Daniel Ekeroth, 2008

Azok, akik a Helveteben gyűltek össze, a „The Black Circle”-be vagy más néven a „Black Metal Inner Circle”-be sorolták be magukat. Faust azt mondta, hogy ezeket a neveket Euronymous találta ki.[5] Akkoriban a média egy szervezett, szektaszerű csoportként mutatta be a „The Black Circle”-t. A Lords of Chaos-ban Faust azt mondta, hogy a média szervezettebbnek mutatta be a csoportot, mint amilyen valójában volt:

„Ez csak egy gyűjtőnév volt azoknak, akik a bolt körül lógtak […] nem létezett semmi olyan, hogy tagsági kártya, és hivatalos találkozók se voltak.”[23]

A Lucifer Rising áttekintésében Varg Vikernes azt állította, hogy:

„Először is, az úgynevezett 'Black Circle'-t Euronymous találta ki, mert azt akarta, hogy az emberek elhiggyék, hogy ilyen tényleg van, de nonszensz volt és soha nem létezett. A médiában azt hitték, hogy ez létezett egy ideig, de hirtelen már nem beszéltek róla, miután megértették, hogy ez egy álhír volt.”[24]

Templomgyújtogatások[szerkesztés]

A Fantoft Stave templom Bergenben

1992-ben a norvég black metal mozgalom tagjai egy templomgyújtogatási hullámot indítottak el. 1996-ig legalább 50 támadás ért keresztény templomokat Norvégiában.[1] Az összes megoldott esetben black metalosokat találtak felelősnek.[25] A felgyújtott épületek közül néhány több száz éves és történelmi műemlékek volt. Az első támadás a Fantoft Stave templomot érte 1992 júniusában, az épület porig égett. A rendőrség úgy vélte, hogy Varg Vikernes volt az elkövető.[1] A Burzum Aske című EP-jének a borítója a lerombolt templom képe. Az album első 1000 példányához bónuszként járt egy öngyújtó a templom képével. 1994 májusában Vikernest bűnösnek találták a Holmenkollen Chapel, a Skjold Church és az Åsane templom felgyújtásában.[5][26] Vikernes és Euronymous állítólag a Nidarosi katedrális felrobbantását tervezték a Mayhem-album, De Mysteriis Dom Sathanas 1994-es kiadásának idejében, de ez nem valósult meg Euronymous halála miatt. A katedrális képe lett az album borítója.[27] Samoth,[28] Faust[29] és Jørn Inge Tunsberg[1] is börtönbe került templomfelgyújtások miatt.

A templomgyújtogatások elítéltjei nem mutattak megbánást tetteik miatt, és cselekedeteiket szimbolikus megtorlásként jellemezték a kereszténység ellen.[30] Napjainkban a black metal színtéren belül több eltérő vélemény létezik a templomgyújtogatásokkal kapcsolatban. Infernus és Gaahl dicséri a gyújtogatásokat, az utóbbi szerint „több kéne belőlük, és több is lesz belőlük”.[12] Mások, például Necrobutcher és Kjetil Manheim, jelentéktelennek tartják a templomgyújtogatásokat.[27]

A felgyújtott templomok listája
1992
Dátum Cselekmény
május 23. a Storetveit templom felgyújtásának kísérlete, Bergenben[31]
június 6. a Fantoft Stave templom felgyújtása Bergenben[31] – Varg Vikernes a gyanúsított, de nem ítélték el.[31]
augusztus 1. a Revheim templom felgyújtása Stavangerben[31]
augusztus 21. a Holmenkollen kápolna felgyújtása Oslóban[31] – Varg Vikernest és Faustot elítélték gyújtogatásért; Euronymous szintén részt vett benne, de 1993 augusztusában meggyilkolták.[5][27][32]
szeptember 1. az Ormøya templom felgyújtása Oslóban[31]
szeptember 13. a Skjold templom felgyújtása Vindafjordban[31] – Varg Vikernest és Samothot ítélték el.
október 3. a Hauketo templom felgyújtása Oslóban.[30]
december 24. az Åsane templom felgyújtása Bergenben[1] – Varg Vikernest és Jørn Inge Tunsberget elítélték.[1]
december 25. egy metodista templom felgyújtása Sarpsborgban[1] – egy tűzoltó meghalt az oltás közben.[1]
1993
Dátum Cselekmény
február 7. a Lundby New Church felgyújtása Göteborgban, Svédországban
1994
Dátum Cselekmény
március 13. egy templom felgyújtása Sundban[33]
március 27. a Seegård templom felgyújtása Snertingdalban[33]
május 16. a Gol Stave templom felgyújtásának kísérlete Buskerudban[33]
május 17. az Åmodt templom felgyújtásának kísérlete Buskerudban[33]
június 4. a Frogn templom felgyújtása Drøbakban[33]
június 19. a Heni templom felgyújtásának kísérlete Gjerdrumban[33]
július 7. egy templom felgyújtása Jeløyben[33]
július 21. az Odda templom felgyújtásának kísérlete[33]
augusztus 13. a Loop templom felgyújtásának kísérlete Meldalban[33]
december 10. az Åkra templom felgyújtásának kísérlete[33]
december 22. az Askim templom felgyújtásának kísérlete[33]
december 26. a Klemestrud templom felgyújtásának kísérlete[33]
1995
Dátum Cselekmény
május 13. a Lord templom felgyújtása Telemarkban[34]
május 25. a Såner templom felgyújtása Vestbyben[34]
június 14. a Moe templom felgyújtása Sandefjordban[34]
július 21. egy egyházi főiskola felgyújtásának kísérlete Eidangerben[34]
szeptember 3. a Vågsbygd egyházi főiskola felgyújtásának kísérlete Oddernesben[34]
november 3. az Innset templom felgyújtása Rennebuban[34]

Magne Andreassen megölése[szerkesztés]

1992. augusztus 21-én Bård 'Faust' Eithun több késszúrással megölte a homoszexuális Magne Andreassent egy Lillehammer szélén található erdőben.[5] Faust a családját szerette volna meglátogatni.[35] Állítása szerint a város olimpiai parkjában sétált, mikor „az a férfi közeledett hozzám – nyilvánvalóan részeg volt és nyilvánvalóan buzi volt […] az is nyilvánvaló volt, hogy érintkezni akart velem. Majd megkért, hogyha tudok […] menjek el az erdőbe. Beleegyeztem, mert addigra elhatároztam, hogy megölöm, ami nagyon furcsa volt … mert én nem ilyen vagyok”.[36] Faust mindig tartott magánál kést, amikor utazott, szerinte „jobb, ha van nálad kés, de nincs szükséged rá, minthogy nincs nálad kés, de szükséged van rá”.[35] Az erdőben Faust 37-szer szúrta meg késsel Andreassent,[37] és miközben a földön feküdt, ismétlődően rúgta a fejét.[38] A gyilkosság utáni nap Faust Oslóba ment és Vikernessel és Euronymoussal együtt felgyújtotta a Holmenkollen templomot.

Faust kijelentette, hogy nem érzett bűntudatot.[39] Az 1990-es évek végén azt mondta a gyilkosságról, hogy „ki voltam akadva, csak vártam arra, hogy kiengedjek egy kis agressziót. Nem könnyű körbeírni, hogy miért történt. Meg kellett történnie, és hogy ezzel a férfival, vagy egy másikkal, az nem valami fontos”.[39] Insahn, a zenésztársa azt állította, hogy Faustot „hosszú ideig nagyon elbűvölték a sorozatgyilkosok, és azt hiszem meg akarta tudni, milyen érzés megölni egy embert”.[35] A gyilkosság többek szerint kapcsolódik a black metalhoz, a fasizmushoz és a sátánizmushoz, de Faust egy 2008-as interjúban azt mondta, hogy „soha nem voltam sátánista vagy fasiszta semmilyen formában, de magamba fojtottam a gyűlöletet és a negativitást. Ezek az érzések egyszerűen megesznek belülről”.[40]

A rendőrség kezdetben nem gyanúsított senkit, és Faust szabadlábon maradt még körülbelül egy évig.[37] Azonban elárulta Euronymousnak, Vikernesnek és még néhány embernek, hogy mit tett.[37] Euronymous meggyilkolása után Faustot letartóztatták Andreassen megölése miatt. 1994-ben 14 év börtönbüntetésre ítélték, de 2003-ban, kilenc év és négy hónap után szabadlábra helyezték.[40]

A Bergens Tidende cikke[szerkesztés]

1993 januárjában Norvégia egyik legolvasottabb újsága, a Bergens Tidende (BT) egyik cikke miatt a média reflektorfényébe került a mozgalom.[41] Két barátja interjút készített Vikernesszel, majd elvitte az újsághoz abban a reményben, hogy megjelenik.[41] A névtelen interjúban 'Count Grishnackh' (Vikernes) azt állította, hogy templomokat gyújtott fel és megölt egy embert Lillehammerben.[41] A lap újságírója, Finn Bjørn Tønder találkozót beszélt meg Count Grishnackh-kal. Az újságírókat egy lakásba hívták össze és állítólag figyelmeztették őket, hogy le fogják lőni őket, ha hívják a rendőrséget.[41] A találkozón Vikernes és társai tudatták az újságírókkal, hogy templomokat gyújtottak fel, vagy tudják, hogy ki tette, illetve figyelmeztették őket, hogy a támadások folytatódni fognak. Ördögimádóknak vallották magukat, és azt mondták, „szándékunk, hogy terjesszük a félelmet és a gonoszt, […] ez az oka annak, amiért ezt elmondjuk a Bergens Tidende-nek”. Beszámoltak a gyújtogatások részleteiről, melyek korábban nem jelentek meg a sajtóban. A BT a megjelenés előtt egyeztetett a rendőrséggel, akik megerősítették az információt.[41] A cikk 1993. január 20-án jelent meg az újság címlapján, „Vi tente på kirkene” („Mi gyújtottuk fel a templomokat”) címmel és egy fényképpel Vikernesről, eltakart arccal és két nagy késsel a kezében. A cikk megjelenése után Vikernest letartóztatták. A rendőrség állítólag egy Burzum szórólapon található címen találta meg,[41] de Vikernes úgy gondolja, hogy Tønder árulta el.[42]

Vikernes szerint a névtelen interjút Euronymoussal találták ki, azzal a céllal, hogy terjesszék a félelmet, hirdessék a black metal mozgalmat, és több vevőt szerezzenek a Helvetebe.[43] Vikernes azt mondta az interjúval kapcsolatban, hogy „rengeteget túloztam és mikor az újságíró távozott […] jót nevettem, mert nem úgy látszott, mintha értené, hogy csak ugrattam”."[44] Hozzátette, hogy az interjú semmit nem tárt fel, ami bizonyítaná, hogy ő bármilyen bűncselekményben részt vett.[41] Vikernes azt állította a letartóztatása után, hogy „az újságíró átírta az interjút […] és egy őrült változatát adatta ki, amit még át sem olvastatott velem”.[42] A mozgalom több tagját is letartóztatták és kihallgatták, de bizonyíték hiányában mindenkit elengedtek.[41]

Euronymous elhatározta, hogy bezárja a Helvetet amiért az interjú felhívta rá a rendőrség és a média figyelmét.[45] Vikernes elítélte Euronymoust a bolt bezárásáért, ahelyett, hogy hasznot húzott volna az ismertségből: „ezzel a tettével minden igyekezetemet többé-kevésbé értelmetlenné tette. Hat hetet töltöttem őrizetben miatta”.[44]

A Rock Furore nevű norvég magazin publikált egy interjút 1993 februárjában, amiben Vikernes a norvég börtönökről beszélt: „Itt túl jó. Ez abszolút nem egy pokol. Ebben az országban a foglyok kapnak ágyat, WC-t és zuhanyzót. Ez teljesen nevetséges. Megkértem a rendőröket, hogy vessenek egy várbörtönbe és kínozzanak meg.”[46] Vikernest bizonyíték hiányában márciusban szabadlábra helyezték.[41]

Euronymous meggyilkolása[szerkesztés]

1993 elején ellenségeskedés alakult ki Euronymous és Varg Vikernes, továbbá Euronymous és a svéd black metal mozgalom tagjai között.[47]

1993. augusztus 10-én éjjel Varg Vikernes és Snorre 'Blackthorn' Ruch elutazott Bergenből Euronymous lakásába, Tøyengatába,[9] Oslóba. Mikor megérkeztek, Vikernes és Euronymous összeverekedett, majd Vikernes halálra késelte Euronymoust. A holttesten 23 szúrt sebet találtak: kettőt a fején, ötöt a nyakán és tizenhatot a hátán.[48] A gyilkosság után Vikernes és Blackthorn visszautazott Bergenbe, de útközben megálltak egy tónál, ahol Vikernes elrejtette a véres ruháit.[44] Először többen a svéd black metalosokat gyanúsították a gyilkosság elkövetésével.[47]

Egyes feltételezések szerint a gyilkosság hatalmi harc, vagy a Burzum-albumokkal kapcsolatos pénzügyi vita eredménye volt, viszont Vikernes tagadta az összes felvetést, és azt állította, hogy önvédelemből ölte meg Euronymoust. Vikernes szerint Euronymous el akarta őt kábítani egy elektromos sokkolóval, megkötözni és halálra kínozni, miközben videóra veszi az egészet. Vikernes azt állította, hogy: „ha Euronymous erről beszélt volna mindenkinek, akkor nem vettem volna komolyan a dolgot, de csak egy szűk baráti csoportnak mondta el, és az egyikük árulta el nekem”.[5] Vikernes szerint Euronymous azt tervezte, hogy egy aláíratlan szerződés ürügyén találkozik vele, hogy így csalja csapdába.[5][44] Vikernes azt állította, hogy Euronymous kezébe akarta nyomni az aláírt szerződést és „elküldeni a picsába”, de Euronymous „bepánikolt”, és ő támadott először.[44] Vikernes visszavágott, majd attól tartva, hogy Euronymous fegyvert vesz magához, a zsebkésével többször hátba szúrta Euronymoust, aki kimenekült a lakásból a lépcsőházba, ahol újra szembe kerültek egymással, és Vikernes beledöfte a kését ellenfele koponyájába, és Euronymous meghalt.[44] Az önvédelem sztoriban a mozgalom több tagja, köztük Faust is kételkedik.[49]

Vikernes szerint Blackthorn csak azért ment vele, hogy mutasson Euronymousnak néhány új gitárriffet, és a gyilkosság idején kint cigarettázott.[44] Blackthorn ezzel szemben azt állította, hogy Vikernes tervezte el a gyilkosságot, és kényszerítette őt, hogy vele tartson. Blackthorn a gyilkosságról azt mondta, hogy „nem támogattam, de nem is elleneztem. Leszartam Øysteint”.[50]

Vikernest 1993. augusztus 19-én tartóztatták le.[45] A mozgalom több tagját, például Faustot és Blackthornt kihallgatták. Néhányan közülük bűnösnek vallották magukat, de másokat is bemártottak. A bírósági ügy 1994. május 2-án kezdődött, és közben a média Vikernest „mumusnak kiáltotta ki”.[51] Az ügy ideje alatt kiderült, hogy Vikernes, Blackthorn és egy barátjuk tervelte ki a gyilkosságot. A harmadik személy Bergenben maradt, hogy legyen alibijük. Hogy úgy tűnjön, hogy soha nem is hagyták el Bergent, a harmadik személy filmeket kölcsönzött, lejátszotta őket Vikernes lakásában, és pénzt vett fel Vikernes bankkártyájáról.[52] 1994. május 16-án[43] Vikernest 21 év börtönbüntetésre, a Norvégiában adható maximumra ítélték el Euronymous meggyilkolásáért, három templom felgyújtásáért, egy negyedik felgyújtási kísérletéért és 150 kilogramm robbanóanyag birtoklásáért. Csak az utóbbi vádat ismerte be teljes mértékben. Elítélésének napján két templomot is felgyújtottak, „feltehetőleg szimbolikus támogatás jeléül”.[53] Blackthornt bűnrészesként nyolc év börtönre, Faustot pedig Magne Andreassan megöléséért és a Holmenkollen kápolna felgyújtásáért 14 év szabadságvesztésre ítélték.[53]

Az ítélet hónapjában 24-én jelent meg a Mayhem sokak szerint legnagyobb hatású albuma, a De Mysteriis Dom Sathanas, melyen Euronymous gitározott és Varg Vikernes basszusozott.[3] Euronymous családja megkérte az együttes dobosát, Hellhammert, hogy távolítsa el Vikernes basszusgitárrészét, de nem tette meg. Azt mondta, hogy „úgy gondoltam, hogy megfelelő, ha a gyilkos és az áldozat egy felvételen van”.[3]

2003-ban rövid eltávozásról Vikernes nem tért vissza a börtönbe, és amikor újra letartóztatták, egy lopott autót vezetett és több fegyver is volt nála.[54] Végül 2009 májusában helyezték szabadlábra.

Ideológia[szerkesztés]

A norvég black metal mozgalom ideológiája szemben állt a kereszténységgel és minden más vallással. Az 1990-es évek elején különböző interjúkban Euronymous és a mozgalom további néhány tagja embergyűlölő ördögimádónak vallotta magát,[55] aki terjeszteni akarja a gyűlöletet, a bánatot és a gonoszt. Támadták a Sátán Egyházát, mert szerintük az túl „emberi”.[56] Azt vallották, hogy a teista sátánizmus egy inverziója a kereszténységnek.[57] Euronymous volt a mozgalom ideológiájának kulcsfigurája.[21] A totalitarizmus mellett és az individualizmus, a szánakozás, a béke, a boldogság és a szórakozás ellen volt.[58] Amikor megkérdezték, hogy miért tettek ilyen kijelentéseket a sajtóban, Ihsahn, az Emperor zenésze azt felelte, „főleg azért, hogy félelmet keltsenek az emberek között”.[59] Hozzátette még, hogy a mozgalom „a társadalom ellentéte” akart lenni, és „jobban koncentráltunk arra, hogy 'gonoszok' legyünk, minthogy igazi sátánista filozófiát kövessünk”.[60] Vikernes szerint a gonoszság propagálása nem volt más, mint provokáció.[61] A Lords of Chaos szerint akik ismerték Euronymoust – köztük Kjetil Manheim,[9] Vikernes[5] és Blackthorn[62] – azt mondták, hogy „Euronymous extrém sátánista megjelentése valójában csak egy kivetülés volt, ami csekély hasonlóságot mutatott az ő igazi személyiségével”.[63] Faust azt mondta Euronymousról, hogy „több volt a füstje, mint a lángja”.[3] Mortiis azonban azt állította, hogy Euronymous „akkora ördögimádó volt, hogy az emberek el se hinnék”.[64] Metalion, aki 1985 óta ismerte Euronymoust és a legjobb barátjának vallotta, azt mondta róla, hogy „mindig azt mondta, amit gondolt, […] imádni a halált és extrémnek lenni”.[21] A mozgalom további tagjairól Sanna Fridh azt mondta, hogy nincs bizonyíték, ami alátámasztaná a tagok korai kijelentéseit, miszerint ördögimádók lettek volna.[65] Faust azt mondta, hogy „néhány ember [a sátánizmust] véresen komolyan vette, de legtöbbjük számára csak egy nagy felhajtás volt”.[66]

Egy visszatekintésben Metalion azt állította, hogy „a múltban az emberek csak írtak a Sátánról, de most az emberek értik. Úgy hiszem, hogy komolyan gondolták, talán nem egészében a sátánizmust, de a zenei megközelítést és az életstílust minden bizonnyal. Biztosan destruktívabb volt az addigi összes metalzenénél”.[67]

Euronymous szerint a black metal kifejezés magába foglal minden olyan metalegyüttest, aminek tagjai teista sátánisták és sátánista dalszövegeik vannak.[58] Hasonló gondolatokat a színtér más tagjai is megfogalmaztak, mint például Faust.[68] Akkoriban a norvég black metal zenekarokhoz hasonló stílusú együttesek, akik nem írtak sátánista dalszövegeket, igyekeztek más elnevezést használni zenéjükre.[69][70][71]

Konfliktusok más mozgalmakkal[szerkesztés]

A norvég black metal és a svéd death metal mozgalom között nagy volt a rivalizálás. Fenriz és Tchort megjegyezték, hogy a norvég black metal együtteseknek elege lett a teljes death metal mozgalomból,[72] és hogy „a death metal Oslóban nem volt menő” akkor.[27] Euronymous többször küldött halálos fenyegetést néhány ismertebb európai death metal együttesnek.[27] Állítólag egy csoport norvég black metal rajongó svéd death metal zenészek elrablását és megölését tervezte.[27]

Versengés volt továbbá a norvég és a finn black metal együttesek között is. Az Impaled Nazarene az első albumának korai kiadására rányomtatta a „No orders from Norway accepted” ('Norvégiából nem fogadunk el megrendeléseket') és a „Kuolema Norjan kusipäille!” ('Halál Norvégia seggfejeire!') feliratokat, illetve szarkasztikus megjegyzéseket tettek különböző fanzineknek (időszaki kiadványok) adott interjúkban. A Black Crucifixion nevű finn együttes divatzenekarnak titulálta a Darkthrone-t, ami eredetileg death metal együttes volt, és átváltott a black metal stílusra.[73]

Meghatározó együttesek[szerkesztés]

A következő táblázat azokat az együtteseket sorolja fel, amelyek a mozgalom keretében 1987 és 1993 között zenéltek.

Zenekar Alapítás éve Származás
Ancient 1992 Bergen
Arcturus 1991 Oslo
Burzum 1991 Bergen
Carpathian Forest 1990 Sandnes
Darkthrone 1986 Kolbotn
Emperor 1991 Notodden
Enslaved 1991 Haugesund
Fimbulwinter 1992 Oslo
Gehenna 1993 Stavanger
Gorgoroth 1992 Bergen
Hades/Hades Almighty 1992 Bergen
Ildjarn 1992
Immortal 1991 Bergen
Manes 1991 Trondheim
Mayhem 1984 Oslo
Satyricon 1991 Oslo
Strid 1991 Askim
Taake 1993 Bergen
Thorns 1989 Trondheim
Thou Shalt Suffer 1991 Notodden
Tulus 1993 Oslo
Ulver 1993 Oslo

A mozgalom zenei kiadványai[szerkesztés]

Ez a lista azokat a zenei kiadványokat sorolja fel, amelyeket a mozgalom meghatározó együttesei készítettek. A vastagon szedett albumok nagylemezeket és koncertlemezeket jelölnek, a többi kiadvány demó vagy EP.

Felvételek Megjelenés Együttes Cím Megjegyzések
1987. március 1987. augusztus 16. Mayhem Deathcrush
1989. december 1989. december Stigma Diabolicum Luna De Nocturnus
1990. március 1990. március Stigma Diabolicum Lacus De Luna
1990. április 1996 Mayhem Freezing Moon és Carnage ezeken a dalokon Dead énekel, és egy válogatásalbumon jelentek meg
1990. november 26. 1993. július Mayhem Live in Leipzig koncertlemez
1991
1991. április 1991. július Thou Shalt Suffer Open the Mysteries of Your Creation
1991. június 1991. június Thorns Grymyrk
1991. július 1991. július 8. Arcturus My Angel
1991. július 1991. július 21. Enthrone Black Wings
1991. július 1991. július Burzum Burzum Demo I
1991. augusztus 1992. február 26. Darkthrone A Blaze in the Northern Sky
1991. október 1991. október 1. Immortal Immortal
1991. október 1991. október Thou Shalt Suffer Into the Woods of Belial
1991. november 1991. november Burzum Burzum Demo II
1991. december 1991. december Enslaved Nema
1991 1991 Malfeitor Malfeitor
1992
1992. január 1992. március Burzum Burzum
1992. február 1992. február Ildjarn Unknown Truths
1992. április 1993. augusztus Burzum Det Som Engang Var
1992. április 1992. július 1. Immortal Diabolical Fullmoon Mysticism
1992. május 1992. július 11. Emperor Wrath of the Tyrant
1992. június 1992. június 22. Satyricon All Evil
1992. június 1992. június Enslaved Yggdrasill
1992. június 1993. június 23. Darkthrone Under a Funeral Moon
1992. augusztus 1993. március Burzum Aske
1992. szeptember 1992. szeptember Carpathian Forest Bloodlust & Perversion
1992. szeptember 1994. április Burzum Hvis Lyset Tar Oss
1992. október 1993. május Enslaved Hordanes Land
1992. december 1992. december Fimbulwinter Rehearsal Demo kiadták nagylemezen is, Servants of Sorcery címmel 1994-ben
1992. december 1993. május Emperor Emperor
As the Shadows Rise
1992 1992 Thorns Trøndertun
1992 1992 Malfeitor Pandemonium
1993
1993. január 1993. január Ildjarn Ildjarn
1993. március 1996. január 1. Burzum Filosofem
1993. március 1993. március Satyricon The Forest Is My Throne
1993. március 1993. május Ildjarn Norse
1993. április 1994. február Enslaved Vikingligr Veldi
1993. április 1993. április Carpathian Forest Journey Through the Cold Moors of Svarttjern
1993. április 1993. április 28. Gorgoroth A Sorcery Written in Blood
1993. május 1993. augusztus 1. Gehenna Black Seared Heart
1993. június 1993. június Hades Alone Walkyng
1993. július 1994. február 21. Emperor In the Nightside Eclipse
1992-1993 1994. május 24. Mayhem De Mysteriis Dom Sathanas
1993. augusztus 1993. augusztus 1. Gehenna Ancestor of the Darkly Sky
1993. augusztus 1993. augusztus Ancient Eerily Howling Winds
1993. szeptember 1994 Satyricon Dark Medieval Times
1993. szeptember 1993. november 1. Immortal Pure Holocaust
1993. október 1993. november 5. Ulver Vargnatt
1993. december 1994. február 17. Darkthrone Transilvanian Hunger
1993 1993 Tulus Demo I
1993 1993 Thule Der Vinterstormene Raste
1993 1993 Strid End of Life

Dokumentumfilmek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h Grude, Torstein (director). (1998). Satan rir Media [motion picture]. Norway: Grude, Torstein.
  2. Moynihan, Michael. Lords of Chaos: The Bloody Rise of the Satanic Metal Underground, revised and expanded, Feral House, 16. o. [1998] (2003) 
  3. a b c d e f g Campion, Chris. „In the Face of Death”, The Observer, Guardian Unlimited, 2005. február 20. (Hozzáférés ideje: 2014. december 12.) 
  4. Mudrian, Albert. Precious Metal: Decibel Presents the Stories Behind 25 Extreme Metal Masterpieces. Da Capo Press, 184. o. (2009) 
  5. a b c d e f g h i Aites, Aaron (rendező, producer); Ewell, Audrey (rendező, producer). (2009). Until the Light Takes Us [motion picture]. Variance Films.
  6. Web-exclusive interview: Darkthrone's Fenriz (Part 2). Revolver, 2010. január 14. [2010. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 11.)
  7. a b Dome, Michael (rendező). (2007). Murder Music: Black Metal [motion picture]. Rockworld TV.
  8. Black Metal műfaj jellemzői, történelem, hangzásvilág, dalszöveg. Metal Enciklopédia. Metalenciklopédia. (Hozzáférés: 2014. november 6.)
  9. a b c d e Rydehed, Stefan (rendező). (2008). Pure Fucking Mayhem [motion picture]. Index Verlag.
  10. Basik, Dmitry: Hellhammer interview, 1998. június 1. [2008. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. Lords of Chaos, i. m. 49. old.
  12. a b Sam Dunn (rendező). (2005). Metal: A Headbanger's Journey [motion picture]. Seville Pictures.
  13. Lords of Chaos, i. m. 55. old.
  14. Kristiansen, i. m. 219. old.
  15. Lords of Chaos, i. m. 59-60.. old.
  16. Ravn: Strid. Slayer, 20. sz. (2010) 78. o.
  17. Lords of Chaos, i. m. 119.. old.
  18. Lords of Chaos, i. m. 66.. old.
  19. Christe, Ian. Sound of the Beast: the Complete Headbanging History of Heavy Metal. New York: HarperCollins Publishers Inc, 271. o. (2003) 
  20. Lords of Chaos, i. m. 64. old.
  21. a b c Lords of Chaos, i. m. 39.. old.
  22. Ekeroth, Daniel. Swedish Death Metal. Brooklyn: Bazillion Points, 247.. o. (2009) 
  23. Lords of Chaos, i. m. 68. old.
  24. Vikernes, Varg: A personal review of Gavin Baddeley's book Lucifer Rising: Sin, Devil Worship and Rock'n'Roll'. Burzum.org, 2004. augusztus 13. (Hozzáférés: 2014. november 6.)
  25. Lords of Chaos, i. m. 106.. old.
  26. Lords of Chaos, i. m. 93.. old.
  27. a b c d e f Ledang, Martin (director); Aasdal, Pål (director). (2007). Once Upon a Time in Norway [motion picture]. Another World Entertainment.
  28. 'Lords of Chaos, i. m. 100.. old.
  29. Lords of Chaos, i. m. 94f.. old.
  30. a b Lords of Chaos, i. m. 89.. old.
  31. a b c d e f g Lords of Chaos, i. m. 82f.. old.
  32. Kristiansen, i. m. 261. old.
  33. a b c d e f g h i j k l [http Church of Norway (Den Norske Kirke) - History (Historie) - 1994]. Den Norske Kirke. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
  34. a b c d e f [http Church of Norway (Den Norske Kirke) - History (Historie) - 1995]. Den Norske Kirke. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
  35. a b c Lords of Chaos, i. m. 111.. old.
  36. 'Lords of Chaos, i. m. 112.. old.
  37. a b c Lords of Chaos, i. m. 116.. old.
  38. Lords of Chaos, i. m. 113.. old.
  39. a b Lords of Chaos, i. m. 114.. old.
  40. a b Bowar, Chad: Interview with former Emperor drummer Faust. (Hozzáférés: 2014. november 6.) „I was never a Satanist or fascist in any way, but I put behind me the hatred and negativity. Those feelings just eat you up from inside.
  41. a b c d e f g h i Lords of Chaos, i. m. 95-97.. old.
  42. a b Varg Vikernes's review of Satan Rides the Media'. Burzum.org. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
  43. a b "Count" Regrets Nothing. Burzum.org. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
  44. a b c d e f g A Burzum Story: Part II - Euronymous. Burzum.org. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
  45. a b Lords of Chaos, i. m. 120.. old.
  46. Lords of Chaos, i. m. 42.. old.
  47. a b Lords of Chaos, i. m. 117.. old.
  48. Steinke, Darcey: Satan's Cheerleaders. SPIN, (1996. feb.)
  49. Lords of Chaos, i. m. 123.. old.
  50. Lords of Chaos, i. m. 130.. old.
  51. Lords of Chaos, i. m. 145.. old.
  52. Lords of Chaos, i. m. 129.. old.
  53. a b Lords of Chaos, i. m. 141.. old.
  54. Police nab 'The Count' after he fled jail. Aftenposten.no. [2011. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 15.)
  55. Olson, pp. 7f.
  56. Lords of Chaos, i. m. 220.. old.
  57. Lords of Chaos, i. m. 76.. old.
  58. a b Lahdenpera, Esa: Northern Black Metal Legends. Kill Yourself, 2. sz. (1993. aug.)
  59. Lords of Chaos, i. m. 22.. old.
  60. Lords of Chaos, i. m. 218f.. old.
  61. Lords of Chaos, i. m. 161.. old.
  62. Lords of Chaos, i. m. 134.. old.
  63. Lords of Chaos, i. m. 137.. old.
  64. Christe, Ian: Sound of the Beast: the Complete Headbanging History of Heavy Metal. New York: Harper Collins. 2004.  
  65. Fridh, Sanna: Satan: The Perfect Man: A Symbol and Gender Analysis of Satanism in Black Metal. (hely nélkül): University of Gothenburg. 2010. 7. o.  
  66. Lords of Chaos, i. m. 255. old.
  67. Kristiansen, i. m. 222.. old.
  68. Kristiansen, Jon. Metalion: The Slayer Mag Diaries. Bazillion Points Books, 274. o. (2011). Hozzáférés ideje: 2014. november 8. 
  69. Halupczok, Marc: Waldschrate & Met-Trinker. Metal Hammer, (2010. márc.) 30. o.
  70. Enslaved: Frost. Osmose Productions 1994.
  71. Különböző előadók: Nordic Metal - A Tribute to Euronymous. Necropolis Records 1995.
  72. Bill Zebub (director). (2007). Black Metal: A Documentary [motion picture]. Bill Zebub Productions.
  73. (2003) „The Oath of the Goat's Black Blood”. Sinister Flame 1, 28–32. o.  
  74. Until the Light Takes Us (2008). IMDb. (Hozzáférés: 2014. november 15.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Early Norwegian black metal scene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Moynihan, Michael, Søderlind, Didrik. Lords of Chaos: The Bloody Rise of the Satanic Metal Underground, átdolgozott és kiterjesztett kiadás, Feral House (2003) 
  • Baddeley, Gavin. Lucifer Rising: Sin, Devil Worship and Rock and Roll. Plexus Publishing (1999) 

További információk[szerkesztés]