Keleti egerészölyv

Keleti egerészölyv
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Ölyvformák (Buteoninae);
Nem:	Buteo;
Faj:	B. japonicus;
Tudományos név
	Buteo japonicus; Temminck & Schlegel, 1844
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Keleti egerészölyv témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti egerészölyv témájú médiaállományokat és Keleti egerészölyv témájú kategóriát.

A keleti egerészölyv vagy japán ölyv (Buteo japonicus) a madarak osztályába a vágómadár-alakúak rendjébe és a vágómadárfélék családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Coenraad Jacob Temminck és Hermann Schlegel írták le 1844-ban.^[3]

Alfajai

Buteo japonicus japonicus (Temminck & Schlegel, 1844) - Közép-Ázsia, Szibéria keleti része, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán
Buteo japonicus toyoshimai (Momiyama, 1927) - az Izu-szigetek és a Bonin-szigetek
Buteo japonicus oshiroi (Nagahisa Kuroda, 1971) - Daito sziget
Buteo japonicus burmanicus - Mongólia, Kína északkeleti része és a Koreai-félsziget ^[2]

Előfordulása

Banglades, Bhután, Brunei, Dél-Korea, Észak-Korea, az Északi-Mariana-szigetek, a Fülöp-szigetek, Hongkong, India, Indonézia, Japán, Laosz, Kambodzsa, Kína, Malajzia, a Maldív-szigetek, Mongólia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Palau, Oroszország, Szingapúr, Srí Lanka, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, gyepek és cserjések, lápok, mocsarak és tavak környékén, valamint szántóföldek és legelők. Vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 54 centiméter, szárnyfesztávolsága 122-137 centiméter, testtömege 515-810 gramm.^[5]

Életmódja

Éles látása igen hatékony vadásszá teszi a keleti egerészölyvet. Fő táplálékforrását a rágcsálók képezik, de más prédát is elejt, például békák, kígyók és giliszták is.^[6]

Sok más ragadozó madárhoz hasonlóan a keleti egerészölyvet is gyakran megtámadják a varjak a levegőben, haragosan csipkedve és kergetve őket. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy tudassa az ölyvvel hogy észrevették, elvesztette az esélyét a váratlan támadásra, jobb, ha más vadászterületet keres.^[6]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 20.)
↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 18.)
↑ ^a ^b Jules Howard és Jarom Vogel. Tökéletes állatvilág

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. október 18.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. október 18.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. október 18.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2021. október 18.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 20.)

[E-5] Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. október 18.)

[Howard-6] Jules Howard és Jarom Vogel. Tökéletes állatvilág

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]