Keleti egerészölyv
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Buteo japonicus Temminck & Schlegel, 1844 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Keleti egerészölyv témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti egerészölyv témájú médiaállományokat és Keleti egerészölyv témájú kategóriát. |
A keleti egerészölyv vagy japán ölyv (Buteo japonicus) a madarak osztályába a vágómadár-alakúak rendjébe és a vágómadárfélék családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Coenraad Jacob Temminck és Hermann Schlegel írták le 1844-ban.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Buteo japonicus japonicus (Temminck & Schlegel, 1844) - Közép-Ázsia, Szibéria keleti része, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán
- Buteo japonicus toyoshimai (Momiyama, 1927) - az Izu-szigetek és a Bonin-szigetek
- Buteo japonicus oshiroi (Nagahisa Kuroda, 1971) - Daito sziget
- Buteo japonicus burmanicus - Mongólia, Kína északkeleti része és a Koreai-félsziget [2]
Előfordulása[szerkesztés]
Banglades, Bhután, Brunei, Dél-Korea, Észak-Korea, az Északi-Mariana-szigetek, a Fülöp-szigetek, Hongkong, India, Indonézia, Japán, Laosz, Kambodzsa, Kína, Malajzia, a Maldív-szigetek, Mongólia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Palau, Oroszország, Szingapúr, Srí Lanka, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, gyepek és cserjések, lápok, mocsarak és tavak környékén, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 54 centiméter, szárnyfesztávolsága 122-137 centiméter, testtömege 515-810 gramm.[5]
 |
Életmódja[szerkesztés]
Éles látása igen hatékony vadásszá teszi a keleti egerészölyvet. Fő táplálékforrását a rágcsálók képezik, de más prédát is elejt, például békák, kígyók és giliszták is.[6]
Sok más ragadozó madárhoz hasonlóan a keleti egerészölyvet is gyakran megtámadják a varjak a levegőben, haragosan csipkedve és kergetve őket. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy tudassa az ölyvvel hogy észrevették, elvesztette az esélyét a váratlan támadásra, jobb, ha más vadászterületet keres.[6]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
- ↑ a b Jules Howard és Jarom Vogel. Tökéletes állatvilág
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
További információk[szerkesztés]
- Buteo
- Banglades madarai
- Bhután madarai
- Brunei madarai
- Dél-Korea madarai
- Észak-Korea madarai
- Az Északi-Mariana-szigetek madarai
- A Fülöp-szigetek madarai
- Hongkong madarai
- India madarai
- Indonézia madarai
- Japán madarai
- Laosz madarai
- Kambodzsa madarai
- Kína madarai
- Malajzia madarai
- A Maldív-szigetek madarai
- Mongólia madarai
- Mianmar madarai
- Nepál madarai
- Pakisztán madarai
- Palau madarai
- Oroszország madarai
- Szingapúr madarai
- Srí Lanka madarai
- Tajvan madarai
- Thaiföld madarai
- Vietnám madarai