Ugrás a tartalomhoz

Sátánizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sátánizmus különböző világképű és erkölcsrendszerű mozgalmak gyűjtőmegnevezése, amelyek kultuszának középpontjában a Sátán áll.[1] (A Joy of Satan csoportban a démonokkal együtt.)

Irányzatai lehetnek teisták, ateisták,[2] agnosztikusak vagy deisták is.[1] Szélesebb körű, modern vallási gyakorlata a Sátán Egyházának alapításával kezdődött 1966-ban.

Követői az individualizmus szélsőséges formáit vallhatják, továbbá képmutatóként és elnyomóként utasíthatják el a hagyományos ábrahámi vallásokat, különösen a kereszténységet.[1] A hívei többnyire az okkultizmushoz kötődnek és a baloldali ösvényt követik.

Két fő irányzata a teista sátánizmus és az ateista sátánizmus.[2] A teista sátánisták természetfölötti istenségként tisztelik Sátánt és a démonokat, de nem tekintik őket mindenhatónak. Velük szemben az ateista sátánisták, – akik többségben vannak,[2] – nem hisznek és nem imádnak semmilyen konkrét istenséget; Sátánt bizonyos emberi tulajdonságok szimbólumának tekintik.[2][3] Utóbbi ághoz tartozik a LaVey-i sátánizmus is.

Történelem

[szerkesztés]

Előzmények

[szerkesztés]

A késő középkorban jelent meg Németországban a luciferiánusok mozgalma, akik Lucifert a fényhozó igaz istenként tisztelték.

Modern kor

[szerkesztés]

Bár a sátánizmus nyilvános gyakorlása a 20. században leginkább a Sátán Egyházának alapításával (1966) indult, korábbi 20. századi példák is léteznek a sátánista kultuszra.

Egyesek a modern sátánizmus alapítójának (tévesen) Aleister Crowleyt (1875-1947) tekintik.[4] Ő valójában egy híres szertartásmágus volt, aki rituáléit részben zsidó-keresztény elvekre alapozta.[4] Vallási mozgalmat is létrehozott Thelema néven.

Az Ophite Cultus Sathanas (Our Lady of Endor Coven) nevű csoportot 1948-ban Ohióban alapította Herbert Arthur Sloane (1905-1975).[5]

Vallásos sátánisták az 1950-es években mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban léteztek.[4] De kevéssé voltak ismertek a nyilvánosság előtt.

Az 1960-as évek után kialakult sátánista csoportok nagyon változatosak, de a két fő irányzat a teista sátánizmus és az ateista sátánizmus.[4]

A Szét Temploma (Temple of Set) egy okkult szervezet, amelyet 1975-ben Kaliforniában alapítottak. Néha a sátánizmus egyik formájaként azonosítják.

Napjainkban vannak sátánista folyóiratok.[4] Sok sátánista hagyomány és irányzat létezik, amelyek főleg Észak-Amerikában és Európában találhatók meg.[4]

A sátánizmusról rendkívül sok könyvet írtak, főleg fundamentalista vagy evangéliumi keresztények. Ezek könnyen beszerezhetők a konzervatív keresztény könyvesboltokban. Ezek a könyvek azonban általában nem kapcsolódnak a vallási sátánizmushoz és gyakran tartalmaznak a sátánista mozgalomról téves információkat.[4] A félretájékoztatás egy másik könyvforrása az 1980-ban megjelent bestseller, "Michelle Remembers" című regény volt.[4] A sátáni rituális visszaélésekkel foglalkozott és hozzájárult a sátánistáktól való pánik kialakulásához az 1980-as évek elején.[6][7]

Jellemzők

[szerkesztés]

Vannak sátánista csoportok vagy felekezetek és van sok magányos hívő, aki nem kapcsolódik egyetlen sátáni szervezethez sem. Némileg különböznek a hiedelmeik. Közös jellemzőik viszont, amely a legtöbb vallási sátánista csoportra érvényes:[4]

  • Nem imádják a Sátánt, ahogy a legtöbb buddhista sem imádja Buddhát. Azok a sátánisták, akik hisznek Sátánban vagy Szétben, mint élő lényben, azok sem imádják és nem bizonyítják belé vetett hitüket.
  • A fő hangsúlyt az egyes sátánisták hatalmára és tekintélyére helyezik, nem pedig egy istenre vagy istennőre.
  • Hiszik, hogy „egyetlen megváltó sincs” – hogy mindenki a maga megváltója, aki teljes mértékben felelős a saját életéért.
  • Úgy vélik, hogy az embernek ki kell élnie vágyait, és fel kell felfedeznie a „hét halálos bűnt” (kapzsiság, büszkeség, irigység, harag, lustaság, falánkság és kéj).
  • Számos olyan hiedelmet, gyakorlatot és viselkedési szabályt követnek, amelyek ellentétesek a hagyományos kereszténységgel és lényegében minden más vallással.
  • Az egyediséget és a kreativitást ösztönzik.
  • Tisztelik az életet. Így például a gyermekeket és az állatokat sem bántalmazzák, főleg nem ölik meg.
  • Sok sátánista használja fő szimbólumaként Baphomet pecsétjét.(ld. lent)
  • Sok sátánista használ mágiát és más rituálékat önmaga és barátai javára, de ugyanezeket a szertartásokat ellenségeik ártására is használják. Más sátánisták azonban rituáléktól mentesen gyakorolják vallásukat; egyszerűen csak a saját hiedelmeik és szabályaik szerint élik az életüket.

Okkult kapcsolatok

[szerkesztés]

A sátánizmus erősen kötődik az okkultizmushoz és a mágiához. Rítusai és ceremóniái részben a keresztény mise és imádság megfordításán, kiforgatásán alapszanak (bár egyes elméletek szerint így voltak eredeti mivoltukban csak később ezeket a keresztények eltorzították) – a teista sátánizmusban kiemelt módon, az ateista sátánizmusban valamelyest visszafogottabb mértékben. Ezek mellett megjelennek a pogány hagyományokból átöröklött elemek és modern okkultista gondolkodóktól származó rítusok is. A mágia felhasználása történhet romboló céllal, átkok által, létező átok feloldására, mágikus védelem idézésére, gyógyításra, siker bevonzására és démonok idézésére.

Teista sátánizmus

[szerkesztés]

A teista sátánizmus – más néven spirituális vagy hagyományos sátánizmus a Sátán (vagy valamely vele kapcsolatba hozott istenség vagy démon) imádatát jelenti, és magában foglal több nézőpontot és csoportot. Két típusát különíthetjük el, ezek a klasszikus és modern teista sátánizmust foglalják magukban.

Klasszikus teista sátánizmus

[szerkesztés]

Az egyik csoport, mely a teista sátánizmus ághoz tartozik, az "anti-keresztények" csoportja, ők képviselik többnyire a keresztény mitológiára épülő ördögimádatot, avagy sátánimádatot. Az "anti-keresztény" megnevezés nem teljesen pontos, mivel léteznek (és léteztek) a kereszténység előtt is teista sátánisták (a júdaizmus ellentéteiként). Ezen vallás követői a bibliai Sátánt imádják, mint Isten ellentétét és ellenfelét.[forrás?]

Modern teista sátánizmus

[szerkesztés]

Az ide tartozó csoportok nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét.[8] Hitük a pogány és Babílóni vallásokban gyökeredzik. Néhány, a teista sátánizmushoz tartozó csoport, Sátánt emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lényként képzeli el.[9]

Megint más csoportok az ősi istenségekkel, például Luciferrel, Enkivel vagy Melek Ta’us-sal hozzák kapcsolatba Sátánt.[9] A spirituális sátánisták (akik többnyire a luciferi alakot, a fény hozóját) az önmegismerés és meditáció útjait választják, és azt vallják, hogy nincs közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, így a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz (ld. klasszikus teista sátánizmus) sem.[8]

LaVey-i sátánizmus

[szerkesztés]

A sátánizmus ezen ága az 1960-as években bontakozott ki, főként Anton Szandor LaVey munkássága nyomán. Alapvető jellemzője, hogy Sátánt nem valós, létező entitásnak fogja fel. Sátán alakja ezen rendszerben a követendő értékrendet jelenti, mely szerint a sátánista mentalitását és életét alakítja. Az erős, független és lázadó egyént jelképezi, aki önerőből boldogul, boldogságát nem természetfölötti erőtől reméli.

A LaVey-i sátánizmuson belül fellelhető egy látszólagos ellentmondás, névleg, hogy létezik egyfajta isteni entitás fogalma. Ezen "isten" sokban hasonlít Spinoza istenképére, nem személyiség, hanem a természetet egységben tartó erő. Ezen entitás nem kap semmilyen szerepet, mindössze léte kerül tisztázásra a Sátáni Bibliában.

Jelképek, szimbólumok

[szerkesztés]

Pentagramma

Baphomet pecsétje

Szarvak ábrázolása

Fordított kereszt

Lucifer szimbóluma

Az ONA (Kilenc Szög Rendje) egyik szimbóluma

A sátánizmus fő jelképei és jelentésük:[10]

  • Kígyó – a gerinc tövénél tekeredő kundalini energiát jelképezi a spirituális sátánisták körében
  • Lefelé mutató pentagramma – a spirituális sátánisták számára a koronacsakrából az emberbe áramló energia jelképe; illetve az öt őselemet szimbolizálja
  • Fekete, fehér és vörös színek – az alkímia jelképe, Egyiptomból származik. Az alkímia az emberi lélek istenné átalakulása. Nézetük szerint ezen átalakítás révén befejezik a teremtő Sátán befejezetlen munkáját.
  • Sötétség – a lélek női oldalát, a tudatalattit jelképezi
  • Ördög Vasvillája – egy ősi, Távol-Keleti szimbólum, amit a spirituális sátánisták is elfogadnak
  • Baphomet
  • 666 – a Nap kabbalisztikus négyzete
  • Fordított nyolcas, a végtelen jele – a halhatatlanságot szimbolizálja
  • Koponya- és lábszárcsontok – a Magnum Opusnak (a lélek istenfejlődéssé történő átalakulása) Nigredo (átalakulás) állapotának jelképei
  • Fordított kereszt – ősi szimbólum, a fő csakrák helyes beállítását jelképezik, szintén a Magnum Opushoz kapcsolható

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Satanism | occult practice (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. február 17.)
  2. a b c d The Religious Movements Homepage Project - Satanism: An Introduction. virginia.edu . University of Virginia, 2006 [2006. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021)
  3. Gilmore, Peter: Science and Satanism. Point of Inquiry Interview. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  4. a b c d e f g h i SATANISM. Religious Tolerance, 2019. május 11. [2019. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
  5. James R. Lewis (2001). Satanism Today, ABC-CLIO Incorporated, ISBN 978-1-57607-292-9
  6. Cara, Ed: The Most Dangerous Idea in Mental Health. Pacific Standard , 2014. november 3.
  7. Yuhas, Alan. „It's Time to Revisit the Satanic Panic”, The New York Times , 2021. március 31. (Hozzáférés: 2021. április 14.) 
  8. a b Spiritual Sataism. Joy of Satan Ministries. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 22.)
  9. a b Satan. Joy of Satan Ministries. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 22.)
  10. Satanic Symbols. Joy of Satan Ministries. [2014. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 5.)

További információk

[szerkesztés]
  • Ulrich Bäumer: Csak a lelkedet akarjuk! A rockzene világa és az okkultizmus: adalékok, tények, a háttér; Primo, Bp., 1993
  • Nigel Cawthorne: Sátánisták. Szektás gyilkosságok; ford. Novák Henrik; Saxum, Budapest, 1996
  • Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene; ford. Komlósi Éva; Bencés-Piemme, Pannonhalma, 1992
  • Bob Larson: Sátánizmus. Az ifjúság megrontása; Előszó, Budapest, 1997
  • Pregun István: A sátánizmus jelensége és veszélyei; Szt. Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2000 (Athanasiana füzetek)
  • G. S. Frater P. A. X. [Kássa László]: Sátánista mágia; Hermit, Miskolc, 2001
  • Roger J. Morneau: Játék a tűzzel; ford. Varga Dániel; 2. jav. kiad.; Élet és Egészség, Budapest, 2004
  • Raul Salvucci: A gonoszlélek hatalma. Hogyan működnek? Miként győzhetők le?; ford. Bobay Orsolya, Frivalszky Márk; Marana Tha, Budapest, 2005 (Marana tha sorozat)
  • Fejtő Ferenc: Isten, ember, ördög. Elmélkedés a rosszról és a történelemről; ford. Ferch Magda; Holnap, Budapest, 2006
  • Göndör Ottó: Gitárt karokkal avagy A tékozló rocker hazatér; Ad Librum, Budapest, 2011