Jan Peter Balkenende

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Peter Balkenende
Jan Peter Balkenende 2006.jpg
Hollandia 49. miniszterelnöke
Hivatali idő
2002. július 22.2010. október 14.
Uralkodó Beatrix
Előd Wim Kok
Utód Mark Rutte
Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke
Hivatali idő
2001. október 1.2010. június 9.
Előd Jaap de Hoop Scheffer
Utód Maxime Verhagen

Születéskori neve Jan Pieter Balkenende, Jr.
Született 1956. május 7. (61 éves)
Biezelinge
Párt Kereszténydemokrata Tömörülés CDA logo.svg

Szülei Jan Pieter Balkenende
Házastársa Bianca Hoogendijk
Foglalkozás
  • jogtudós
  • politikus
  • egyetemi oktató
  • jogász
Iskolái Amszterdami Szabad Egyetem
Vallás református

Díjak
  • State Prize of North Rhine-Westphalia
  • Order Zasługi Rzeczypospolitej Polskiej

Jan Peter Balkenende aláírása
Jan Peter Balkenende aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Peter Balkenende témájú médiaállományokat.

Jan Pieter "Jan Peter" Balkenende, Jr. (Biezelinge, 1956. május 7. –) holland jogász, politikus, Hollandia miniszterelnöke volt 2002 és 2010 között.

Életrajza[szerkesztés]

Fiatalkora és korai politikai karrierje[szerkesztés]

Jan Pieter Balkenende Jr. 1956-ban született egy református családban a Zeelandban található Biezelinge településen. Gyermekkorában szurkolója volt a PSV Eindhoven labdarúgó-csapatnak. Középiskolai tanulmányait a Goesban található Zeelandi Keresztény Gimnázium-ban végezte, ahol 1974-ben érettségizett. 1980-ban szerezte meg a mesterfokozatot az Amszterdami Szabad Egyetemen történész szakból. 1992-ben pedig jogtudományból szerezte meg a mesterfokozatot. Jogi szakdolgozatát a kormányzati törvénykezés és a társadalmi szervezetek témában írta.

Már egyetemista korában dolgozni kezdett a CDA kutatóintézetében és Amstelveen város önkormányzati képviselőjeként.

1998-ban lett a Képviselőház tagja pártja az akkori ellenzéki Kereszténydemokrata Tömörülés képviselőjeként. Ő lett a párt pénzügyi szóvivője, de ő kapta a szociális, bel- és igazságügy képviseletét is. 2001-ben ő lett a párt elnöke és a Képviselőházban a párt frakcióvezetője. Ezzel egyidőben a párt listavezetője a 2002-es holland általános választáson is. A párt a választás legnagyobb győztese lett: 14 mandátummal növelte helyeit és a szavazatok 27,9%-ával a legerősebb párt lett Hollandiában.

Miniszterelnök[szerkesztés]

Első Balkenende-kormány[szerkesztés]

Botrányok és belső ellentétek[szerkesztés]

Az első kormány 2002. július 22-én lépett hivatalba, a koalíció tagjai voltak Pim Fortuyn Listája és a Szabaddemokrata Néppárt. A kormány mindössze 87 napos volt és nagyon bizonytalan volt. A kormányt több botrány érte: a Pim Fortuyn párti surinamei születésű Philomena Bijhoult szociális és munkaügyért felelős államtitkárról kiderült, hogy a Dési Bouterse surinamei diktátor milíciájának volt a tagja 1982 és 1983 között. Ebben az időszakban követte el a katonai diktatúra a decemberi gyilkosságokat.

A kormány stabilitását nehezítette, hogy a legfőbb koalíciós partner Pim Fortuyn Listája nem rendelkezett kellő társadalmi bázissal és politikai tapasztalattal. Ráadásul a párt nevét adó alapító Pim Fortuyn meggyilkolása után felszínre törtek a belső ellentétek.

A választást követő hónapban a Pim Fortuyn Listája által delegált bevándorlási és integrációs miniszter Hilbrand Nawjin a halálbüntetés támogatása mellett érvelt, ami óriási felháborodást okozott Hollandiában. Annak ellenére, hogy a párt hivatalosan nem támogatta ezt, Nawjin kifejtette véleményét a párt elnökeként mondta.

2002. október- november között Herman Heinsbroek a Pim Fortuyn Listája által delegált gazdasági miniszter a nyilvánosság előtt kifejtette, hogy kilépve a kormányból egy új pártot vezetne. Ez komoly feszültséget váltott ki közte és párttársa a miniszterelnök-helyettes Eduard Bomhoff között. Gerrit Zalm a VVD párt elnöke próbálta rávenni a két kormánytagot, hogy mondjanak le hivatalukból, de a valós célja a lemondással egy előrehozott választás volt, amivel a VVD javítani tudott volna a 2002-es választáson elszenvedett veszteségén. A két kormánytag bekapta a csalétket és lemondtak. Ezt követően 2002. október 16-án lemondott az első Balkenende-kormány. 2003. január 22-én előrehozott választást tartottak a kormányválság miatt.[1]

Kormány intézkedései[szerkesztés]

Második Balkenende-kormány[szerkesztés]

A második kormány 4 hónappal a választás után 2003. május 27-én alakult meg. A választáson a legnagyobb veszteséget a Pim Fortuyn Listája szenvedte el, 18 mandátumot vesztett el. A Munkáspárt 19 mandátummal növelte eddigi mandátumait, a VVD 4 mandátumot nyert, míg a CDA csak 1 mandátumot nyert, de ők nyerték meg a választást. Eleinte úgy tűnt egy munkáspárti-kereszténydemokrata koalíció lesz, ám ez a tárgyalás megbukott, ehelyett a CDA megállapodott a VVD és a 66-os demokratákkal. A második kormány fő céljai voltak a közszféra, közbiztonság, egészségügy reformja. A kormány új integrációs politikát hirdetett és korlátozták a bevándorlók számát. A menedékkérők számát évi 2.000 főben határozták meg, ami alapvetően megváltoztatta a Wim Kok kormány alatt hozott intézkedéseket. A kormány 5.700 millió eurós kiadáscsökkentést vitt véghez. 2004. július 1-től Hollandia töltötte be féléven át az Európai Unió soros elnökségét. A kormány szociálpolitikája számos kritikát kapott és a népszerűsége nagyot esett, emiatt a 2006-os holland önkormányzati választásokon súlyos vereséget szenvedett a CDA és a VVD pártok, míg a Munkáspárt megerősödött.[2]

Kormány intézkedései[szerkesztés]

  • Rokkant nyugdíjak kiosztásának megváltoztatása, hosszú ideig azok is részesültek törvény szerint rokkant nyugdíjból akik csak részben voltak rokkantak és még munkaképesek voltak. Az ő esetükben csökkentettek a rokkant nyugdíjakat, hogy a munkaerő piacra visszatérjenek.
  • Nyugdíjkorhatár felemelése 65 évre
  • Bérlakás támogatás összegének csökkentése
  • 12.000 állást szüntettek meg a hadseregben.

Harmadik Balkenende-kormány[szerkesztés]

A 2006-os választások után a legkisebb koalíciós partner a 66-os Demokraták kiléptek a koalícióból. Kilépésük oka, hogy Ayaan Hirsi Ali szomáliai származású VVD párti politikust 2006. májusában megvádolták, hogy menedékjogának kérésekor valótlan adatok adott meg, amivel a holland állampolgárságát is elvesztette volna. Balkenende lemondott és előrehozott választásokat jelentett be. A Harmadik-Balkenende-kormány egyben kisebbségi kormány is volt, hiszen a Képviselőházban a 150 mandátumból a kormánykoalíció 71 mandátumot tett csak ki.[3]

Negyedik Balkenende-kormány[szerkesztés]

A negyedik kormány a CDA, Munkáspárt és Keresztény Unió pártokból állt össze, amely 2007. február 22-én lépett hivatalba. A kormány 2010-ben mondott le, miután a koalíciós partnerek nem tudtak megegyezni az Afganisztánban állomásozó ISAF missziót teljesítő holland katonák helyzetértől. Az ISAF-misszió ugyanis abban az évben ért véget a holland katonáknak.[4][5]

Érdekességek[szerkesztés]

Balkenende 2005-ben járt Magyarországon. A Károli Gáspár Református Egyetem fennállásának 150. évfordulója alkalmából díszdoktorrá avatták. [6]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Peter Balkenende című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Lemondott a holland kormány. (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  2. Kabinet-Balkenende II (2003-2006). (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  3. Kabinet-Balkenende III (2006-2007). (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  4. Kabinet-Balkenende IV (2007-2010). (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  5. A holland kormány soha nem volt életképes?. (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  6. Díszdoktori cím Balkenendének. (Hozzáférés: 2017. december 11.)