Dél-Szudán vasúti közlekedése
| Dél-Szudán | |
 | |
| A hálózat hossza | |
| Teljes hossz | 248 km |
| Nagysebességű vonalak | 0 km |
| Nyomtávok | |
| Fő nyomtáv | 1067 mm |
| 1067 mm | 248 km |
| Térkép | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-Szudán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dél-Szudán nem rendelkezik kiterjedt vasúti hálózattal. A jelenlegi vasúti infrastruktúra, amelyet 1959-1962 között építettek, és amely az előző szudáni kormánytól maradt rá, súlyosan leromlott állapotban van. Egy 248 kilométer hosszú, 1067 mm-es nyomtávolságú, egyvágányú vonalból áll, amely a szudáni Babonosát és a dél-szudáni Wau városát köti össze. A vonal a második szudáni polgárháború után rossz állapotban maradt, miután több részét aláaknázták; a vonalat az Egyesült Nemzetek Szervezete támogatásával teljesen helyreállították.[1]
Története[szerkesztés]
Építése és hanyatlása[szerkesztés]
A Szudáni Vasutak hálózata az 1950-es években élte át a vasútépítés utolsó lendületét,[2] amely magában foglalta a nyugati vonal meghosszabbítását a Darfur tartománybeli Nyaláig (1959) és egy délnyugati ág meghosszabbítását Wauig (1961), Dél-Szudán második legnagyobb városáig, amely Bahr el Ghazal tartományban található. Ezzel lényegében teljessé vált a Szudáni Vasutak hálózata, amely 1990-ben összesen mintegy 4800 útvonal-kilométert tett ki. 1959 és 1961 között Rahul Khanna építette a Babanosa és Wau közötti vonalat.[3]
Szudáni források szerint 2006 januárjában kezdődik egy új, déli meghosszabbítású vasútvonal építése, amelynek becsült költsége 2 milliárd amerikai dollár. Costello Garangot, a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom/ Hadsereg nemzetközi együttműködésért felelős leköszönő biztosát idézi az East African Standard (Nairobi), aki szerint a szükséges "döntő fontosságú pénzügyi megállapodást" megkötötték. A vonalat a jelenlegi vasúti fejpályaudvartól, Waw-tól először délkeletre, Jubáig (kb. 500 km), majd keletre, Toriton keresztül a kenyai határig, Kapoeta közelében (további 250 km) kellett volna megépíteni. Ez a Szudán-Kelet-Afrika vasút néven lenne ismert, és a szándék az volt, hogy végül Lokichoggión és Rongai-n keresztül meghosszabbítsák, hogy csatlakozzon a Kampala-Mombasa-vasútvonalhoz, "a kenyai hatóságok döntésétől függően". A tervek szerint a projektet a németországi Thormaehlen Holdings vállalná. Garang szerint, aki elnökként és vezérigazgatóként az Új Szudán Alapítványt vezette volna, első körben egy vonalat építenének Jubától dél felé a Fehér-Nílus mentén, mintegy 150 km-en keresztül, hogy Pakwachnál csatlakozzon az ugandai rendszerhez, ahol a rakományt átrakodnák, mivel Uganda az 1000 mm-es nyomtávot használja, szemben a szudáni 1067 mm-es nyomtávval.
A déli polgárháború (1983-2005) folytatódása során az 1980-as években az aweil-i hidat lerombolták, így Wau több mint 20 évig vasúti összeköttetés nélkül maradt. A katonai vonatok nagyszámú csapat és milícia kíséretében egészen Aweilig közlekedtek, nagy zavarokat okozva a vasútvonal mentén élő civileknek és humanitárius segélyszervezeteknek. A Wau felé vezető vonalat az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatásával teljesen helyreállították,[1] majd 2010-ben újra megnyitották.
Függetlenség[szerkesztés]
A következő évben Dél-Szudán népe a 2011-es népszavazáson a függetlenség mellett szavazott, majd később kikiáltotta függetlenségét Szudántól. Wau városa Dél-Szudán része lett, és az ország egyetlen vasútállomása lett.[4] Az északról elszakadt Dél-Szudán kijelentette, hogy új kereskedelmi útvonalakat kíván találni az olaj, valamint az áruk és szolgáltatások számára, hogy csökkentse az északi létesítményekre való függőségét.
2011. augusztus 5-én a Rift Valley Railways (RVR), az egyiptomi székhelyű Citadel Capital leányvállalata bejelentette, hogy fontolgatja egy Juba és az ugandai Tororo közötti vasútvonal finanszírozását, hogy megragadja a várhatóan hatalmas áruforgalmat Afrika legújabb állama között. A Tororo és Juba közötti tervezett vasútvonal becslések szerint majdnem fele akkora távolságot tesz ki, mint az 1200 kilométeres Lamu-Szudán vonal. Az ugandai vonal Dél-Szudánnal való összekötéséről szóló döntést az RVR-TransCentury partnerekkel és az ugandai Bomi Holdings befektetési céggel konzultálva hoznák meg.[5]
2013. november 28-án kenyai tisztviselők bejelentették, hogy hivatalosan is elindítják az új, kínai finanszírozású vasútvonalat, amely Kelet-Afrikán át fog húzódni, hogy elérje Dél-Szudánt, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Burundit,[6] ami Kenya legnagyobb infrastrukturális projektje lesz az 50 évvel ezelőtti függetlenség óta. Ez szabványos nyomtávra épülne - lemondva az összes szomszédos vasúthálózattal való kompatibilitásról. A finanszírozás biztosítékául az olajüzletből származó bevételek szolgálnának. A pontos útvonalat már meghatározták. Miután az ország 2017-ben befejezi a nairobi szakaszt, a munkálatok Ugandán keresztül folytatódnának, a nyugati mellékvonalakkal a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kisanganiba, délen Ruandán keresztül Burundiba és északon Dél-Szudánba vezetnének. A vonal várhatóan a dél-szudáni Juba városáig terjed majd északra, amikor a kenyai Mombasa kikötő és a kenyai főváros, Nairobi közötti összeköttetés elkészül. A személyszállító vonatok 120 km/h csúcssebességgel közlekedhetnek, a tehervonatok maximális sebessége pedig 80 km/h lenne.
Vasúti kapcsolata más országokkal[szerkesztés]
Etiópia - nincs
Kenya - nincs, tervezés alatt
Kongói Demokratikus Köztársaság - nincs, azonos nyomtávolság
Közép-afrikai Köztársaság - az országban nincs vasút
Szudán - van, azonos nyomtávolság
Uganda - nincs, tervezés alatt
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b United Nations Mission in Sudan Archiválva 2012. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben., 27 January 2008
- ↑ For an overview of the railway in 1952, see "Sudan Railways," in Railroad Magazine October 1952, at pp. 36–47. The article is illustrated with black and white photos of what was then a flourishing railroad.
- ↑ 'Facts and Figures 2007'. Sudan Railways Corporation. [2013. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
- ↑ South Sudan: An Infrastructure Action Plan; Chapter 7.4.1 Current Status of the railways network. African Development Bank Group , 2013
- ↑ Odhiambo, Allan. „RVR targets planned Uganda-Sudan railway line”, 2011. augusztus 5. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
- ↑ „Kenya launches new railway to reach South Sudan and Burundi”, BBC News, 2013. november 28.
Irodalom[szerkesztés]
- Robinson, Neil. World Rail Atlas and Historical Summary. Volume 7: North, East and Central Africa. Barnsley, UK: World Rail Atlas Ltd (2009. április 26.). ISBN 978-954-92184-3-5
