Dries van Agt
| Dries van Agt | |
.jpg) | |
| Dries van Agt 1980-ban | |
| Hollandia 46. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1977. december 19. – 1982. november 4. | |
| Uralkodó | Julianna holland királynő (1980-ig) Beatrix holland királynő |
| Előd | Joop den Uyl |
| Utód | Ruud Lubbers |
| Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke | |
| Hivatali idő 1976. december 10. – 1982. október 25. | |
| Előd | nincs |
| Utód | Ruud Lubbers |
| Hollandia igazságügy minisztere | |
| Hivatali idő 1971. július 6. – 1977. szeptember 8. | |
| Született | 1931. február 2.[1][2] Geldrop[3] |
| Elhunyt | 2024. február 5. (93 évesen)[4] Nijmegen |
| Párt | Katolikus Néppárt (1971-1980) Kereszténydemokrata Tömörülés  (1980-tól) |
| Házastársa | Eugenie van Agt-Krekelberg (1958 – 2024. február 5., házastárs halála) |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Radboud University Nijmegen (LLM) |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak |
|
 | |
| Dries van Agt aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dries van Agt témájú médiaállományokat. | |
Andreas Antonius Maria "Dries" van Agt (Geldrop, 1931. február 2. – Nijmegen, 2024. február 5.) holland politikus, a Kereszténydemokrata Tömörülés képviselője, miniszterelnök (1977–1982).
Élete[szerkesztés]
Tanulmánya és fiatalkora[szerkesztés]
Római katolikus családban született Észak-Brabant tartományban. Kitűnő tanulóként érettségizett az Eindhovenben található Ágoston-rendi Augustinianum iskolában. A katolikus szellemiségű Radboud Egyetemen diplomázott le jogi karon 1955-ben, és 1957-ben megszerezte ügyvédi szakvizsgáját.
1955 és 1957 között ügyvédjelöltként dolgozott több ügyvédi irodánál. 1957-től közalkalmazottként kezdett dolgozni a holland Mezőgazdasági és Halászati Minisztériumban és az Igazságügyi Minisztériumban. 1968-ban büntető eljárásjogot oktatott a Radboud Egyetemen. 1971-ben bírónak nevezték ki az Arnhemi Városi Bíróságon.
Politikai pályája[szerkesztés]
Annak ellenére, hogy kinevezték bírónak, inkább a politikai pályát választotta és indult az 1971-es holland általános választáson. Belépett a Katolikus Néppártba, 1971 és 1973 között Barend Biesheuvel kormányának igazságügy-minisztere. 1973 és 1977 között a munkáspárti Joop den Uyl vezette kormány miniszterelnök-helyettese.
Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke[szerkesztés]
1976-ban lett az akkor még a három vallási alapon szerveződő párt szövetségének vezetője: Katolikus Néppárt, Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió. 1977-ben a három párt először szerepelt Kereszténydemokrata Tömörülés néven közös listán, majd 1980-ban egyesültek, s Van Agt 1982-ig volt a párt elnöke.
Miniszterelnök[szerkesztés]
Első Van Agt-kormány[szerkesztés]
Az 1977-es választáson ugyan a Munkáspárt szerezte a legtöbb mandátumot, de nem volt meg a kormánytöbbsége, emiatt koalíciós tárgyalást kezdeményezett Joop den Uyl pártelnök a kereszténydemokrata Van Agt-tel. Van Agt azonban nem akart a Munkáspárttal koalíciót, hanem a konzervatív-liberális Hans Wiegel vezette VVD párttal kötött koalíciót. A koalíció megkötése 208 napot vett igénybe.
A kormánynak szembe kellett nézni gazdasági, pénzügyi problémákkal, és a növekvő munkanélküliséggel. A válság az 1973-as olajválság következménye volt. Tömeges elbocsátások voltak számos holland vállalat esetében, mint a tehergépjárműveket gyártó DAF, a hajógyártással foglalkozó RSV és ADM gyárak esetében történt. A szociális segélyeket, a közalkalmazottak fizetéseit és az oktatásra szánt pénzeket csökkentették. A megszorítások miatt 1978-ban memorandumot tettek közzé a Bestek'81 (Feldarabolás '81) néven, utalva, hogy az 1981-es holland választáson elűzik Van Agt-kormányát.
A kormány közigazgatási reformot hajtott végre 1978-ban, aminek keretében átalakították a holland tartományok szerkezetét. A kormány alatt mondott le trónjáról Julianna holland királynő, a trónra Beatrix lépett, akinek trónra lépése miatt 1980. április 30-án tömegtüntetések voltak Amszterdamban.[5]
Második Van Agt-kormány[szerkesztés]
Az 1981-es választáson a kereszténydemokraták győztek, a koalícióból kiesett a PVV. Az új koalícióba a kereszténydemokraták, Munkáspárt és a szociálliberális 66-os Demokraták kerültek be.
A kormánynak továbbra is szembe kellett néznie a nagy munkanélküliséggel, így a munkáspárti Joop den Uyl szociális és munkaügyi miniszter javaslatával kidolgoztak egy foglalkoztatást növelő programot. Ennek ellenére nem volt könnyű munkahelyeket teremteni, a közszférában alig sikerült. 1982-re már 600 ezer munkanélküli volt Hollandiában. 1982 elején javaslatot tett a kormány a táppénz megnyirbálására. Az extra-táppénz megszüntetését is kezdeményezték a kereszténydemokraták és 66-os demokraták, amit a munkáltatók és a munkavállalók a kollektív szerződés értelmében vehettek igénybe. Ezen megszorításokat a Munkáspárt ellenezte, emiatt Beatrix királynőnél bejelentették, hogy ki akarnak lépni a koalícióból. A kormány végül 1982. május 29-én lemondott.[6]
Van Agt és Den Uyl között olyannyira elmérgesedett a viszony, hogy Joop den Uyl 1987-ben agydaganat miatt bekövetkezett halála után a temetésére sem hívták meg Dries Van Agt-et.
Harmadik Van Agt-kormány[szerkesztés]
A harmadik Van Agt-kormány kisebbségi kormányként alakult meg ugyanis kilépett a Munkáspárt a koalícióból, így a 66-os Demokraták maradtak a koalícióban. A kormány költségvetési hiánnyal küzdött, emiatt a rokkantbiztosítást és a munkaügyi segélyt befagyasztotta a kormány. Emellett a kormány 1983. január 1-től hatályba lépve a közalkalmazottak bérét is befagyasztotta.
Az 1982-es általános választásokat ugyan a kereszténydemokraták nyerték meg ismét, ám Van Agt a választások után bejelentette, hogy nem akar miniszterelnök lenni, így helyébe Ruud Lubbers lépett.[7]
Királyi Megbízott[szerkesztés]
1983 januárjában Beatrix királynő Észak-Brabant királynői megbízottjának nevezte ki Van Agt-et, ezen hivatalát 1987-ig töltötte be.
Politikai pályája után[szerkesztés]
Van Agt 1987–1990 között Japánban volt az Európai Gazdasági Közösség nagykövete, majd 1990–1995 között az Egyesült Államokban töltött be ezt a tisztséget. 1995 és 1996 között a Kiotói Egyetem nemzetközi kapcsolatok tantárgy vendégprofesszora volt.
Vitatott ügyek[szerkesztés]
1972-ben igazságügy miniszterként antiszemitizmussal vádolták meg, amikor egy interjúban kijelentette: „én egy árja vagyok”. Arra a kérdésre válaszolta ezt egy újságírónak, hogy szándékában állt egészségügyi okok miatt náci foglyokat szabadon engedni Hollandiában. Később egy interjúban beismerte: ezt a szándékot nehéz lett volna megvalósítani, hiszen "zsidó elődöm már megpróbálta és belebukott".[8]
2012-ben ismét vitatott kijelentést tett, mikor úgy fogalmazott: a zsidóknak Németországban kellett volna államot építeni, nem pedig a Közel-Keleten. 2016 szeptemberében Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök Hollandiába látogatott. Van Agt háborús bűnösnek nevezte, akinek szerinte a Hágai Nemzetközi Törvényszéken kéne lennie.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Parlement.com (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
- ↑ Oud-premier Dries van Agt (93) overleden. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
- ↑ Kabinet-Van Agt I (1977-1981). (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ Kabinet-Van Agt II (1981-1982). (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ Kabinet-Van Agt III (1982). (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ DUTCH EX-PM: NETANYAHU SHOULD BE TRIED FOR WAR CRIMES. (Hozzáférés: 2017. december 9.)
- ↑ Former Dutch PM calls Benjamin Netanyahu a ‘war criminal’ who should be tried in The Hague. (Hozzáférés: 2017. december 22.)
További információk[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dries van Agt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
