Dries van Agt
| Dries van Agt | |
.jpg) | |
| Dries van Agt 1980-ban | |
| Hollandia 46. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1977. december 19. – 1982. november 4. | |
| Uralkodó |
Julianna holland királynő (1980-ig) Beatrix holland királynő |
| Előd | Joop den Uyl |
| Utód | Ruud Lubbers |
| Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke | |
| Hivatali idő 1976. december 10. – 1982. október 25. | |
| Előd | nincs |
| Utód | Ruud Lubbers |
| Hollandia igazságügy minisztere | |
| Hivatali idő 1971. július 6. – 1977. szeptember 8. | |
| Született |
1931. február 2. (92 éves)[1][2] Geldrop[3] |
| Párt |
Katolikus Néppárt (1971-1980) Kereszténydemokrata Tömörülés  (1980-tól) |
| Házastársa | Eugenie van Agt-Krekelberg |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Radboud University Nijmegen |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak |
|
 | |
| Dries van Agt aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dries van Agt témájú médiaállományokat. | |
Andreas Antonius Maria "Dries" van Agt (Geldrop, 1931. február 2. –) holland politikus, a Kereszténydemokrata Tömörülés képviselője. Hollandia miniszterelnöke volt 1977 és 1982 között.
Élete[szerkesztés]
Tanulmánya és fiatalkora[szerkesztés]
1931-ben római katolikus családban született Geldropban egy Észak-Brabantban található városban. Kitűnő tanulóként érettségizett az Eindhovenben található Ágoston-rendi Augustinianum iskolában. A katolikus szellemiségű Radboud Egyetemen diplomázott le jogi karon 1955-ben és 1957-ben megszerezte ügyvédi szakvizsgáját. 1955 és 1957 között ügyvédjelöltként dolgozott több ügyvédi irodánál. 1957-től közalkalmazottként kezdett dolgozott a holland Mezőgazdasági és Halászati Minisztériumban és az Igazságügyi Minisztériumban 1968-ig. 1968-ban büntető eljárásjogot oktatott a Radboud Egyetemen. 1971-ben bírónak nevezték ki az Arnhemi Városi Bíróságban.
Politikai pályája[szerkesztés]
Annak ellenére, hogy kinevezték bírónak inkább a politikai pályát választotta és az 1971-es holland általános választáson indult. Belépett a Katolikus Néppártba, 1971 és 1973 között Barend Biesheuvel kormányának igazságügy minisztere volt. 1973 és 1977 között a munkáspárti Joop den Uyl vezette kormány miniszterelnök-helyettese volt.
Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke[szerkesztés]
1976-ban lett az akkor még a három vallási alapon szerveződő párt szövetségének vezetője, mint Katolikus Néppárt, Forradalomellenes Párt és Keresztény Történelmi Unió pártok. 1977-ben a három párt először szerepelt Kereszténydemokrata Tömörülés néven közös listán, majd 1980-ban a három párt beolvadásával vált párttá, Van Agt 1982-ig volt a párt elnöke.
Miniszterelnök[szerkesztés]
Első Van Agt-kormány[szerkesztés]
Az 1977-es választáson ugyan a Munkáspárt szerezte a legtöbb mandátumot, de nem volt meg a kormánytöbbsége, emiatt koalíciós tárgyalást kezdeményezett Joop den Uyl pártelnök a kereszténydemokrata Van Agt-tel. Van Agt azonban nem akart a Munkáspárttal koalíciót, hanem a konzervatív-liberális Hans Wiegel vezette VVD párttal kötött koalíciót. A koalíció megkötése 208 napot vett igénybe.
A kormánynak szembe kellett nézni gazdasági, pénzügyi problémákkal, és a növekvő munkanélküliséggel. A válság az 1973-as olajválság következménye volt. Tömeges elbocsátások voltak számos holland vállalat esetében, mint a tehergépjárműveket gyártó DAF, a hajógyártással foglalkozó RSV és ADM gyárak esetében történt. A szociális segélyeket, a közalkalmazottak fizetéseit és az oktatásra szánt pénzeket csökkentették. A megszorítások miatt 1978-ban memorandumot tettek közzé a Bestek'81 (Feldarabolás '81) néven, utalva, hogy az 1981-es holland választáson elűzik Van Agt-kormányát.
A kormány közigazgatási reformot hajtott végre 1978-ban, aminek keretében átalakították a holland tartományok szerkezetét. A kormány alatt mondott le trónjáról Julianna holland királynő, a trónra Beatrix lépett, akinek trónra lépése miatt 1980. április 30-án tömegtüntetések voltak Amszterdamban.[4]
Második Van Agt-kormány[szerkesztés]
Az 1981-es választáson a kereszténydemokraták győztek, a koalícióból kiesett a PVV. Az új koalícióba a kereszténydemokraták, Munkáspárt és a szociálliberális 66-os Demokraták kerültek be.
A kormánynak továbbra is szembe kellett néznie a nagy munkanélküliséggel, így a munkáspárti Joop den Uyl szociális és munkaügyi miniszter javaslatával kidolgoztak egy foglalkoztatást növelő programot. Ennek ellenére nem volt könnyű munkahelyeket teremteni, a közszférában alig sikerült. 1982-re már 600 ezer munkanélküli volt Hollandiában. 1982 elején javaslatot tett a kormány a táppénz megnyirbálására. Az extra-táppénz megszüntetését is kezdeményezték a kereszténydemokraták és 66-os demokraták, amit a munkáltatók és a munkavállalók a kollektív szerződés értelmében vehettek igénybe. Ezen megszorításokat a Munkáspárt ellenezte, emiatt Beatrix királynőnél bejelentették, hogy ki akarnak lépni a koalícióból. A kormány végül 1982. május 29-én lemondott.[5]
Van Agt és Den Uyl között olyannyira elmérgesedett a viszony, hogy Joop den Uyl 1987-ben agydaganat miatt bekövetkezett halála után a temetésére sem hívták meg Dries Van Agt-et.
Harmadik Van Agt-kormány[szerkesztés]
A harmadik Van Agt-kormány kisebbségi kormányként alakult meg ugyanis kilépett a Munkáspárt a koalícióból, így a 66-os Demokraták maradtak a koalícióban. A kormány költségvetési hiánnyal küzdött, emiatt a rokkantbiztosítást és a munkaügyi segélyt befagyasztotta a kormány. Emellett a kormány 1983. január 1-től hatályba lépve a közalkalmazottak bérét is befagyasztotta.
Az 1982-es általános választásokat ugyan a kereszténydemokraták nyerték meg ismét, ám Van Agt a választások után bejelentette, hogy nem akar miniszterelnök lenni, így helyébe Ruud Lubbers lépett.[6]
Királyi Megbízott[szerkesztés]
1983 januárjában Beatrix királynő Észak Brabant királynői megbízottjának nevezte ki Van Agt-et, ezen hivatalát 1987-ig töltötte be.
Politikai pályája után[szerkesztés]
Van Agt 1987–1990 között Japánban volt az Európai Gazdasági Közösség nagykövete, majd 1990–1995 között az Egyesült Államokban töltött be ezt a tisztséget. 1995 és 1996 között a Kyotoi Egyetem nemzetközi kapcsolatok tantárgy vendégprofesszora volt.
Vitatott ügyek[szerkesztés]
1972-ben igazságügy miniszterként antiszemitizmussal vádolták meg, amikor azt mondta egy interjúban, hogy „én egy árja vagyok”. Arra kérdésre válaszolta ezt egy újságírónak, hogy szándékában állt egészségügyi okok miatt náci foglyokat szabadon engedni Hollandiában. Később egy interjúban beismerte, hogy ezt a szándékot nehéz lett volna megvalósítani, hiszen a "zsidó elődöm már megpróbálta és belebukott".[7]
2012-ben ismét vitatott kijelentést tett, mikor úgy fogalmazott, hogy a zsidóknak Németországban kellett volna államot építeni, nem pedig a Közel-Keleten. 2016 szeptemberében Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Hollandiába látogatott. Van Agt háborús bűnösnek nevezte, akinek szerinte a Hágai Nemzetközi Törvényszéken kéne lennie.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Parlement.com (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. szeptember 21.)
- ↑ Kabinet-Van Agt I (1977-1981). (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ Kabinet-Van Agt II (1981-1982). (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ Kabinet-Van Agt III (1982). (Hozzáférés: 2017. december 5.)
- ↑ DUTCH EX-PM: NETANYAHU SHOULD BE TRIED FOR WAR CRIMES. (Hozzáférés: 2017. december 9.)
- ↑ Former Dutch PM calls Benjamin Netanyahu a ‘war criminal’ who should be tried in The Hague. (Hozzáférés: 2017. december 22.)
További információk[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dries van Agt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
