Škoda Favorit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Škoda Favorit
Skoda Favorit Utrecht 1989.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Škoda Auto
Gyártás helye Csehország Mladá Boleslav, Csehország
Csehország Vrchlabí, Csehország
Gyártás éve 19871995 (Favrorit)
19901994 (Forman)
19911995 (Pick-up)
Modellvariánsok Favorit
Forman
Pick-up
Kategória Kiskategóriás autó
Tervező Gruppo Bertone
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 3815 mm (Favorit)
4160 mm (Forman)
4065 mm (Pick-up)
Szélesség 1620 mm
Magasság 1415 mm
Tömeg 840 kg
Tengelytáv 2450 mm
Üzemanyag benzin
Teljesítmény
Motor 1289 cm³-es soros négyhengeres
Felépítés Ferde hátú (Favorit)
Kombi (Forman)
Kisáruszállító (Pick-up)
Váltó Ötsebességes manuális
Előző Škoda 120
Következő Škoda Felicia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Škoda Favorit témájú médiaállományokat.

A Škoda Favorit egy kiskategóriás autó, melyet a Škoda Auto gyártott 1987 és 1995 között. Ez volt a Škoda első modellje, mely követte az európai trendet abban a tekintetben, hogy a motor előre került, keresztben helyezték el a motortérben. Szintén a Favorit volt a gyár első fronthajtásos autója. A kocsit 1987 júliusában mutatták be a brnói műszaki kiállításon. Csakúgy, mint a Škoda modernkori kínálatában megjelent modellek nagy része, a Favorit is a gyár egy korábbi autójáról kapta a nevét. Az eredeti Favorit egy luxusfelszereltségű felsőkategóriás autó volt, melyet 1936 és 1941 között gyártottak.

Modelltörténet[szerkesztés]

A Favorit (gyári kódszám: 781)[1] az öregedő, farmotoros és hátsókerék-meghajtású Škoda 105-öt és 120-at váltotta le a Škoda kínálatában. A Bertone csoport által tervezett autó az akkori kornak megfelelő, modernebb ferde hátú karosszériát kapott és a motor, valamint a hajtás is előre került. A tervezés és a piacra kerülés között hosszú idő telt el. 1982-ben a Škoda akkori tulajdonosa, a Csehszlovák Kommunista Párt felkérte a Bertonét egy új, elsőkerék-meghajtású autó megtervezésére. A tervezési folyamat valójában csak 1983-ban kezdődött el.[2] A csehszlovák kormány illetékesei és Nuccio Bertone dizájner közti viták miatt az első kész tervek csak 1985 közepére készültek el és a kocsi csak 1987 nyarán került bemutatásra a nagyközönség előtt. Ezek közül a viták közül az egyik leghangosabbat egy négyajtós szedán változat váltotta ki, melynek a tervei teljesen elkészültek és prototípusokat is gyártottak belőle, de a sorozatgyártását soha nem engedélyezték. Később az MTX autógyár, mely hivatalos kapcsolatban állt a Škodával, készített ugyan a Favoriton alapuló szedánt - sőt, kabriót is -, mely piacra került, de a Škoda soha nem gyártott nagyüzemben és nem hozott forgalomba ilyen változatot.

A Favorit rövid időn belül Közép-Európa egyik legnépszerűbb kiskategóriás autója lett és exportáltak belőle még többek között Argentínába, Chilébe, Kolumbiába, Ecuadorba, Peruba, Izraelbe, Lengyelországba, Oroszországba és Törökországba is.

1994-ben a Škoda Felicia váltotta le a Favoritot, melyet a Škoda már jelenlegi tulajdonosával, a Volkswagen-csoporttal együttműködve fejlesztett ki. A Favorit gyártása 1995-ben fejeződött be végleg.

A kocsit talán a Volkswagen Polo második generációjához lehet hasonlítani, mivel mindkettőnek tágas motortere volt a könnyebb szerelhetőség és a jobb hozzáférhetőség érdekében, ás a Favorit injektoros változataiba is ugyanaz a Bosch motorvezérlő egység került, mint a Polóba. A Favorit legtöbb alkatrésze kompatibilis volt a kor többi kelet-európai autójával. Dizájnjánál és technikai megoldásainál is az egyszerűségre, a praktikusságra és a funkcionalitásra fókuszáltak a mérnökök. Az akkori nyugat-európai modellekhez viszonyítva a Favorit valóban sokkal egyszerűbb, kezdetlegesebb felszereléseket tartalmazott, aminek köszönhetően jóval olcsóbban fenntartható volt.

Karosszériaváltozatok[szerkesztés]

Škoda Forman
Škoda Forman Praktik
Škoda Forman Plus

A hagyományos Favorit ötajtós, ötszemélyes ferde hátú autó volt, mely lágyacélból, az autóiparban ma már mindennaposnak számító önhordó karosszériával készült.

A kocsi ötajtós kombi változata a Škoda Forman (gyári kódszám: 785)[3] nevet kapta és 1990-ben jelent meg a piacon. Az Egyesült Királyság területén az autó Škoda Favorit Estate néven volt kapható és csak 1991 júniusában jelent meg, két évvel a ferde hátú Favorit bevezetése után. A "Forman" név az angol "wagoner" (fuvaros, szállító) szó csehre fordításából ered. Gyakori tévhit, hogy a név valamilyen módon a híres cseh filmrendezőre, Miloš Formanra utal. A Forman egyszerűen a Favorit csomagterének megnyújtásával jött létre, a hátfal, a lámpák és a csomagtérajtó is azonos volt. A Formanból két fajta áruszállító kivitel is készült, az egyik a Forman Praktik a hátsó utastér csomagtérré cserélésével, valamint a hátsó ajtók és a csomagtér ablakainak lelemezelésével vált áruszállítóvá, a másik a Forman Plus pedig ennek magasított műanyagtetővel felszerelt változata volt, értelemszerűen módosított, magasabb csomagtérajtóval. Az ablaktalan hátsó ajtókkal megoldott volt a raktér oldalsó elérhetősége, bár kialakításuk és nyitásuk azonos volt az utasajtókéval.

Egy kétajtós, kétüléses változat is megjelent 1991-ben Škoda Pick-up (gyári kódszám: 787)[4] néven, mely dobozos kisáruszállítóként és platós pick-upként is használható volt.

Prototípusok szintjén készült limuzin, kúpé és kabrió változat is, de ezek nem kerültek sorozatgyártásba.

Miután 1991-ben a Volkswagen-csoport felvásárolta a Škodát, modernebb eszközök és alkatrészek váltak elérhetővé a gyár számára, így a Favoritnak is megjelentek üzemanyag-befecskendezéses (injektoros), katalizátoros változatai. Ezek Li, GLi és GLXi utónévvel kerültek a piacra. Az autó több kozmetikai változáson is átesett, szebb, kevésbé feltűnő ajtózsanérok kerültek bele, valamint az ülések, a belső tér egyes elemei, a műszerfal és a hangrendszer is a Volkswagentől érkeztek. A német közreműködésnek köszönhetően a kocsi könnyebben vezethetővé és irányíthatóvá, valamint biztonságosabbá is vált. Ez utóbbi fejlődés az új ajtómerevítőknek és a jármű elején eszközölt átalakításoknak volt köszönhető.

Škoda Pick-up

1993-ban egy újabb sor modernizáción esett át a Favorit, ami magában foglalta a motor egyes mechanikus és elektronikus elemeinek megújítását, a karosszéria frissítését és nagyobb lökhárítók felszerelését is.

A ferde hátú változat csomagtere 251 literes volt, a hátsóülések lehajtása nélkül. Ezek ledöntésével a csomagtér 1038 literesre volt növelhető. Ha valakinek ennél is nagyobb helyre volt szüksége, a hátsóülések kivevésével juthatott nagyobb helyhez.

A Favoritnak voltak különböző, speciális felszereltséggel, limitált darabszámban készülő változatai is. A "Black Line" elnevezésű modellek kizárólag fekete fényezéssel készültek és felfelé nyíló napfénytető, a Hella által gyártott színtelen indexburájú hátsó lámpa és fényszórómosó, színezett üveg, központi zár, fordulatszámmérő, a középkonzolon elhelyezett digitális óra, időszakos működésű ablaktörlő, bőrborítású kormány és váltógomb, valamint egy négyhangszórós Blaupunkt hi-fi járt hozzájuk, 13 colos Ronal F-szériájú könnyűfém felnikkel. A "Silver Line" is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy az ebben a felszereltségi csomagban készülő autók mint ezüst metál színűek voltak, fekete borítással a hátsó ajtó ablaka körül a B-oszlopon. Mindkét felszereltségi csomag elérhető volt a ferde hátú és a kombi, valamint a karburátoros és injektoros motorral szerelt változatok esetében is. A "Solitaire" felszereltségű kocsikból nagyon kevés készült, ezekben minden extra benne volt a Black és Silver Line esetében felsoroltakból, de járt még hozzájuk gyári riasztórendszer, a hátsó ajtóra szerelt légterelő és elektromos első ablakemelő is. Az ebben a felszereltségi csomagban készülő autók mindegyikében injektoros motor volt.

Hajtáslánc[szerkesztés]

A Favorit összes karosszériaváltozatához ugyanúgy belső égésű, 1289 cm³-es soros négyhengeres, négyütemű, folyadékhűtéses, felülszelepelt benzinmotor járt. Ez a Škoda 1000MB 988 cm³-es motorjának alumínium hengerfejjel szerelt, korszerűsített változata volt. A Favorit motorja 62 lóerő (46 kW) leadására volt képes 5000-es fordulatszámon. Ezeket Pierburg 2E-E Ecotronic egytorkú vagy Pierburg Ecotronic kéttorkú karburátorral szerelték. A korábbi, 1 literes motor égésterének átalakításában a brit Ricardo cég, míg a motorfelfüggesztés megtervezésében a Porsche segédkezett. A motor az évek során több átalakításon is átesett, eleinte főleg a károsanyag-kibocsátás szabályozása miatt változtattak rajta, így például két különbözőféle katalizátorral is szerelték az autót. Később elkészültek az egypontos befecskendezésű injektoros változatok is, melyekbe Bosch Mono-Motronic motorvezérlő egység került. Ezek a változtatások csak kis hatással voltak a kocsi teljesítményére és nyomatékára. A motor vezérműláncát a gyár előírása szerint 60 ezer km-enként cserélni kellett, de akár több mint 200 ezer km-ert is kibírtak. A lánc viszonylag rövid volt, de nem volt feszítője.

Ennek a motornak a BMM és MPI injektoros változatát használták a Škoda Feliciában is. Az 1,4 MPI 2003-ig a Škoda Fabia egyes változataiba is bekerült. A motor 1 literes verzióját használták Fabiákban, SEAT Arosákban és Volkswagen Lupókban is.

A kocsi kizárólag ötsebességes manuális sebességváltóval készült és elsőkerék-meghajtású volt.

Motorok és teljesítmény[szerkesztés]

Autó /
motor
Lökettérfogat, üzemanyagellátás,
motorvezérlés, kibocsátás-szabályzás
Max. teljesítmény
@ fordulatszám
Max. nyomaték
@ fordulatszám
Év
Benzinmotorok (135)
135 / 1,3 43 1289 cm³, Pierburg karburátor 58 erő (43 kW)
@ 5000
93 Nm
@ 3000-3250
1989 jan.1995 júl.
135 / 1,3 42 1289 cm³, Pierburg karburátor
szabályozatlan katalizátor
56 lóerő (42 kW)
@ 5000
93 Nm
@ 3000-3250
1991 jan.1993 dec.
135 / 1,3 40 1289 cm³, Pierburg karburátor
Pierburg Ecotronic, szabályozott katalizátor
54 lóerő (40 kW)
@ 5000
93 Nm
@ 3000-3250
1990 okt.1992 dec.
135I / 1,3 40 1289 cm³, egypontos üzemanyag-befecskendezés
Bosch Mono-Motronic motorvezérlő egység, szabályozott katalizátor
54 lóerő (40 kW)
@ 5000
93 Nm
@ 3000-3250
1993 jan.1995 júl.
Benzinmotorok (136)
136 / 1,3 46 1289 cm³, karburátor 62 lóerő (46 kW)
@ 5000
100 Nm
@ 3000-3750
1987 aug.1991 júl.
136X / 1,3 50 1289 cm³, karburátor 67 lóerő (50 kW)
@ 5000
100 Nm
@ 3000-3750
1993 máj.1994 szept.
136I / 1,3 50 1289 cm³, egypontos üzemanyag-befecskendezés
Bosch Mono-Motronic motorvezérlő egység, szabályozott katalizátor
67 lóerő (50 kW)
@ 5000
100 Nm
@ 3000-3750
1993 jan.1995 júl.

Motorsport[szerkesztés]

Egy nem gyári építésű, ralira felkészített Škoda Favorit

A Škoda Motorsport a gyári Favorittal az 1994-es FIA Eali-világbajnokságon 43 ponttal megnyerte a 2 literes kategóriában a gyártók versenyét annak ellenére, hogy az autónak mindössze 1,3 literes motorja volt. Olyan gyártókat utasított maga mögé, mint a Ford, a Citroën (AX Sport), a Peugeot (205 Rallye és 205 GTI), a Fiat (Cinquecento), a Renault, a Rover (Mini Cooper), a Suzuki (Swift GTI), a Daihatsu (Charade 1.3i), a Lada és a Trabant (P 601). Pavel Sibera kétszer is a legjobb tíz közé vezette összetettben a Favoritot, csakúgy, mint csapattársa, Emil Triner, aki 9. lett összetettben az Akropolisz-ralin és 8. a Spanyol ralin.[5]

A kocsiból készült néhány 1,6 literes, felülszelepelt (OHV) motorral szerelt prototípus is.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Škoda Favorit. Škoda-Auto.com. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
  2. Škoda Favorit and Forman (cseh nyelven). Minosurkala.Webpark.cz. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
  3. Škoda Forman. Škoda-Auto.com. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
  4. Škoda Pick-up. Škoda-Auto.com. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
  5. RallyBase.nl "1994 FIA 2-Litre World Cup for Manufacturers - Final classification"

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Škoda Favorit témájú médiaállományokat.