Mauritánia vasúti közlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Mauritánia
Ércszállító tehervonat Mauritániában
Ércszállító tehervonat Mauritániában
Statisztika
Felmérés éve 2008
A hálózat hossza
Teljes hossz728[1] km
Villamosított vonalak0 km
Nagysebességű vonalak0 km
Nyomtávok
Fő nyomtáv 1 435 mm[1]
1 435 mm728[1] km
Térkép
Railways in Mauritania.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia témájú médiaállományokat.

Mauritánia vasúthálózata mindössze egy 728 km hosszú, normál nyomtávolságú, nem villamosított vasútvonalból áll, melyen vasércet szállítanak az ország belsejéből a Cansadoban található kikötőbe. A vasútvonalat, melyet az állami bányásztársaság, a Société Nationale Industrielle et Minière (National Mining and Industrial Company, SNIM) üzemeltet, 1963-ban nyílt meg.[2]

Teherszállítás[szerkesztés]

Guelb El Rhein bányáiból és M'Haoudat bányáiból 2,5 km hosszú tehervonatok közlekednek rendszeresen a Cansadóban található kikötőkbe. A vonatokat 3-4 EMD gyártású dízelmozdony vontatja évente 16,6 millió tonna ércet elszállítva. Ezek a 22 ezer tonnás vonatok a világ legnehezebb és leghosszabb tehervonatai.[3]

Személyszállítás[szerkesztés]

Az országban nem közlekednek személyszállító vonatok, azonban a tehervonatok néha személykocsikat is továbbítanak. De a helyiek gyakran utaznak a teherkocsik tetején is. A személszállító szolgáltatást a bányavállalat leányvállalata, a Société d'assainissement, de travaux, de transport et de maintenance üzemelteti.

Choum[szerkesztés]

A város Mauritánia és Nyugat-Szahara határán található. A 60' évek elején, amikor a francia gyarmati hatóságok Zouérat-ban elkezdték feltárni a vasércet, a vasút nyomvonalával meg akarták kerülni a város szomszédságában a sziklás hegyeket. A kedvezőbb irány Nyugat-Szaharán vezetett volna át, ami akkor spanyol gyarmat volt, és a két európai állam nem tudott a nyomvonalon megegyezni.

A franciák inkább a tömör gránitba két kilométernyi alagutat véstek, és így francia területen sikerült elvezetniük a síneket. Az alagút hivatalosan a "tunnel de Choum" nevet kapta.

A helyzet abszurditását fokozza, hogy miután 1975-ben Spanyolország lemondott Nyugat-Szaharáról, annak déli része mauritániai felügyelet alá került, és a borsos pénzekből épült alagutat kiváltották a sivatagi, a kvázi-határon áthaladó szakasszal.

Az üres és elhagyott alagút azóta a nem túl hízelgő „monument to European stupidity in Africa” (az európai hülyeség emlékműve Afrikában) névre hallgat.[4]

Vasúti kapcsolata más országokkal[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Robinson, Neil. World Rail Atlas and Historical Summary. Volume 7: North, East and Central Africa. Barnsley, UK: World Rail Atlas Ltd (2009. augusztus 9.). ISBN 978-954-92184-3-5 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia vasúti közlekedése témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b c CIA - The World Factbook
  2. Mauritania, a Nation of Moorish Nomads, Suddenly Finds Herself in 20th Century”, The New York Times, 1964. január 20. „last June, the 20th century elbowed its way into this Biblical picture” 
  3. The ore train. Société Nationale Industrielle et Minière. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 17.)
  4. Statler & Waldorf: A világ leghosszabb vonata: a Vasérc-expressz