Fáy Lóránt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Fáy Lóránt[1] (Budapest, 1906. január 8.1945. január 15.) festő, grafikus, szobrász.

Élete[szerkesztés]

Tisztviselői családban született. Középiskolai tanulmányait az V. kerületi Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte 1916-1924-ig. Tehetsége már ekkor bontakozott, akvarelleket készített a Tabánban, majd még ötödikes gimnazista korában eljárt Aczél Henrik műtermébe, ahol a restaurálás folyamatával és iparművészettel ismerkedett. Főigazgatói engedéllyel hatodikos korában Réti István (1872–1945) szabadrajz-iskolájába járt, modell után szénrajzokat készített. Érettségi után közgazdasági egyetemre ment, de két év múltán a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Az 1926/1927 – 1932/1933-as tanévekben szerepel a hallgatói névjegyzékben. Tehetségére már a főiskolán felfigyelt mestere Csók István, akinek harmadévesként tanársegéde lett, s az Epreskertben külön műtermet bérelt. 1930-1932-ig már mint végzett képzőművész a főiskolán maradt állásban, elvégezte a tanári szakot is. 1930-ban Olaszországba, 1937-ben Párizsba utazott.

1938-tól a makói gimnáziumban a tanulók képzőművészeti adottságának fejlesztését szolgálta a rendkívüli rajz, amelyet művésztanárok oktattak, így Fáy Lóránt is, aki óraadó helyettes tanárként tanított két éven át. (Kamotsay István, a későbbi szobrászművész is tanítványa volt.) Ezután Kispestre helyezték, majd 1940 őszétől a pesti Deák Ferenc Gimnáziumban tanított művészeti és mértani rajzot, továbbá művészettörténetet, de számtant, ábrázoló geometriát, szépírást, sőt testnevelést is.

1934-ben az Ernst Múzeumban rendezték meg első önálló gyűjteményes kiállítását. 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokban az International School of Arts vándorkiállításán 9 képe vett részt.

Fáy Lóránt sírja Budapesten. Új köztemető: 28-1/a-45/46.

A Budapestre 1945. január 15-én ledobott angol láncos-bomba okozta tragikus halálát, életműve is nagyrészt elpusztult. Sírja a budapesti Új köztemetőben található, síremlékét Csorba Géza készítette.

Emlékezete[szerkesztés]

1971-ben, a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett emlékkiállításán tájképi és figurális kompozícióin kívül kisplasztikái is szerepeltek.

Művészete[szerkesztés]

Virtuóz rajzkészség volt rá jellemző. Tollrajzain, grafikáin a műértők japán hatást fedeztek fel. Tájképein és figurális kompozícióin a korabeli műkritika szerint Csontváry Kosztka Tivadar és Berény Róbert művészi látásmódja volt érezhető. A főiskolai évek után szobrokat is mintázott. Munkáit maga öntötte gipszbe vagy műkőbe. Posztimpresszionista alkotásaiból a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a makói múzeum is őriz műveket.

Sokoldalú művész volt. Művelte a grafikát és a szobrászat különböző műfajait. Ha kellett, díszleteket tervezett, könyvet illusztrált, vagy éppen művésztelep szervezésén fáradozott, de igazi alkotási területe a festészet volt. Mint Csók István tanítványa igen közel jutott az impresszionista formanyelvhez és a nagybányai művészek második nemzedékéhez. Képeit derű, bizakodás és optimizmus hatotta át. Vérbeli kolorista volt. Az élénk színek gazdagsága és valami mély, meleg líraiság vonul végig vásznain.[2] (F. Mihály Ida)

A képzőművészeti főiskolai tárlatokról beszámoló írások a Csók-osztály kapcsán többnyire a színgazdagságot emelték ki közös jellemzőként. Növendékeinek egy része a mestert is jellemző és a korszak hazai művészetében hangsúlyosan jelen lévő posztimpresszionizmushoz kapcsolódtak. Különösen igaz ez Fáy Lóránt (1906-1933) és Cserepes István (1901-1945) festészetére. A mesterhez való kapcsolódás még témaválasztásukban is megfigyelhető, hiszen mindketten előszeretettel festették a Balatont.[3](Révész Emese)

Kiállításai[szerkesztés]

Műveiből[szerkesztés]

  • Műtermi csendélet, 1936. (Olaj, karton.) 48x38 cm
  • Lámpagyújtás
  • Vihar után, 1934. (Pasztell, papír.) 49x64 cm
  • Karosszékben ülő nő, 1930-as évek (Ceruza, akvarell, papír.) 20,5x16,5 cm
  • Táncoló nő, 1930-as évek (Tus, toll, papír.) 34,5x24,5 cm
  • Ülő nő (Akvarell)
  • A művész modellel[4]
  • Gyümölcsvivő leány (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Fiatal fák (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)[5]
  • Diósszilágyi Sámuel literátor főorvos születésének centenáriumán Tóth Ferenc rendezte sajtó alá Orvosi intelmek című aforizmagyűjtemény hasonmás kiadását. A szerző életbölcsességére és sziporkázó szellemességére rávilágító kiadvány a Fáy Lóránt illusztrációival ellátott, a gyomai Kner Nyomdában megjelent 1940. évi második kiadás alapján készült. A mű első kiadása 1935-ben jelent meg Makón, 16 lapon. A kolofon tanúsága szerint 100 számozott példányban, és nem került könyvárusi forgalomba. Miként az aranymondások, a rajzok is irónikusak, groteszkek, sőt szatírikusak.[6]
  • A Gyöngyösbokréta Paulinyi Béla: Magyar csupajáték londoni vendégjátékához díszleteket tervezett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nevét több forrás Fay Lórántnak, illetőleg Fáy Lórándként írja.
  2. F. Mihály Ida: Fáy Lóránt emlékkiállítás. Katalógus előszó. Budapest, 1971.
  3. Révész Emese művészettörténész: Csók István a Képzőművészeti Főiskolán
  4. Művészetek, lásd Fáy Lóránt (1906–1945) rövid életrajza, s A művész modellel c. képe
  5. Lásd Művészeti lexikon. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. 32.
  6. Kép a könyv 2. kiadásáról

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Tóth Ferenc: Fáy Lóránt. 1906–1945. Kalatógus előszó. Makó, 1967.
  • Gobbi Hilda: Közben. Bp. 1982. 194.
  • Pogány Ö. Gábor: Fáy Lóránt emlékkiállítása a Nemzeti Galériában. In: Művészet. A Magyar Képzőművészek Szövetségének folyóirata – 1971. május, XII. évfolyam 5. szám 35. oldal
  • Zsákovics Ferenc: Modern magyar rajzok - Válogatás Gombosi György művészettörténész gyűjteményéből. (Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/5) Budapest, 2004, 26. oldal

További információk[szerkesztés]