Állami Áruház

	Állami Áruház
	1953-as magyar film
	Petress Zsuzsa és Gábor Miklós
Rendező	Gertler Viktor
Műfaj	musicalfilm; filmvígjáték;
Forgatókönyvíró	Barabás Tibor, Darvas Szilárd, Gádor Béla
Dramaturg	Halász Péter
Főszerepben	Gábor Miklós; Petress Zsuzsa; Latabár Kálmán; Turay Ida; Feleki Kamill
Zene	zene: Kerekes János, dalszöveg: Darvas Szilárd, Szenes Iván. zenei vezető: Fényes Szabolcs
Operatőr	Forgács Ottó
Vágó	Zákonyi Sándor
Hangmérnök	Rónay Gyula, Pintér György
Jelmeztervező	Weingruber Éva
Díszlettervező	Pán József
Gyártásvezető	Végh László
	Gyártás
Gyártó	Magyar Filmgyártó Vállalat
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Játékidő	98 perc
	Forgalmazás
Forgalmazó	MOKÉP
Bemutató	1953. január 23.; 1955. február 4.
Korhatár	korhatár nélkül
	További információk
	IMDb; PORT.hu;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az Állami Áruház 1952-ben forgatott magyar zenés, propagandisztikus filmvígjáték Gertler Viktor rendezésében. A korszak egyik legsikeresebb filmvígjátékában a néhány mondatos szerepeket is a legnépszerűbb színészek alakították.

Magyarországon 1953. január 23-án mutatták be, Finnországban 1955. február 4-én.

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

„	Hallgassanak rám, most vegyenek (kerti) törpét, mert aztán nem lesz! Jön a tél és meglátják, itt fogunk állni télvíz idején törpe nélkül!	”
– Dániel Károly, eladó (Latabár Kálmán)

1952 nyarát írjuk, a háború csak néhány éve fejeződött be. Még a nálunk gazdagabb országokban is tombol a hiánygazdaság és a jegyrendszer. Országunk dolgozó népe Rákosi Mátyás vezetésével halad a sztálini úton a szebb jövő felé, eközben azonban meg kell harcolnia a kétségtelen hiányokat kihasználó feketézőkkel, az itt rekedt úri világgal és reakciós elemekkel is. A néhány éve még magánkézben lévő áruházak már állami tulajdonban vannak. Az új idők új eladási módszereket igényelnének, de sok az ellendrukker.

A város legszebb áruházába, a Diadal Áruházba (a helyszín a Divatcsarnok) több hónapos politikai továbbképzés után tér vissza a fiatal Kocsis Ferenc. Ott azonban még a régről itt maradt, kétszínű, az új felső vezetés felé hajbókoló, de valójában alvilági kapcsolatokat ápoló, reakciós Dancs Frigyes az igazgató. Kocsis a felajánlott irodai állást nem vállalja, ezért a női konfekció osztályra helyezik eladónak. Ott hamar észreveszi, hogy az áruház saját varrodája a rosszul értelmezett takarékosság jegyében Dancs utasítására túl rövidre szabott zakókat és a primitívségig egyszerű női ruhákat gyárt. A ruhákat tervező Ilonka nevű kolléganővel össze is vitatkozik a ruhákon, de a két fiatal hamar szerelemre gyúl egymás iránt.

Az áruházban közben zajlik az élet: a férfi- és női konfekcióosztály munkaversenyben áll egymással, a hétvégéket pedig a dolgozók az áruház saját strandján töltik a Római-parton. A női konfekcióosztályon dolgozó Dániel képtelen túltenni magát a régi eladási módszereken, a vevőben nem a dolgozót, hanem a befolyó bevételt látja, nyáron bundát és hócsizmát sóz a gyanútlan vevőkre. A másik eladó a kifinomult, franciás modorú Klimkó Rezső a férfi konfekcióosztályon. Boriska, a női konfekcióosztály eladója kettejük között ingadozik, Klimkóval jár túrázni, de Dániel felé húz inkább.

Az anyagtakarékosság okán túl rövidre szabott férfizakók és eladhatatlanul egyszerű női ruhák miatt Kocsis komoly összetűzésbe kerül Danccsal, aki ezért feljelenti őt a minisztériumban. A feljelentésnek azonban meglepő fejleménye támad: a minisztériumból az áruházba látogató Ivány elvtársnő próbavásárlást tesz Kocsisnál, aki azonban az elvtársnő által kiszemelt ruhát az azt már korábban felpróbálásra kiválasztó másik vevőnek akarja odaadni. Ezen az elvtársnőnek hajbókoló Danccsal összeveszik, aminek a vége, hogy Kocsist a minisztériumba hívatják, azonban megrovás helyett igazgatónak nevezik ki a régről itt maradt, a vevőket selejttel megkárosító Dancs helyére. Dancs ezt látszólag szó nélkül tudomásul veszi, de hátulról ott árt Kocsisnak, ahol csak tud.

Kocsis vezetésével új idők köszöntenek az áruházra. Elmagyarázza korábbi főnökének és barátjának, Dánielnek, hogy az új időkben a vevőben elsősorban már nem a bevételt, hanem a dolgozót és az embert kell látni. Az áruház negyven éve ott dolgozó idős és félretolt főkönyvelőjébe, Glauziusz bácsiba is új lelket önt, segítségével a minőség rontása nélkül leszorítják a termelési költségeket, az elrontott zakókat átszabják, a dísztelen női ruhákat kijavítják. Miután Boriska is dönt, Klimkó helyett Dánielt választva, minden a legnagyobb rendben lenne, bár az elfoglalt Kocsis egyre kevesebb időt tud szentelni szerelmének, Ilonkának.

Ekkor azonban váratlan fordulat történik: az Amerika Hangja Rádió bemondja a rémhírt, másnap bevonják a 100 Ft-os bankjegyeket, azok reggeltől semmire sem használható papírfecnikké válnak. Az amerikai imperialista ellenség részéről az akció célja vásárlási roham megindítása, általa áruhiány, politikai bizonytalanság előidézése. A rémhírnek felülő, politikailag kevésbé tájékozott polgárok megrohanják az üzleteket, hogy egyetlen délután alatt elköltsék összes százforintosukat. Az önmagát szegénynek mutató, de valójában igen komoly összeggel (20 000 forint) rendelkező Dancs az áruhiányra számítva feketézés céljából, akkoriban tiltott és büntetendő felvásárlást indít meg, ehhez rokonait és barátait is igénybe veszi. A vele kapcsolatban álló alvilág is felvásárlásba kezd.

Az áruházban elszabadul a pokol, a hisztérikus tömeg válogatás nélkül mindent összevásárol, a raktárkészlet gyors ütemben fogy. Kocsis számára két lehetőség van. Vagy kiszolgálni, ezzel kockáztatni, hogy teljesen kifogy az áru, pár napig esetleg nem lesz utánpótlás és üres polcok várják a vevőket, vagy egy napra bezárni és ezzel politikailag is elismerni a lehetséges áruhiányt. Kocsis az előbbi mellett dönt. A tébolyult felvásárlási láz közepette mindent eladnak, Dániel még az évek óta a pincében porosodó kacatokon is túlad. Az áruház készlete a végét járja, Kocsis már majdnem elrendeli a zárást, amikor az utolsó pillanatban érkező, áruval megrakott teherautók meghiúsítják az áruhiány és a politikai bizonytalanság kialakulását. Kocsisnak igaza volt, bízott a dolgozó népben, a szocialista termelésben, a termelő gyárakban. A sok teherautónyi új áru láttán a felvásárlási láz pillanatok alatt véget ér. Egy óvatlan árurejtegető kollégának, valamint Dániel szemfülességének köszönhetően Dancs és az egész feketéző társaság lebukik.

Este az áruház tetőteraszán tartják a sok hete tervezett kultúrprogramot. Az amerikai imperialisták bomlasztó akciója a dolgozó nép teremtő ereje következtében meghiúsult, a minisztérium osztályvezetője kiosztja a jutalmakat és elismeréseket. A bolond délután alatt összeveszett Kocsis és Ilonka is újra összemelegednek, majd a tetőterasz szélén, a város panorámája alatt egy csókkal elindulnak közös útjukon a boldog jövő felé.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Helyszínek

A film egyes jelenetei az azóta bezárt és lebontott Úttörő Áruházban és az akkor elkészült Újpesti Áruházban készültek. A tetőtéri és irodai jeleneteket stúdióban forgatták.

Az Astoriánál játszódó nyitó jelenetben még látható az ELTE campusa mellett a Nemzeti Színház bérpalotájának 1914-ben földszintig visszabontott maradványaiban kialakított üzletsor, amelyet pár év múlva a metróépítés során tüntetnek el véglegesen.

A Gellért-hegyen játszódó jelenetnél kínosan ügyeltek, hogy a bombázásoktól romos Budai Vár és a háborúban felrobbantott Erzsébet híd ne látszódjon. A híd pesti pillérének romjai ennek ellenére egy pillanatra láthatóak voltak. Szintén ebben a jelenetben látható az azóta lebontott ideiglenes Kossuth híd. A dunai jelenetnél megfigyelhető a Szentendre körüli dombok beépítetlensége. Turay Ida és két hódolója teraszos jelenete a Látó-hegyen készült, akkor még ez a környék is beépítetlen volt.

Kocsis és a francia nő jelenete a Margit-szigeti kaszinó Margit híd felé eső része előtt, valamint az aranyhalas tónál készült.

A százforintosok bevonásáról

A film egyik cselekményvonala szerint az Amerika Hangja rádió bemondta, hogy következő napon be fogják vonni a százforintos bankjegyeket, azok attól kezdve értéktelen papírfecnikké válnak. Noha ez a filmben csak rémhír volt, kitört az általános pánik, mindenki rohant elkölteni a százforintos bankjegyeit. Az így kiváltott pánik önmagában is képes volt áruhiányt és instabilitást kelteni, ahogy egy rémhíren alapuló bankpánik ma is képes bankokat csődbe juttatni.

A váratlan pénzkivonás, pénzcsere, alacsonyabb értéken való felülbélyegzés egyáltalán nem volt példa nélküli a keleti blokk országaiban, bár ez pont Magyarországon nem történt meg. Az ilyen, titokban előkészített, gyors és váratlan pénzcserék célja a felhalmozott vagyonok megsemmisítése (tulajdonképpeni vagyondézsma), illetve a sokszor krónikus áruhiány enyhítése volt, a (filmben is megjelenített) hivatalos propaganda szerint pedig „a reakciós erők és a feketegazdaság elleni harc”, illetve „a pénzforgalom észszerűsítése”. Ilyen pénzcsere történt Romániában 1952. január 28-án, Csehszlovákiában 1953. június 1-jén, a Szovjetunióban 1947-ben, 1961. január 1-jén, majd 1991-ben ismét, Jugoszláviában pedig 1966. január 1-jén, Bulgáriában 1952-ben és 1962-ben, Albániában 1965-ben, Lengyelországban 1950-ben, de ide sorolható a 2009-es észak-koreai pénzreform is. Míg a többé-kevésbé demokratikus piacgazdaságokban jellemzően egy jelentős vagy hosszas infláció után elszaporodó nullák levágása (redenomináció) volt a pénzcserék célja (mint akár az 1946-os magyarországi vagy részben az 1947-es romániai pénzreform), melyet a közönség alapos tájékoztatása előzött meg, addig például a film korabeli 1952-es romániai és 1953-as csehszlovákiai pénzcsere a legnagyobb titokban lett előkészítve: a bankjegyeket és érméket a kiszivárgás elkerülése érdekében a Szovjetunióban (a moszkvai pénzjegynyomdában és a leningrádi pénzverdében) gyártatták le. Csehszlovákiában ennek ellenére is elkezdett kiszivárogni a pénzcsere híre, a felizgatott lakosságot Antonín Zápotocký elnök rádióbeszédben nyugtatta meg a hírek hamis voltáról, majd másnap szó nélkül végrehajtották a pénzcserét. A fentebb felsorolt pénzcserék során az átváltási ráta jellemzően 1:10-hez (ritkán 1:100-hoz) volt, amit nem igazán indokol a „nullavágás”. A nagyobb összegeket vagy címleteket egyáltalán nem vagy csak korlátozottan, illetve rosszabb árfolyam mellett váltották be új pénzre, a csekély értéket képviselő, vagyonfelhalmozásra alkalmatlan érméket viszont gyakran nem is érintette a pénzreform.

A korszak kereskedelméről

A kiskereskedelem legnagyobb egységei akkoriban nálunk és a nagyvilágban egyaránt a nagyáruházak voltak, melyek jelentősen eltértek napjaink bevásárlóközpontjaitól és a hipermarketektől. A nálunk, de a nagyvilágban is a plázák, hipermarketek terjedése miatt erősen visszaszoruló egykori nagyáruházak közé tartozott többek között a budapesti Corvin, Lottó, majd később a Skála, valamint a filmben szereplő Úttörő Áruház és Újpesti Áruház is. Ezek az áruházak a plázák egymástól független butikjaival és egyéb üzleteivel szemben egy gazdasági egységként üzemeltek (leszámítva pl. a szerződéses fényképészetet vagy vendéglátóipari vállalat által működtetett büfét). Különféle osztályok (pld. férfiruha, női ruha, cipő, rövidáru, műszaki, játék, ajándéktárgy stb.) várták a vevőket. A hipermarketek egységes kasszasoraival szemben fizetni a minden osztályon megtalálható külön kasszákban kellett. A vevőket a hipermarketekben megszokottnál jóval több eladó szolgálta ki, akik segítettek az áru kiválasztásánál, a ruha felpróbálásában, a műszaki cikkeket egyenként kipróbálták, használatukat bemutatták. Vásárlás után blokkot adtak, azzal kellett fizetni a kasszánál, majd a kasszagéppel lebélyegzett blokk ellenében becsomagolva adták át az árut.

A korszak viszonyai között gyakori volt, hogy egyes különösen kurrens árut a szigorú tilalom ellenére csak ismerősöknek, vagy némi külön összeg (kenőpénz) fejében adtak ki a pult alól. A hiánycikknek számító áruk felvásárlását, majd magasabb áron való továbbadását nevezték feketézésnek, büntetendő cselekmény volt. A háború utáni években a felvásárlás, áruhalmozás tilalma gyakori volt a nyugati országokban is, akárcsak a hiánygazdálkodás és a jegyrendszer.

Az áraknál vegyük figyelembe, az infláció miatt a forint azóta a töredékét éri az akkorinak. Azokban az években egy átlag havi fizetés 800 forint körül volt, így a százforintos vásárlóértéke kb. megfelel napjaink húszezer forintjának. Azokban az években a központi árszabályozás miatt az árrendszer teljesen más volt, az iparcikkek lényegesen drágábbak, míg az élelmiszer, közlekedés, kultúra stb. sokkal olcsóbb volt, mint manapság.

Érdekességek

Kocsis szerepére többek között Benkő Gyula, Ilonka szerepére Zentai Anna, Rezsőke szerepére pedig Rátonyi Róbert is pályázott.
Ebben a filmben hangzik el Feleki Kamill dala a kis unokájához, ami „Glauziusz bácsi dala” néven vált ismertté („Én mások előtt hajlongtam sokat...”).^[1]^[2]

Hibák

Az áruház tetejéről látható panoráma nem felel meg egyetlen budapesti helyszínnek sem.
A film legvégén a Szabadság-szobor jól láthatóan csak egy makett, a szög, amelyben látható, nem felel meg a valóságnak.
Mikor a „kifosztott” áruház előtt Glauziusz bácsi várja a teherautókat, a kirakat jól láthatóan tele van áruval.

Szereplők

Gábor Miklós – Kocsis Ferenc, az új igazgató
Petress Zsuzsa – Ilonka, divattervező
Latabár Kálmán – Dániel Károly, a mindent eladni akaró eladó, Boriska rajongója
Horváth Tivadar – Klimkó Rezső, kifinomult, szubtilis eladó, Boriska rajongója
Turay Ida – Boriska, eladó, Dániel és Klimkó udvarol neki
Feleki Kamill – Glauziusz bácsi, idős főkönyvelő az áruházban
Mányai Lajos – Dancs Frigyes, a kétszínű régi igazgató
Buttykay Emmi – Dancs igazgató titkárnője
Gózon Gyula – Bezzegh bácsi, az áruház portása, Ilonka apja
Bárdy György – reakciós elem / Amerika Hangja bemondója
Szendrő József – alvilági feketéző
Tőkés Anna – Iványiné elvtársnő a Minisztériumból

Néhány mondatos, vagy néma szerepben:

Hlatky László – parasztbácsi a gólyaszoborral
Lorán Lenke – parasztbácsi felesége
Fónay Márta – bundába kényszerített vásárló
Soós Imre – fiatal vásárló, akinek azt ajánlja Glauziusz bácsi, hogy másnap jöjjön vissza
Molnár Tibor – szabadnapos munkás vásárló
Komlós Vilmos – a szabászműhely asztalcsapkodó vezetője
Peti Sándor – a szabászműhely idős dolgozója, az elszabott zakók megmentője
Mezey Mária – Dancs felesége
Horváth Teri – vevő a seprűkkel
Pethes Sándor – éhes rokon
Keleti László – cvikkeres rokon a kerti törpékkel
Kőváry Gyula – idős vásárló, aki veszekszik a feleségével
Petrik József – fiatal eladó, a „taknyos”
Pongrácz Imre – fiatal, sportos vásárló, akire Dániel sikeresen rásózza a kifogásolt zakót
Gordon Zsuzsa – francia nő, akinek a levelét kellene lefordítania Kocsis Ferencnek
Kőváry Gyula – idős vevő, akinek a fiatal felesége mindent összevásárol, majd a földhöz vág
Rákosi Mária – az idős bácsi fiatal felesége, aki mindent megvásároltat
Egri István – a kakukkos óra vásárlója
Kabos László – a csónakházban kajakot visz a vállán
Szentirmay Éva – egy vásárlói pár női tagja, akinek túl drága a fehér kabát
Farkas Antal – kőműves
Psota Irén – varrónő abban a jelenetben, amikor az alapanyagot viszik ki a varrodából eladni
Alfonzó – Ő borul be a csónakkal a vízbe
Boros Ida – rendőrnő, aki a film elején megbünteti Dánielt.

A film címének helyesírásáról

A film címe a legutóbbi, internetes MOKÉP adatbázisban ugyan Állami áruházként szerepel, de a film gyártásakor, majd az utána következő ötven évben minden forrás, lexikon, mozis és tévéújság, plakát, szakkönyv kizárólagosan és igazolhatóan nagybetűvel, Állami Áruház címmel említi, az Állami Nagycirkusz, Állami Színház, Állami Biztosító, Állami Vállalat, Állami Könyvterjesztő stb. példájára. A kisbetűs írásmód a 2000-es évek elején tűnt fel először, ismeretlen okból.

Az Állami Áruház Nemzeti Vállalatokat 1949 májusában alapították meg az addigi Állami Áruházak Rt. 13 részre osztásával és az Rt. forma megszüntetésével (1949 évi 287/51. sz. korm. rend.). A hozzá tartozó áruházak a saját nevükön kívül az Állami Áruház, (pl. Újpesti Állami Áruház, Orosházai Állami Áruház, Minőség Állami Áruház stb.) nevet is használták, eszerint a filmben szereplő áruház neve (mint a korszak összes állami áruháza) szükségszerűen viselte az Állami Áruház nevet is, mint cégnevet, így a Diadal Áruház teljes céges neve szintén szükségszerűen Diadal Állami Áruház. A korszak állami áruházainak hármas neve egyrészt a megkülönböztető névből (Tatabányai, Minőség, Diadal stb.), az állami tulajdonra utaló „Állami” névből, valamint a jellegre utaló „Áruház” névből állt össze és nagy kezdőbetűkkel írandók. Közhasználatú rövid névként természetesen használatban volt az „állami” jelző nélkül is.

Amelyik településen csak egy áruház volt, ott a megkülönböztetés szükségtelensége miatt az áruház külön fantázianevet nem kapott, azt a helyről nevezték el. Ilyen esetben frontján csak az Állami Áruház felirat volt feltüntetve (pl. Újpest esetében is), természetesen nagy kezdőbetűkkel. A céges névnél és a számlákon feltüntették a helyre is utaló teljes nevet (Újpesti Állami Áruház).

A film az Állami Áruház Vállalatot volt hivatva népszerűsíteni, a korszak áruházain szereplő Állami Áruház felirat (ahol nem végig nyomtatott nagybetűvel volt írva) mint cégre utaló név mindenütt nagy kezdőbetűkkel volt feltüntetve. A film címfelirata is az áruház bejárata feletti cégfeliratként jelenik meg, így mint cégnév, a szabályok szerint nagybetűvel írandó.

Jegyzetek

Források

Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] ttps://www.youtube.com/watch?v=sE9YlYXCqvk

[2] ttp://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35112/feleki-kamill/glauziusz-bacsi-dala-zeneszoveg.html

[1]

[2]

Állami Áruház
1953-as magyar film


Petress Zsuzsa és Gábor Miklós
Rendező	Gertler Viktor
Műfaj	musicalfilm filmvígjáték
Forgatókönyvíró	Barabás Tibor, Darvas Szilárd, Gádor Béla
Dramaturg	Halász Péter
Főszerepben	Gábor Miklós Petress Zsuzsa Latabár Kálmán Turay Ida Feleki Kamill
Zene	zene: Kerekes János, dalszöveg: Darvas Szilárd, Szenes Iván. zenei vezető: Fényes Szabolcs
Operatőr	Forgács Ottó
Vágó	Zákonyi Sándor
Hangmérnök	Rónay Gyula, Pintér György
Jelmeztervező	Weingruber Éva
Díszlettervező	Pán József
Gyártásvezető	Végh László
Gyártás
Gyártó	Magyar Filmgyártó Vállalat
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Játékidő	98 perc
Forgalmazás
Forgalmazó	MOKÉP
Bemutató	1953. január 23. 1955. február 4.
Korhatár	korhatár nélkül
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség