Iványi Béla (történész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Iványi Béla
Születési név Jung Béla
Született 1878. október 27.
Nagykanizsa
Elhunyt1964. január 20. (85 évesen)
Vonyarcvashegy
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jog- és művelődéstörténész,
levéltáros,
politikus,
egyetemi oktató

Iványi Béla (1903-ig Jung Béla; Nagykanizsa, 1878. október 27.Vonyarcvashegy, 1964. január 20.) jog- és művelődéstörténész, levéltáros, politikus. Levéltári kutatásai eredményeként megjelent kiadványai a magyar jog-, művelődés- és várostörténet, valamint a nemesi családok genealógiai kutatása számára máig forrásértékűek. 1920-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Élete[szerkesztés]

A Budapesti Tudományegyetemen 1903-ban szerzett jogtudományi doktori oklevelet. 1903-ban a Magyar Országos Levéltárban helyezkedett el, s először díjtalan gyakornokként, később levéltári tisztként és fogalmazóként dolgozott az intézményben. 1914-ben a debreceni egyetemre nevezték ki a magyar alkotmány- és jogtörténet nyilvános rendkívüli tanárává. Oktatótevékenységét az első világháború megakasztotta, bevonult és tüzértisztkén harcolt egészen 1917-ig. Ekkor visszatért Debrecenbe, és korábbi tárgykörét oktatta tovább nyilvános rendes tanári címmel. 1925–1926-ban a jog és államtudományi kar dékánja volt. 1927-ben rövid ideig Olaszországban folytatott levéltári kutatásokat mint a Római Magyar Történeti Intézet tagja. 1927-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen oktatott, ahol szintén a magyar alkotmány- és jogtörténet nyilvános rendes tanára volt 1938-ig, emellett az 1934/1935-ös tanévben a jog- és államtudományi kar dékáni tisztét is betöltötte.

Iványi tevékenyen részt vett a helyi politikai közéletben is. Még a világháborút lezáró, az ország megcsonkításával fenyegető Párizs környéki béketárgyalások árnyékában, 1919-ben Debrecenben jelentette meg a szlovákság nemzettörténetéről írott összefoglaló munkáját, amelyben azt igyekezett bizonyítani, hogy a szlovákok a Felvidékre a legutóbbi évszázadokban beszivárgott szláv elemeiből alakultak ki. Az 1920-as évek elején csatlakozott a jobboldali mozgalmakhoz, az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökségi tagja és debreceni szervezetének vezetője, a Keresztény Nemzeti Liga választmányi tagja volt. 1923-ban sikertelen kísérletet tett a Magyar Nemzeti Szocialista Párt debreceni szervezetének megalakítására is. Magánéletében is rigorózus ember hírében állt, 1929-ben például párbajra hívta ki a fiatal Mályusz Elemért, amiért az kritikával illette gönci várostörténeti forráskiadványát (a párbaj során senki nem sérült meg). 1937-ben egy meggondolatlan cselekedetével bekerült a hírlapok botránykrónikájába, ezért előbb szabadságolták a szegedi egyetemről, majd 1938-ban nyugdíjazták. Társasági tagságairól – köztük akadémiai tagságáról – lemondott és a körmendi herceg Batthyány-Strattmann család levéltárosaként tevékenykedett 1944-ig.

Munkássága[szerkesztés]

Levéltári kutatásain keresztül főként jogtörténettel és művelődéstörténettel foglalkozott. Behatóan vizsgálta a Mosóczi Zakariás és Telegdy Miklós által a 16. században összeállított törvénygyűjteményt, a Corpus Jurist, valamint a kegyúri jogok történetét. Feldolgozta és közzétette több családi és városi levéltár (pl. Bártfa, Gönc, Eger) anyagát, forráskiadványai a magyar várostörténeti kutatások számára máig forrásértékűek. Emellett behatóan tanulmányozta a magyar nyomdászat és könyvkultúra történetét, a nemesi családok könyvgyűjteményeinek históriáját. A körmendi Batthyány-Strattmann család szolgálatában a Batthyány és a Festetics családok történetével foglalkozott, elindította és 1942–1943-ban szerkesztette a Körmendi Füzetek című forráskiadvány-sorozatot.

1913–1914-ben a Magyar Történelmi Társulat titkára, 1914-ben főtitkára volt. Tudományos eredményei elismeréseként 1916-ban a Szent István Akadémia rendes, 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, de botránya miatt akadémiai tagságáról 1937-ben lemondott.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Bártfa szabad kir. város levéltára I.: 1319–1526, Budapest, 1910.
  • A márkusfalvi Máriásy család levéltára 1243–1803, Lőcse, 1917.
  • Pro Hungaria Superiore – Felsőmagyarországért, Debrecen, 1919.
  • Gönc szabadalmas mezőváros története, Karcag, 1926.
  • Mossóczy Zakariás és a magyar Corpus Juris keletkezése, Budapest, 1926.
  • A Kir. Magyar Egyetemi Nyomda története 1577–1927, Budapest, 1927 (Gárdonyi Alberttel).
  • A Tomaj nemzetségbeli losonczi Bánffy család története 1458–1526, Budapest, 1928.
  • A Szent Domonkos-rend római központi levéltára: Részletek a magyar dominikánus provincia multjából, Levéltári Közlemények 7 (1929), 1-30.
  • Felső Magyarországról. Szeged, 1930.
  • A római szent birodalmi Széki gróf Teleki család gyömrői levéltára 1245–1526, I–II. köt., Szeged, 1931–1932.
  • A városi polgárjog keletkezése és fejlődése, figyelemmel Buda és Pest városokra, Budapest, 1936.
  • Geschichte des Dominikanerordens in Siebenbürgen und der Moldau, Siebenbürgische Vierteljahresschrift 62 (1939), 27-59, 241-256; 63 (1940), 25-40; Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde 50 (1941/44), 543-573.
  • Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon 1331–1600, Budapest, 1937.
  • A losonczi Bánffy család története, Budapest, 1941.
  • Dominikánus levelek és oklevelek a körmendi levéltárban. Epistolae et documenta historiam provinciae dominicanae Hungariae illustrantia et in archivo gentis principum de Batthyány reperibilia. Körmend, 1942 (Körmendi Füzetek 1).
  • A körmendi levéltár memorabiliái. Acta Memorabilia in tabulario gentis principum de Batthyány reperibilia. Körmend, 1942 (Körmendi Füzetek 2).
  • A két Zrínyi Miklós körmendi levelei, Budapest, 1943 (Új Magyar Levelestár).
  • Pázmány Péter kiadatlan levelei. Epistolae ineditae cardinalis Petri de Pázmány, Körmend, 1943 (Körmendi Füzetek 3).
  • Képek Körmend multjából. Körmend, 1943 (Körmendi Füzetek 4).
  • Címeres levelek a keszthelyi és körmendi hercegi levéltárakban, Magyar Családtörténeti Szemle 8-9 (1942–1943) és klny. (Körmendi Füzetek, sorozaton kívüli A. füzet).
  • Gróf Batthyány Ádám, a levéltárrendező, Levéltári Közlemények 20-23 (1942–1945), 290-309.
  • A magyar könyvkultúra múltjából: Iványi Béla (1878–1964) cikkei és anyaggyűjtése, szerk. Herner János és Monok István, Szeged, 1983 (Adattár 11).
  • A középkori Vasvár, szerk. Vízvári Zsolt és Zágorhidi Czigány Balázs, Vasvár, 1992.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]