Konzervatív liberalizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A konzervatív liberalizmus a konzervatív és liberális elvek között helyet foglaló politikai irányzat, amely a két nagy polgári politikafilozófia értékeit kívánja egyesíteni. A liberalizmus és a konzervativizmus olyan rokon, egymással nem ellentétben álló világnézeti rendszer, amelyek a korai liberálisok által deklarált szabadságjogokat elfogadják, de e jogok súlyában és jelentőségében eltér a véleményük. Míg a liberálisok az egyéni szabadságjogokra helyezik a hangsúlyt, addig a konzervatívok a közösségi jogokra. A jogfelfogás súlypontjai határozzák meg a liberális, a konzervatív, és a köztük álló konzervatív liberális álláspontokat. Konzervatív liberálisnak az a nézet nevezhető, amelyikben konzervatív és liberális elemek is felfedezhetők, ezért ez nem nevezhető egységes rendszernek.[1]

Áttekintés[szerkesztés]

Európában ez a politikai irányzat nem tévesztendő össze a liberális konzervativizmussal, amely a konzervativizmus egy olyan fajtája, melyben gazdasági, társadalmi és erkölcsi kérdések a konzervatív értékek a liberálisokkal keverednek. A konzervatív liberalizmus történelme a liberalizmus történelmével függ össze: a második világháborúig a legtöbb európai országban a politikai osztály konzervatív liberálisokból állt, mint Olaszország vagy Németország. Az első világháborút követően a klasszikus liberalizmus radikálisabb irányzatai jelentek meg, amiből a liberalizmus konzervatívabb irányzata fejlődött ki. Azokban az európai országokban vált népszerűvé ez az irányzat, ahol nem volt erős szekuláris szellemiségű konzervatív párt és az állam és egyház szétválasztása nem volt napirenden, illetve azokban az országokban, ahol a konzervatív irányzatot kereszténydemokraták képviselték.[1][2]

Hollandia[szerkesztés]

Hollandiában a liberalizmusnak konzervatív liberális, világi gyökerei vannak. A liberálisok már a 16. században megjelentek, akik azon városi nemeseket képviselték, akik nem voltak királypártiak. A vallásszabadság hívei voltak, a 19. század közepére a liberálisoknak fontossá váltak a jogállam és a parlamenti demokrácia megvalósítása. A holland liberálisok jellemzően konzervatív gazdaságpolitikát valósítottak meg, miközben a liberalizmusa a szabadságjogok értelmezésében nyilvánult meg esetükben. A klasszikus liberalizmus mai képviselői a Szabadság és Demokrácia Néppártja és a Demokrácia Fóruma pártok. A 20. században alakult ki törés a liberális táboron belül: 1966-ban jött létre a baloldali, progresszív liberális 66-os Demokraták pártja.

Magyarországon egyes liberálisok a nemzeti jelleg erősítésével kívánnak a konzervatívok felé közeledni. Bár a liberalizmus önmagában nem zárja ki a nemzeti politizálást, mégis gyakori érv a liberalizmussal szemben annak elhanyagolása.

Nem tévesztendő össze a libertárius konzervativizmussal. Holland és dán liberális pártok mellett a legismertebb, bizonyos mértékig idetartozó párt a német FDP.

Konzervatív liberális pártok az országokban[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Michael, Gallagher, P. Mair. Representative Government in Modern Europe. McGraw-Hill Professional Publishing (2014). ISBN 9780073379005 
  2. Allen, R.T.. Beyond Liberalism - The Political Thought of F. A. Hayek and Michael Polanyi. Transaction Publishers. ISBN 9781412818070