Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabadság és Demokrácia Néppártja (Volskpaartij voor Vrijheid en Democratie)

Volkspartij voor Vrijheid en Democratie (nl) Logo.svg
Adatok
Elnök Mark Rutte
Frakcióvezető Halbe Zijlstra

Alapítva 1948. január 24.

Ideológia konzervatív liberalizmus
Politikai elhelyezkedés Jobbközép
Parlamenti jelenlét Képviselőház:
33 / 150
Szenátus:
13 / 75
Királyi Megbízott:
5 / 12
Tartományi képviselők:
89 / 570
Nemzetközi szövetségek Liberális Internacionálé
EP-frakció Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért
Hivatalos színei Kék és Narancssárga

[[Hollandia politikai élete]]
Weboldala
Commons

A Szabadság és Demokrácia Néppártja vagy Szabad Demokrata Néppárt[1][2](hollandul: Volkspartij voor Vrijheid en Democratie, VVD) hollandiai konzervatív liberális politikai párt. A párt megalakulása óta megszakításokkal 43 éve tagja a különböző kormánykoalícióknak, gyakori koalíciós partnerük a kereszténydemokratáknak és a 66-os demokratáknak.

Története[szerkesztés]

1948-1971[szerkesztés]

1948-ban Megalakul a párt Pieter Oud liberális politikus, jogász vezetésével, a párt magát az 1921-1948 között létező Liberális Állami Párt ideológiai örökösének vallja magát. 1948-1951 között Willem Drees első kormányának volt tagja a párt, a külügyi tárcát kapták meg. A párt először az 1948-as választáson ötödik lett, és kormánytag lett, az 1952-es választáson az ötödik, az 1956-os választáson a negyedik és az előrehozott 1959-es választáson már a harmadik legerősebb párttá válik. Ekkor lett a párt tagja Jan de Quay (KVP) kormányának, a második legnagyobb koalíciós partnerként a belügyi, honvédelmi és közlekedési miniszteri tárcát kapta meg.

1971-1994[szerkesztés]

1971 és 1982 között Hans Wiegel vezetésével a párt új politikai irányvonalat vett fel: a jóléti állam reformja mellett adócsökkentést tűzte ki céljául, még az ekkori kormánykoalícióban levő Holland Munkáspárttal és a szakszervezetekkel is akadt konfliktusa. A párt szavazó bázisa a munkásosztály és a középosztály soraiból került ki. Ennek oka, hogy a párt szakított a Hollandiában hagyományos pillarizáción alapuló politikán és magához csábított számos baloldali szavazót.[3] Ebben az időszakban a Holland Közszolgálati Média, a TROS és a Veronica ennek a pártnak kedvezett.

Az 1981-es választásokon a párt két mandátumot vesztett és ellenzékbe került, ám az 1982-es választáson a párt új elnökével Ed Nijpelsszel 10 mandátumot szerzett a párt. Hans Wiegel otthagyta a parlamentet és Beatrix királynő kinevezte Wiegelt Frízföld Királynői megbízottjának. 1982-ben ismét kormánypárt lett a Ruud Lubbers vezette kereszténydemokrata-liberális koalícióban. Az 1986-os választáson 9 mandátumot vesztett a párt, ennek ellenére megmaradt a kormánytöbbség. A veszteségért Nijpelst hibáztatták, majd helyébe 1986-ban Joris Voorhoevet szavazták meg pártelnöknek. Az 1989-es választáson azonban a párt újabb 5 mandátumot vesztett és ellenzékbe került. 1990-ben Voorhoevet leváltották és helyébe a karizmatikus megjelenésű Frits Bolkestein történész, író és 1988-1989 közti honvédelmi miniszter került.

1994-2002[szerkesztés]

Frits Bolkestein listavezetésével a párt az 1994-es választás egyik nagy nyertese lett. Tagja lett a Wim Kok vezette munkáspárti és 66-os demokratákból álló két kormánykoalíciónak, hosszú idő után ezekben a kormánykoalíciókban nincsenek a kereszténydemokraták jelen. A kormány alatt Bolkestein egyfajta "kormánykoalíción belüli ellenzéki" politikát folytatott, amivel a párt az 1998-as választáson ismét növelte mandátumai számát: 38 mandátummal a párt a második legnagyobb frakció lett a Képviselőházban. Továbbra is a Wim Kok vezette kormánykoalíciót támogatta a kormány.

1999-ben Bolkestein az Európai Bizottság belső piacokért felelős biztos szóvivője lett, helyébe a szociálliberális szellemiségű Hans Dijkstal került.

2002-2010[szerkesztés]

A 2002-es holland választások egyik fő vesztese lett a párt: elvesztett 14 mandátumot, de ennek ellenére tagja lett a Jan Peter Balkenende vezette kereszténydemokrata, Pim Fortuyn Listája pártokból összeálló koalíciónak. Dijkstal lemondott és a helyébe Gerrit Zalm került. Zalm lett a párt frakcióvezetője a Képviselőházban. A kormánykoalíció azonban rövidesen megbukott, és 2003-ban előrehozott választást tartottak. Ezen a választáson 4 mandátummal növelte helyét a párt Zarm listavezetésével.

A párt tagja lett az új kormánykoalíciónak amiben Zarm pénzügyminiszter és Jan Peter Balkenende miniszterelnök-helyettese lett. A párt számos a Pim Fortuyn Listája által sürgetett bevándorlással és integrációval kapcsolatos intézkedéseket volt kénytelen meghozni. 2004. szeptember 2-án kilépett a pártból Geert Wilders, aki komoly vitába keveredett Jozias van Aarsten parlamenti frakcióvezetővel.

A 2006-os holland helyhatósági választáson a párt a negyedik helyre esett vissza.

Ideológia[szerkesztés]

A párt ideológiája a liberális eszmén alapul. A holland politikában ez a párt legfőbb támogatója a szabad piacnak. Emellett elkötelezett hívei a gazdasági liberalizmusnak, klasszikus liberalizmusnak és a kulturális liberalizmusnak. Ugyanakkor a liberális voltuk ellenére a jóléti államban hisznek.

A párt 1971 óta populista, konzervatív liberális gyűjtőpártként működik , aminek van liberális és konzervatív szárnya. A 2006-os pártelnök választáson a liberális szárny képviselőjét Mark Ruttet választották meg.

Egy tanulmány szerint a párt 2006-tól kezdve határozottan jobboldali irányzatúvá vált. Annyira, hogy az addig jobboldali tömegpártként funkcionáló Kereszténydemokrata Tömörülés szavazói a 2012-es választáson tömegesen szavaztak át a VVD pártra és a párttól jobbra nem volt más parlamenti képviselettel rendelkező párt.[4]

Gazdaság[szerkesztés]

A párt a kisebb kormányt támogatja, a laissez-faire elvet, adócsökkentést, piacgazdaság és a fenntartható fejlődés elkötelezettjei.[5]

Kormány ,közigazgatás és szociális ügyek[szerkesztés]

A párt a dereguláció, az állam és egyház szétválasztását, a kettős állampolgárság megszerzésének korlátozása, emancipáció, azonos neműek házassága, asszimiláció és az állatjogok védelme mellett foglal állást.[5]

Oktatáspolitika[szerkesztés]

Az oktatás terén a párt a rugalmasabb, helyi sajátosságokhoz és a személyre szabottabb megoldásokhoz alkalmazkodó tantervet tartják fontosnak emellett hogy a holland oktatási rendszer képes legyen új módszereket is megvalósítani. A tanfelügyeletek legfőbb feladatának az oktatás minőségének ellenőrzését és felügyeletét tartják. A párt a tankötelezettséget 4 éves kortól akarja bevezetni, mert álláspontjuk szerint számos hollandiai gyereket már 4 éves korától iskola előkészítőbe járatnak. Kiállnak amellett hogy minden gyerek képességeinek megfelelő iskolatípusba (VMBO, HAVO, VWO) kerüljön. [6]

Külpolitika és Igazságszolgáltatás[szerkesztés]

A párt elkötelezetten az Európai Uniót támogatja, internacionalista, multilaterista. Igazságszolgáltatás tekintetében a párt az életfogytiglani szabadságvesztés mellett, a squattolás büntetése és a könnyű és kemény drogok közti különbségtétel mellett foglal állást.[5]

Egészségügy[szerkesztés]

A párt a szolidartiáson alapuló egyetemes egészségügyi ellátás, őssejt kutatás, az abortuszt, mint a nők önrendelkezési joga mellett foglalnak állást, emellett támogatják az eutanáziát is.[5]

Állampolgárság[szerkesztés]

A párt álláspontja szerint korlátozni kell a kettős állampolgárság lehetőségeit valamint a szociális biztonsághoz és a juttatásokhoz csak a holland állampolgárok lennének teljes körűen jogosultak. Fontosnak tartják, hogy a bevándorlóknak előbb integrálódni kell és csak utána kaphatnak állampolgárságot.

Választói[szerkesztés]

A párt választói a szekuláris közép és felső osztályból tevődik össze emellett a vállalkozói réteg is hagyományosan a párt választói.

Választási eredmények[szerkesztés]

Képviselőház[szerkesztés]

Választások Szavazatok % Szerzett mandátumok Kormányzat/Ellenzék?
1948 391 908 7.9
8 / 100
Kormánykoalíció
1952 470 820 8.8
9 / 100
Ellenzék
1956 502 325 8.7
13 / 150
Ellenzék
1959 732 658 12.2
19 / 150
Kormánykoalíció
1963 643 839 10.2
16 / 150
Kormánykoalíció
1967 738 202 10.7
17 / 150
Kormánykoalíció
1971 653 092 10.3
16 / 150
Kormánypárt, koalícióban a Forradalomellenes Párt, Keresztény Történelmi Unió és Demokratikus Szocialisták '70 párttal
1972 1 068 375 14.4
22 / 150
Ellenzék
1977 1 492 689 17.0
28 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA párttal
1981 1 504 293 17.3
26 / 150
Ellenzék
1982 1 897 986 23.1
36 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA párttal
1986 1 595 377 17.4
27 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA párttal
1989 1 295 402 14.6
22 / 150
Ellenzék
1994 1 792 401 20.0
31 / 150
Kormánypárt, koalícióban a PvdA és D66 pártokkal
1998 2 124 971 24.7
38 / 150
Kormánypárt, koalícióban a PvdA és D66 pártokkal
2002 1 466 722 15.4
24 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA és Pim Fortuyn Listája pártokkal
2003 1 728 707 17.9
28 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDAés D66 pártokkal
2006 1 443 312 14.7
22 / 150
Ellenzék
2010 1 929 575 20.5
31 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA (Szabadságpárt külső támogatásával)
2012 2 504 948 26.6
41 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA és PvdA párttal.
2017 2 238 351 21.3
33 / 150
Kormánypárt, koalícióban a CDA, D66 és CU párttal.

Források[szerkesztés]