Joop den Uyl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joop den Uyl
Joop den Uyl 1975.jpg
Hollandia 45. miniszterelnöke
Hivatali idő
1973. május 11.1977. december 19.
Előd Barend Biesheuvel
Utód Dries van Agt
Munkáspárt elnöke
Hivatali idő
19661986

Született 1919. augusztus 9.[1][2]
Hilversum
Elhunyt 1987. december 24. (68 évesen)[1][2]
Amszterdam
Párt Munkáspárt PvdA Logo small.svg

Foglalkozás
  • újságíró
  • közgazdász
  • politikus
  • író
Iskolái Amszterdami Egyetem
Halál oka agydaganat

Díjak
  • Knight in the order of the Dutch Lion
  • Grand Officer of the Order of Orange-Nassau
  • Commander of the Order of Orange-Nassau

Joop den Uyl aláírása
Joop den Uyl aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joop den Uyl témájú médiaállományokat.

Johannes Marten den Uijl (Hilversum, 1919. augusztus 9. – Amszterdam, 1987. december 24.) ismertebb nevén Joop den Uyl, egy holland munkáspárti politikus, közgazdász, író volt. Hollandia miniszterelnöke volt 1973 és 1977 között.

Életrajza[szerkesztés]

Korai évei[szerkesztés]

1919-ben született Hilversumben egy református családba. Édesapja boltos volt és kosárfonó volt. Den Uyl középiskolai tanulmányait 1931 és 1936 között a Hilversumben levő Keresztény Gimnáziumban folytatta. Érettségi után az Amszterdami Egyetem közgazdász hallgatója lett. Ez idő alatt hátat fordított az egyháznak. 1942-ben doktorandusz fokozatot kapott.

Politikai pályafutásának kezdete[szerkesztés]

1946 és 1963 között a Munkáspárt think tankjénél a Wiardi Beckman Alapítványnál dolgozott.

1953-ban Amszterdami Közgyűlés képviselője lett, majd 1956-tól a Képviselőház tagja lett, . 1963-ban otthagyta a Képviselőházat, és az Amszterdami Közgyűlésben gazdasági ügyekért felelős képviselő lett. 1965-ban Jo Cals kormányának gazdasági minisztere lett. Minisztersége alatt az ő döntése nyomán záratták be a Limburgban található veszteségen üzemelő szénbányákat, ami miatt nagy lett a helyi munkanélküliség. 1967-ben a Munkáspárt frakcióvezetője lett a Képviselőházban.

Az 1972-es holland általános választáson a Munkáspárt listavezetőjeként indult. A választást a párt megnyerte szövetségben a balliberális 66-os demokratákkal és a baloldali kereszténydemokrata Radikálisok Politikai Pártjával, ám nem szerezték meg a kormánytöbbséget. Hosszú tárgyalások után a Den Uyl vezette kormánykoalícióba bekerült a Katolikus Néppárt és a Forradalomellenes Párt is.

Miniszterelnök[szerkesztés]

Olajválság és a Lockheed-botrány[szerkesztés]

A Den Uyl-kormány 1973. május 11.-én lépett hivatalba. A kormányt számos nehézség sújtotta. Az 1973-as olajválság után Hollandia Izraelt támogatta a Jom kippuri háborúban. Ezeken túl kormányzása alatt a holland gazdaság nehéz helyzetbe került: Tízszeresére nőtt a költségvetési hiány, 10%-ra nőtt az infláció , duplájára nőtt a munkanélküliség.

Az olájár növekedése miatt a kormány bevezette az autómentes vasárnapot (autovrije dag).

Az 1976-ban kirobbant a Lockheed-ügy, amiben Bernát herceg - az uralkodó Julianna királynő férje - is érintett volt, kiderült, hogy a herceg 1,1 millió dollár kenőpénzt fogadott el a Lockheedtől az 1960-as években. 1974-ben ismét kenőpénzt kért Bernát herceg, akkoriban vásárolta meg Hollandia a Lockheed P-3 Orion vadászgépet. A parlament az ügyben vizsgálóbizottságot állított fel, aminek három tagja volt: André Donner az Európai Bíróság bírója , Marius Holtrop Holland Központi Bank elnöke és Harry Peschar a Holland Számvevőszék elnöke. A bizottság jelentését a Képviselőházban Den Uyl olvasta fel 1976-ban. A jelentés következtében Bernát hercegnek le kellett mondania az üzleti életben és a hadseregben betöltött rangjaiból, továbbá a nyilvánosság előtt a jövőben nem jelenhetett meg katonai egyenruhában.[3]

Az ügy nyilvánosságra kerülése után a Képviselőházban Henk Vredeling honvédelmi miniszter javaslatára megszavazták, hogy a General Dynamics által gyártott F-16 Fighting Falcon vadászgépeket fogja a kormány vételezni. A kiadáscsökkentések miatt a kormány elállt a Lockheed P-3 Orion vételétől.

Az ügy miatt megromlott a viszony Den Uyl és a kereszténydemokrata párti igazságügy miniszter Dries van Agt között, akit számos esetben nem tájékoztattak a kormány aktuális döntéseiről és csak a sajtóból értesült róluk. Többek közt emiatt romlott meg a Munkáspárt és CDA között a viszony és belső ellentétek jelentek meg a kormányban. Ez a belső viszály is hozzájárult ahhoz, hogy az 1977-es választás után Den Uyl nem tudott kormányt alakítani.

Szociális intézkedések[szerkesztés]

Ennek ellenére a kormány számos jóléti kiadásokat növeli intézkedéseket hozott. Megnövelték a szociális segélyt és a minimálbér összegét. 1974-ben az új oktatási törvénnyel lehetővé tették, hogy az iskola igazgatóknak nagyobb szabadsága legyen a tanterv létrehozásában. Ebben az évben tették lehetővé, hogy kiegészítő segélyt kapjanak azon munkanélküliek, akik alacsony fizetést nyújtó munkát vállalnak. Létrehozták 1975-ben az egyetemes alapon működő rokkantbiztosítást.

1976-ban új munkajogi törvény hoztak, ami a csoportos létszámleépítés menetét szabályozta. Az új törvény értelmében minden munkaadónak a csoportos létszámleépítési szándékát írásban volt köteles jeleznie az illetékes szakszervezetnek, a munkatanácsokat ebben az évben német mintának megfelelően megerősítették. Ebben az évben új törvény hoztak azon munkanélküliek esetében, akik betöltötték 60. életévüket és a munkanélküli segélyekkel visszaéltek.

1977-es vasúti túszejtés[szerkesztés]

1977. május 23.-án az Assen-Groningen expressz járatát túszul ejtik malukui terroristák, akik tettükkel a Dél-Malukui Köztársaság függetlenségét követelték. A túszejtés beárnyékolt a választást is, ami május 25.-én volt megtartva. A túszejtés június 11.-én ért véget, amikor is a hosszas tárgyalások nem voltak eredményesek. Emiatt a tengerészgyalogságot vettet be a kormány a miniszterelnök és Dries van Agt igazságügy miniszter döntése nyomán.[4][5]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joop den Uyl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ^ a b Johannes Marten den Uijl
  3. Elhunyt a holland királynő édesapja. (Hozzáférés: 2017. december 14.)
  4. Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám) | Könyvtár | Hungaricana (hu nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2017. december 17.)
  5. 1977: Dutch children held hostage. (Hozzáférés: 2017. december 14.)