Kereszténydemokrata Tömörülés
| Kereszténydemokrata Tömörülés Christen-Democratisch Appèl | |
 | |
| Mottó: Is het tijd voor verandering (Itt az idő a változásra.)[1] | |
| Adatok | |
| Elnök | Wopke Hoekstra |
| Alelnök | Rutger Ploum |
| Alapítva | 1980. október 11. |
| Elődpárt |
Katolikus Néppárt Forradalomellenes Párt Keresztény Történelmi Unió |
| Tagok száma | 48.775 (2017) |
| Ideológia |
Kereszténydemokrácia Konzervativizmus |
| Politikai elhelyezkedés | Jobbközép |
| Parlamenti jelenlét |
Képviselőház: 15 / 150 12 / 75 5 / 12 89 / 570 |
| Nemzetközi szövetségek | Közép Demokrata Internacionálé |
| Európai párt | Európai Néppárt |
| EP-frakció | Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) |
| Hivatalos színei | Zöld |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kereszténydemokrata Tömörülés Christen-Democratisch Appèl témájú médiaállományokat. | |
A Kereszténydemokrata Tömörülés (hollandul Christen-Democratisch Appèl, rövidítve CDA) kereszténydemokrata[2][3] politikai párt Hollandiában. Hagyományosan az egyik legnagyobb holland parlamenti párt, bár 2010 óta jelentősen visszacsúszott a rangsorban.
1977-ben alakult mint a Katolikus Néppárt, az akkor százesztendős protestáns Forradalomellenes Párt és a szintén protestáns és régi Keresztény Történelmi Unió szövetsége.[3] Azóta három kivételével minden holland kormánynak tagja volt.
A 2010-es választáson a párt súlyos vereséget szenvedett. Elvesztette mandátumai felét, és a képviselőházban csak a negyedik legnagyobb párt lett. 2010 és 2012 között a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) oldalán tagja volt a jobboldali kisebbségi kormánynak (első Rutte-kormány), amelyet kívülről támogatott Geert Wilders Szabadságpártja. A 2012-es választáson a CDA újabb mandátumokat vesztett, és az ötödik helyre szorult vissza.
Története[szerkesztés]
1977 előtt[szerkesztés]
A párt történelme 1880-ig nyúlik vissza. Ebben az évben számos katolikus és protestáns párt együttműködött az úgynevezett Koalíció-ban (Coalitite). Közösen voltak érdekeltek az egyházi iskolák közfinanszírozásában. Az együttműködések nem voltak problémáktól mentesek, ugyanis számos antipápista és konzervatív arisztokrata elhagyta a Forradalomellenes Pártot (AVP) és átment a Keresztény Történelmi Unió (CHU) pártba. A nézeteltérés oka a katolikusok és protestánsak eltérő véleménye az Apostoli Szentszék befolyásáról Hollandiában és Holland Kelet-India jövőjét illetően.
1918 körül három kereszténydemokrata párt volt jelen Hollandiában: a katolikus Római Katolikus Választmány Általános Ligája, a protestáns Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió. Az Általános Liga 1926-ban beolvadt a Római Katolikus Állami Pártba, ami 1945-től a Katolikus Néppárt tagja lett.
1918 és 1967 között a kereszténydemokrata pártoknak mindig megvolt a többségük a Staten-Generaal mindkét házában. Ez alatt az idő alatt a holland társadalom nagy változáson ment keresztül: szekularizálódott és egyre kevesebb szavazatot kaptak a pártok: 1963-as választáson a szavazatok 51%-át, 1972-ben pedig mindössze a 32%-ot érték el.
A három vallásos párt csökkenő támogatottságuk miatt úgy döntöttek, hogy egy közös politikai programot hoznak létre, amivel az Első-Biesheuvel kormány létrejött 1971-ben. A Joop den Uyl vezette 1973-1977 közötti kormánykoalícióból a Keresztény Történelmi Uniót kizárta Den Uyl, így a három vallásos párt külön frakciókban voltak a Képviselőházban és csak a KVP és ARP kapott miniszteri és miniszter-helyettesi tárcákat.
1977-1994: A párt létrejötte és CDA-s miniszterelnökök[szerkesztés]
1976-ban a három vallásos párt elhatározta, hogy az 1977-es választáson közös listán indul Kereszténydemokrata Tömörülés (Christen-Democratisch Appél) néven. A közös lista vezetője az addigi KVP-párti igazságügyminiszter Dries van Agt volt, aki a választási kampányban leszögezte a párt, hogy középen vannak és se nem jobboldaliak, se nem baloldaliak. A közös listának köszönhetően a három párt stabilizálta addigi mandátumainak számát. Van Agt felkérte a munkáspárti Joop den Uyl addigi kormányfőt, miniszterelnök-helyettesnek, ám hosszú tárgyalások ellenére sem akart a koalíció tagja lenni így 300 napos tárgyalás után a konzervatív-liberális VVD-vel alakítottak kormányt.
1980. október 11.-én a három vallásos párt egyesülésével a Kereszténydemokrata Tömörülés egységes párttá vált. 1981-ben a van Agt vezette koalíció elvesztette többségét, így a Hans Wiegel vezette VVD helyett a Munkáspárttal kötött koalíciót. Joop den Uyl lett a miniszterelnök-helyettes, ám személyi és politikai konfliktusok miatt a koalíció 1982-ben felbomlott.
Az 1982-es választás után az egykori katolikus Ruud Lubbers lett a CDA vezetője, egyben ő alakított koalíciót a VVD-vel. Ez a kereszténydemokrata-konzervatív liberális koalíció reformok sorozatát hozta el: kiadáscsökkentés, költségvetés átalakítása, rokkantsági nyugdíj rendszerének megváltoztatása, közszolgáltatások privatizálása. Lubberst 1986-ban és 1989-ben is újraválasztották. 1989-ben a VVD-vel is meglett a többségük de Lubbers a Munkáspárttal akart koalíciót és 1994-ig velük kormányzott.
1994-2002: Ellenzékben[szerkesztés]
Az 1994-es választás nagy vereséget hozott a pártnak. belső feszültség volt amiatt, hogy Ruud Lubbers helyett Elco Brinkmann lett a párt listavezetője. A társadalom pedig már nem támogatta a reformokat, így 1918 óta először kereszténydemokraták nélküli kormánykoalíció jött létre.
2002-2010: Ismét kormányon[szerkesztés]
A 2002-es választásokat alapvetően beárnyékolta Pim Fortuyn nyíltan meleg, szélsőjobboldali politikus ellen elkövetett gyilkosság. A választáson az általa alapított Pim Fortuyn Listája 17%-ot érve a második helyen végzett, a CDA lett a választás nyertese emellett 14-gyel növelte addigi mandátumainak számát. Ennek fényében a CDA listavezetője Jan Peter Balkenende alakíthatott kormányt: ám az első kormánykoalíciót belső ellentétek lehetetlenítették el, mert a PFL nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és a névadó párt alapító halála után felszínre törtek a belső harcok. Emiatt 2003-ban előrehozott választást tartottak, ahol a CDA megerősítette pozícióját és Wouter Bos listavezetésével a Munkáspárt is számos mandátumot nyert a PFL párt rovására. Balkenende koalíciós tárgyalásokat folytatott Bosszal, azonban a koalíciós tárgyalásokon nem tudtak megegyezni. Végül a D66 és a VVD pártokkal alapítottak koalíciót.
Az új koalíció szigorúbb bevándorlási törvényt hozott, társadalombiztosítási reformot hajtott végre és munkajogi intézkedéseket vezettek be.
A 2006-os választások után a párt gyökeresen változtatott álláspontján: az új kormánykoalícióba bekerült a Munkáspárt és a Keresztény Unió is. Megnövelték a költségvetési kiadások adók növelésével.
A 2010-es választáson a pártnak hatalmas veresége lett: a negyedik helyre esett vissza és elvesztette mandátumainak felét a párt, megelőzte őket a VVD, Munkáspárt, Szabadságpárt. A vereség miatt Balkenende lemondott, ám ügyvezető miniszterelnök maradt az új Mark Rutte vezette kormány felállásáig.
2010- napjainkig: Rutte kormányok[szerkesztés]
Mark Rutte vezetésével 1918 óta először lett liberális kormányfője Hollandiának. Az Első-Rutte kormány koalíciós partnere lett a párt, amit kívülről a Szabadságpárt támogatott. A 2012-es előrehozott választáson a párt újabb vereséget szenvedett, majd ellenzékbe került. A párt 2012-ben új elnököt választott meg Sybrand van Haersma Buma személyében. Buma a VVD-t tette felelőssé a kormányválság miatt.
Választási eredmények[szerkesztés]
Staten-Generaal (parlament)[szerkesztés]
| Választási év | Képviselőház | Kormány/Ellenzék? | Jegyzetek | |||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Kapott szavazat | Kapott szavazat % aránya | Elnyert/elnyerhető mandátum | +/– | |||
| 1981 | 2,677,259 | 30.8 (#1) | 48 / 150 |
 1
|
Kormánykoalíció PvdA és D66 pártokkal | |
| 1982 | 2,420,441 | 29.4 (#2) | 45 / 150 |
3
|
Kormánykoalíció a VVD párttal. | |
| 1986 | 3,172,918 | 34.6 (#1) | 54 / 150 |
 9
|
Kormánykoalíció a VVD párttal. | |
| 1989 | 3,140,502 | 35.3 (#1) | 54 / 150 |
 0
|
Kormánykoalíció a Munkáspárttal. | |
| 1994 | 1,996,418 | 22.2 (#2) | 34 / 150 |
20
|
Ellenzék | |
| 1998 | 1,581,053 | 18.4 (#3) | 29 / 150 |
5
|
Ellenzék | |
| 2002 | 2,653,723 | 27.9 (#1) | 43 / 150 |
14
|
Kormánykoalíció a VVD és a Pim Fortuyn Listája pártokkal. | |
| 2003 | 2,763,480 | 28.6 (#1) | 44 / 150 |
1
|
Kormánykoalíció a VVD és a D66 pártokkal. | |
| 2006 | 2,608,573 | 26.5 (#1) | 41 / 150 |
3
|
Kormánykoalíció a VVD párttal. | Kisebbségi kormány |
| 2010 | 1,281,886 | 13.6 (#4) | 21 / 150 |
20
|
Kormánykoalíció a VVD párttal és a Szabadságpárt külső támogatásával. | |
| 2012 | 801,620 | 8.5 (#5) | 13 / 150 |
8
|
Ellenzék | |
| 2017 | 1,301,796 | 12.4 (#5) | 19 / 150 |
6
|
Kormánykoalíció a VVD, D66 és Keresztény Unió pártokkal. | |
| 2021 | 989,385 | 9.5 (#4) | 15 / 150 |
4 |
TBA | |
| Választási év | Szenátus | Kormányra került-e | Jegyzetek | |||
| Elnyert szavazatok száma | Elnyert szavazatok % aránya | Elnyert/elnyerhető mandátumok száma | +/– | |||
| 1991 | 27 / 75 |
Győzelem | ||||
| 1995 | 19 / 75 |
8
|
Vereség | |||
| 1999 | 20 / 75 |
1
|
Vereség | |||
| 2003 | 23 / 75 |
3
|
Győzelem | |||
| 2007 | 21 / 75 |
2
|
Győzelem | |||
| 2011 | 11 / 75 |
10
|
Győzelem | |||
| 2015 | 12 / 75 |
1
|
Vereség | |||
| 2019 | 9 / 75 |
3
|
Vereség | |||
Európai Parlament[szerkesztés]
| Választási év | Elnyert szavazatok száma | Elnyert szavazatok % aránya | Elnyert/elnyerhető mandátumok száma | +/– | Jegyzet |
|---|---|---|---|---|---|
| 1979 | 2,017,743 | 35.6 (#1) | 10/25 | ||
| 1984 | 1,590,218 | 30.0 (#2) | 8/25 | 2
|
|
| 1989 | 1,813,035 | 34.5 (#1) | 10/25 | 2
|
|
| 1994 | 1,271,840 | 30.8 (#1) | 10/31 | 0
|
|
| 1999 | 951,898 | 26.9 (#1) | 9/31 | 1
|
|
| 2004 | 1,164,431 | 24.4 (#1) | 7/27 | 2
|
|
| 2009 | 913,233 | 20.1 (#1) | 5/25 | 2
|
|
| 2014 | 713,767 | 15.0 (#2) | 5/26 | 0
|
|
| 2019 | 669,555 | 12.18 (#3) | 4/26 | 1
|
Ideológia[szerkesztés]
A párt négy fő ideológiája: a közös felelősségvállalás, sáfárság, igazság és szolidaritás. A közös felelősségvállalás esetében a párt szerint nem egyetlen szervezetnek kell működni: az állammal ellentétben a piacnak, szociális intézményeknek, egyházaknak és szakszervezetnek kell együttműködni. Ez a szellemiség a protestantizmusból vezethető le. A párt szerint a szubszidiaritás elve mentén a felelősséget meg kell osztani a holland községek, tartományok, nemzeti szint és uniós szint között.[4]
A párt hosszú időn keresztül mérsékelt középpártként működött, az 1980-as és 1990-es évek alatt a jobboldal vezető pártja volt, a 2012-es választáson számos szavazót vesztett el, akik a populistává váló Szabaddemokrata Néppártra szavaztak át.
Ezt követően a párt magát "radikális centristaként" hirdeti, a párt legfőbb politikai céljai a lakásokra kivetett jelzálog kamatcsökkentése, egykulcsos adó, környezetvédelmi adó bevezetése, esélyegyenlőség, bevándorláskritikus politika.[5]
Oktatáspolitika[szerkesztés]
Oktatási kérdésben a párt fontosnak tartja a szabad iskolaválasztást, az iskolát mint társadalmi integráció elősegítőjének tartják. A párt szerint a központi tanterv helyett a Szabaddemokrata Néppárthoz hasonlóan, a helyi önkormányzatok hatáskörében kéne helyi sajátosságokhoz alkalmazkodni tudó tantervet kidolgozni.
Választók[szerkesztés]
A párt választói hagyományosan a katolikus és protestáns felekezetekhez tartoznak, akik jellemzően vidéken élnek és időskorúak.
Földrajzilag a párt fellegvárainak Észak-Brabant, Limburg, Overijssel tartományok és a Dél-Hollandban található Westland települések számítanak. A párt hagyományosan gyengén szerepel a négy legnépesebb holland városban (Amszterdam, Rotterdam, Hága és Utrecht) esetében, emellett Groningen és Drenthe tartományokban.
További olvasmányok[szerkesztés]
- Bosmans, Jac. The Primacy of Domestic Politics: Christian Democracy in the Netherlands. Routledge, 47–58. o. (2004). ISBN 0-7146-5662-3
- Lucardie, Paul. Paradise Lost, Paradise Regained? Christian Democracy in the Netherlands. Leuven University Press, 159–177. o. (2004). ISBN 90-5867-377-4
Források[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ VERKIEZING VAN DE BESTE VERKIEZINGSSLOGANS. [2018. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 3.)
- ↑ szerk.: Barbara Wejnert: Democracy in Retreat? Decline in political party membership: the case of the Netherlands, Democratic Paths and Trends. Emerald Group Publishing, 28. o. (2010). ISBN 978-0-85724-091-0. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 20.
- ↑ a b Christopher Anderson. Blaming the Government: Citizens and the Economy in Five European Democracies. M.E. Sharpe, 64. o. (1995). ISBN 978-1-56324-448-3. Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 21.
- ↑ Political Party Analysis: Christian Democratic Appeal (Netherlands). [2017. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 23.)
- ↑ Asiel en migratie (nl-NL nyelven). CDA. (Hozzáférés: 2020. július 13.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Christian Democratic Appeal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
