Dögkeselyű (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dögkeselyű
1982-es magyar film

Cserhalmi György
Cserhalmi György
Rendező András Ferenc
Alapmű Munkácsi Miklós: Kihívás című regénye
Műfaj Bűnügyi film
Akciófilm
Film noir[1]
Filmdráma
Forgatókönyvíró András Ferenc
Főszerepben Cserhalmi György
Zene Kovács György
Operatőr Ragályi Elemér
Vágó Morell Mihály
Jelmeztervező Csengey Emőke
Díszlettervező Statter Mária
Gyártás
Gyártó MAFILM Dialóg Filmstúdió
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Játékidő 115 perc
Képarány 1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép
Bemutató Magyarország 1982. július 29.
NSZK 1983 februárja
Korhatár Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
További információk

A Dögkeselyű András Ferenc 1982-ben bemutatott, Munkácsi Miklós: Kihívás című regénye alapján készült színes játékfilmje.

A Dögkeselyű, melynek története a Cserhalmi György által játszott diplomás taxisofőr bosszúját mutatja be az őt meglopó öregasszonyok ellen, kritikailag az egyik legelismertebb magyar bűnügyi film. A filmnek tulajdonított erények közül számos kifejezetten a szocializmus alatt készült magyar bűnügyi filmek kontextusában nevezhető érdemnek, bár ezek hozzájárulnak ahhoz is, hogy a Dögkeselyű általánosabb értelemben vett műfaji filmként is megállja a helyét. András Ferenc alkotása olyan korban és (kultúrpolitikai) közegben készült, melyben komolyan vehető, „igazi", hiteles bűnügyi filmek nem készül(het)tek.[2][3] Ennek az a kultúrpolitikai paradigma a magyarázata, mely szerint „a szocializmus világában nincs jelen a bűn: a bűnelkövető külföldről érkezik, az ellenséges kapitalista világ ügynöke vagy 1956-os magyar disszidens. Másrészt a szocializmus világában nincs jelen a magánnyomozó: a bűnüldözés feladatát szervezett és kollektív formában állami testület látja el."[4] Ezzel szemben a Dögkeselyű alaphelyzete éppen az, hogy a rendőrség nem látja el a feladatát, s emiatt veszi fel főhőse az igazságosztó szerepét. Emellett a film történetében a bűn nem külföldről érkezik, hanem úgy van bemutatva, mint ami szerves része a társadalomnak.[5] „A nyolcvanas évek Budapestjén – így szól az állítás mozgóképnyelven - a kicsi- és nagy törvénysértés, a vagány stiklik, és halálos szélhámosságok most már egyszerűen őshonosak."[1] A filmben továbbá a hiteles környezetrajz dokumentáris elbeszélői hitelességgel párosul, mely „súlyt és mélységet ad neki."[6] Mindemellett a film legnagyobb erénye, hogy „feszült és izgalmas"[6], úgy van vágva és fényképezve, dialógusai olyan feszesek, mintha Hollywoodban készült volna.[1]

András Ferenc művét az 1983-as Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medvére jelölték, de végül csak közönségdíjat nyert, illetve a filmben nyújtott alakításáért Cserhalmi György elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját 1983-ban.

Cselekmény[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Simon József (Cserhalmi György) válása után felhagy mérnöki állásával, és taxizni kezd, hogy vissza tudja fizetni adósságait. Egy nap két idős hölgyutas ellop tőle tízezer forintot, főnöke és a vallomását felvevő rendőr azonban nem hisznek neki. Megpróbál kölcsön kérni ismerőseitől, de még szülei is csak egy csekélyebb összeggel tudják kisegíteni. Szeretője, Ági, idősebb kitartójától, Dr. Árpitól próbál pénzt szerezni Simonnak, aki óránként ránéz ponyvával letakart Ladájára; egyik munkatársa pedig a félillegalitásban működő maszek karosszérialakatoshoz, Kowarski Elődhöz irányítja pénzért.

Simon, mialatt a férfira vár annak budai villájában, Kowarskinével való beszélgetése során rájön, hogy a két hölgy a fuvar alatt arról beszélt, hogy Jeromos nevű kutyájuk elszökött tőlük. Apróhirdetések alapján sikerül rátalálnia az egyik elkövetőre, Halmosnéra, akinek azt hazudja, hogy megtalálta Jeromost. A hölgy tacskóját eddigre már ténylegesen megtalálta egy nő, de Halmosné belemegy, hogy egy óra múlva mindkét megtalálóval találkozzon, hogy kiválaszthassa, melyik az ő kutyája. Simon kimegy Halmosné rózsadombi villájához, és átveszi a tacskót a nőtől, majd bemegy a városba, és telefonon megzsarolja Halmosné lányát: tízezer forintot követel a tacskóért. Este ellop egy taxit, majd miután sikerül leráznia az őt üldöző taxikat és rendőröket, kicseréli Dr. Árpi Ladáját a lopott taxira.

Másnap reggel Simont behívják a rendőrségre, hogy újra kihallgassák. Kiderül, hogy az őt kifosztó két hölgy profi zsebtolvaj, akik nagyobb temetéseken fosztják ki áldozataikat. Egyikük (Halmosné) már az ötvenes években is ismert volt Részvét Mici néven, azonban ő 1956-ban disszidált. Ezután találkozik Cecíliával, Halmosné lányával. A találkozó során felhívja Halmosnét, és a rendőrségen kiderült információk alapján immár százezer forintot kér Jeromosért. Azzal zsarolja meg, hogy ha nem kapja meg a pénzt, feljelenti a rendőrségen. Mivel a hölgy biztos benne, hogy nem találnának ellene bizonyítékokat, és büntetlen előélete miatt nem ítélnék el, így nem hajlandó fizetni.

Simon a beszélgetés után budaörsi vityillójába viszi Cecíliát, hogy átadja neki a kutyát, de odaérve leüti és megkötözi a lányt. Miután magához tér, Simon diktafonra mondatja követelését: a lányért és a kutyáért egymillió forintot kér. Szembesíti őt anyja bűnözői életvitelével, és Cecília lassan belátja, hogy jelenlegi életszínvonalukat nem elhunyt apja örökségéből tartják fent évek óta. Simont immár nem a pénz érdekli, hanem az, hogy megbüntesse kirablóit. „Életemben először végigcsinálok valamit" – mondja, nyomatékot adva szándékának.

Telefonon lejátssza a hangfelvételt Halmosnénak, és figyelmezteti, hogy ne értesítse a rendőröket, különben a pénz kifizetésétől függetlenül megöli a lányt. Halmosné ezután rögtön kihívja a rendőröket, akik már jelen vannak, amikor legközelebb felhívja a férfi: szándéka komolyságának jeléül elárulja Cecília autójának helyét, melyben megtalálják a döglött tacskót. Simon ezután különböző helyekről hívja fel a hölgyet, hogy leegyeztessék a pénz átadásának helyét és idejét, a rendőrök pedig bár bemérik a hívások helyeit, a férfi mindig időben eltűnik előlük. Simonnak sikerül kijátszania a rendőröket a pénz átadásánál is – a lopott Ladát vezetve veszi ki a hölgy kezéből a pénzt tartalmazó aktatáskát, és sikeresen lerázza az őt követő rendőrautókat.

A Ladát Kowarskinak viszi, akivel először abban egyeztek meg, hogy hoz neki egy autót, amiért fizet, másodjára pedig abban, hogy ír Simonnak egy adásvételi szerződést a budaörsi telekről háromszázezer forint értékben, és a Ladát megkapja ingyen. Kowarski egyből szétszedeti az autót, Simon pedig átöltözik: leveszi bordó dzsekijét, és ballonkabátot húz. Az ellene nyomozást vezető rendőrök, akik reggel kihallgatták a lopás ügyében, épp a bordó dzseki alapján jönnek rá, hogy az emberrabló Simon, és hogy Halmosné nem más, mint Részvét Mici. A hölgy, miután Simon felhívja, hogy a rendőrök értesítése miatt megöli Cecíliát, hajlandó vallomást tenni a rendőröknek saját ügyében, csak azt szeretné, hogy mentsék meg lányát.

Simon az adásvételi szerződéssel együtt átadja a háromszázezer forintot Katinak, volt feleségének, majd búcsút vesz fiától is. A hétszázezret tartalmazó aktatáskát egy taxiban hagyja, a budaörsi telkére pedig egy másik taxival viteti ki magát. Mivel nem fizet a taxisnak, az kihívja a rendőröket. Simon a telkére rohan, és elengedi Cecíliát, aki dögkeselyűnek nevezi. Simon nem ért vele egyet: „Én egy alapvető dologban eltérek tőlük. A keselyű nem zabálja magát szánt szándékkal halálra." A férfi tehát számot vetett tetteivel, és miután a lány távozik, felrobbantja magát a viskóval együtt, még mielőtt a rendőrök kiérnének a telekre.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

További szereplők

Barbinek Péter, Bódis Irén, Gép Károly, Halmágyi Sándor, F. Kiss László, Boroska Tibor, Galán Géza, Gothár Péter, Mihály Pál, Salinger Gábor, Soltis Lajos, Venczel Valentin, Árok Ferenc

Érdekességek[szerkesztés]

  • A filmet az akkori időkben olyan sötét hangulatúnak tartották, hogy több szocialista országban bizonyos jelenetei (elsősorban a legvége) nélkül engedték csak levetíteni.[7]
  • Cserhalmi György 20000 forintot kapott a filmért, épp kétszer annyit, mint amennyit az általa játszott karaktertől ellopnak a filmben.[8]
  • Ez volt az első magyar film, amiben steadicamet használtak.[8][9]
  • A film végi üldözéses jelenetet a Kerepesi úton vették fel útvonalbiztosítás, rendőri kíséret nélkül.[8]
  • A Totalcar 2012-ben újraforgatta a filmvégi üldözésjelenetet.[8]
  • András Ferenc 1994-es filmje, a Törvénytelen egyfajta "folytatás-próbálkozása" a Dögkeselyűnek.[8]
  • A filmnek musical változata is készült, melyet 2014. december 7.-én mutattak be a Madách Színházban.[10]
  • Perczel Zitát a rendező ezzel a filmmel csábította haza Olaszországból.[8][9]
  • Simon szülei az 1934-es Meseautót nézik, amikor meglátogatja őket, melynek főszereplője Perczel Zita.

Filmes bakik[szerkesztés]

  • Amikor a főhős ellopja a taxit, akkor utána a diszpécsernő azt mondja, hogy a kocsit az Alkotás utca - Villányi út - Mártírok útja által határolt területen lopták el, miközben a főhős a Batthyány térről lopta el. A következő pillanatban már a pesti oldalon van.
  • Amikor Simon a rádión bejelenti, hogy ellopták a pénzét, akkor a visszatükröződő ablaküvegben látni lehet az operatőrt.
  • Amikor Simon a megszerzett pénzzel menekül, akkor a Kerepesi úton megnyomja a kocsi orrát, amikor a szerelőnél van, akkor a kocsi orra teljesen ép.
  • Simon víkendházában van áram, miközben a ház melletti oszlopról lógnak a vezetékek.

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Hirsch Tibor: András Ferenc: Dögkeselyű.. Filmhu. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  2. Kolozsi László: Magyar kopó (Hazai bűnfilmek). Filmvilág. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  3. Koltai Ágnes: Krimi magyar módra. A bűn története.. Filmvilág. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  4. Gelencsér Gábor: A népszerű filmkultúra az államszocializmus korában. A magyar bűnügy példája. pp. 7. Hungarológiai Közlemények. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  5. Réz András: Neophron percnopterus. András Ferenc: Dögkeselyű. pp. 60–61. Filmkultúra, 1982. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  6. ^ a b Báron György: Budapesti ragadozók (Dögkeselyű). Filmvilág. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  7. Interjú Cserhalmi Györggyel
  8. ^ a b c d e f Gőzsy Kati: Cserhalmival kéne folytatni a Dögkeselyűt. Index. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  9. ^ a b Somogyi Marcell: Hol alszik a gorilla?. valasz.hu. (Hozzáférés: 2017. június 14.)
  10. Lecsap a Dögkeselyű a Madách Színházra. szinhaz.hu. (Hozzáférés: 2017. június 14.)

További információk[szerkesztés]