Ugrás a tartalomhoz

Benjámín Netanjáhú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benjámín Netanjáhú
2023-ban
2023-ban
Izrael miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2022. december 29.
ElnökJichák Hercog
ElődJaír Lapid
Hivatali idő
2009. március 31. – 2021. június 13.
Elnök1. Simón Peresz (2009–2014)
2. Reuvén Rivlin (2014–2021)
ElődEhúd Olmert
UtódNaftáli Benet
Hivatali idő
1996. június 18. – 1999. július 6.
ElnökÉzer Weizman
ElődSimón Peresz
UtódEhúd Bárák
Izrael pénzügyminisztere
Hivatali idő
2006. március 28. – 2009. március 31.
ElődSzilvan Salom
UtódEhúd Olmert
Izrael külügyminisztere
Hivatali idő
2015. május 14. – 2019. február 17.
ElődAvigdor Lieberman
UtódJiszráel Katsz
Hivatali idő
2012. december 18. – 2013. november 11.
ElődAvigdor Lieberman
UtódAvigdor Lieberman
Hivatali idő
2002. november 6. – 2003. február 28.
ElődSimón Peresz
UtódSzilvan Salom
Hivatali idő
1998. január 6. – 1998. október 13.
ElődDávid Lévi
UtódAríél Sárón
Katonai pályafutása
Csatái

Született1949október 21. (74 éves)
Tel-Aviv, Izrael
PártLikud

SzüleiZila Netanyahu
Benzion Netanyahu
HázastársaSara Netanyahu (1991–)
Gyermekei
  • Noa Roth
  • Yair Netanyahu
  • Avner Netanyahu
Foglalkozás
Iskolái
Vallásizraelita

Díjak
  • Jabotinsky Medal (1980)
  • Tzeltner Prize (1987)
  • a Bar Ilan Egyetem díszdoktora (1988)
  • Déli Kereszt Országos Rendje (2019)

Benjámín Netanjáhú aláírása
Benjámín Netanjáhú aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámín Netanjáhú témájú médiaállományokat.

Benjámín Netanjáhú (héberül: בנימין נתניהו; angol átírással Benyamin Netanyahu (a Binyamin alak is előfordul), Tel-Aviv, 1949. október 21. –) izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke 1996 és 1999 majd 2009 és 2021 között, illetve 2022-től. Izrael történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke.[1][2]

A kormányát népirtással vádolják;[3][4] és 2024 májusában a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze bejelentette azon szándékát, hogy elfogatóparancsot kér ő és a kabinete ellen, háborús bűncselekmények vádjával.[5]

Életpályája[szerkesztés]

Tel-Avivban, Izrael akkori fővárosában született 1949-ben. 1956 és 1958 között családjával az Egyesült Államokban élt. Ekkor rövid időre hazaköltöztek, majd 19631967 között újra kiköltöztek. Végül 1967-ben végleg hazatértek, és Netanjáhú belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972 májusában megsebesült. Felépülése után nem sokkal századosként leszerelt, majd visszatért az USA-ba, ahol előbb építészeti, majd közgazdasági egyetemet végzett.

1976-ban egy ugandai túszdráma során palesztin fegyveresek harcban megölték a bátyját, Jonátánt, a túszszabadító kommandós egység parancsnokát. Benjamin ekkor visszatért Izraelbe, és belépett egy szervezetbe, amelynek célja a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés kiépítése volt.

1982 és 1984 között Izrael amerikai nagykövetségén dolgozott, majd 1984 és 1988 között nagykövet volt. Akkor a Likud listáján bejutott a Kneszetbe (izraeli parlament), ugyanettől az évtől kedve 1990-ig külügyminiszter-helyettes volt. 1990 márciusában kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettesévé.

1993-ban a Likud vezetője lett. 1996-ban miniszterelnökké választották. Egyik első rendelkezése volt, hogy engedélyezte az Izrael által megszállt idegen területekre zsidók telepítését. Szeptember 24-én egy régészek által feltárt alagutat nyitottak meg a jeruzsálemi mecsetek közelében, ami heves összetűzéseket váltott ki a helyi zsidó és muszlim lakosok közt. A zavargásoknak nyolcvan, többségében palesztin áldozatuk volt. Október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök szervezésében Washingtonban Netanjáhú Jasszer Arafattal a PFSZ vezetőjével találkozott, aki felszólította az alagút bezárására, de Netanjáhú ezt megtagadta.

1997. január 15-én Arafat és Netanjáhú megegyezett, hogy Izrael kiüríti Hebron város területének négyötödét. Ez meg is történt, később azonban Netanjáhú elrendelte egy palesztinai zsidó telep építését, amiért a PFSZ megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. Ez július 30-án történt jeruzsálemi öngyilkos merényletet követően, melynek 15 zsidó halottja volt és ami miatt Izrael felfüggesztette tárgyalásait a PFSZ-szel. Időközben a Netanjáhú-kormány több tagja is lemondott, így tiltakozva a miniszterelnök autokratikus módszerei és a béketárgyalások megszakadása miatt.

1998-ban amerikai nyomásra Netanjáhú és Arafat megegyeztek, hogy Izrael Ciszjordánia 13%-áról kivonja csapatait. Miután a csapatkivonás első szakasza lezárult, a miniszterelnök kijelentette, hogy nem folytatja tovább, arra hivatkozva, hogy a palesztinok nem teljesítették ígéreteiket a terrorizmus elleni harc tekintetében.

1999-ben Ehúd Bárák legyőzte a miniszterelnöki választáson, ezért egy időre visszavonult a politikai élettől. Mikor azonban a Bárák-kormány 2000 végén megbukott, visszatért. Amikor Aríél Sárón addigi külügyminisztert megválasztották miniszterelnöknek, ő Netanjáhút tette meg külügyminiszternek, 2003-ban pedig pénzügyminiszter lett.

Sárón visszavonulása után, 2005-ben Netanjáhú újra a Likud vezetője lett. 2009. március 31-én pedig újra megválasztották Izrael miniszterelnökének.

2019 szeptemberében a parlamenti választások után Reuvén Rivlin köztársasági elnök Netanjáhút kérte fel kormányalakításra. [6] 2019. október 21-én Netanjáhú beismerte, hogy nem tud kormányt alakítani.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Netanyahu makes history as Israel's longest-serving leader. Associated Press, 2019. július 17. [2019. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 17.)
  2. Bruised but driven, Netanyahu becomes Israel's longest-serving PM”, Reuters, 2019. július 18.. [2019. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. július 18.) 
  3. Eghbariah, Rabea: The Harvard Law Review Refused to Run This Piece About genocide in Gaza. The Nation, 2023. november 21. [2023. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  4. Gaza: UN experts call on international community to prevent genocide against the Palestinian people. UN, 2023. november 16. [2023. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  5. ICC prosecutor seeks arrest warrants for Netanyahu and Hamas leaders (brit angol nyelven). BBC News , 2024. május 20. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
  6. Netanjahut kérték fel kormányalakításra Izraelben. 24.hu , 2019. szeptember 25. (Hozzáférés: 2021. június 14.)
  7. Sarkadi Zsolt: Netanjahu nem tud kormányt alakítani Izraelben. 444.hu , 2019. október 21. (Hozzáférés: 2021. június 14.)

Források[szerkesztés]