Werth Henrik
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Werth Henrik | |
Született | 1881. december 26. Rezsőháza |
Meghalt | 1952. május 28. (70 évesen) Szovjetunió |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Rendfokozata | vezérezredes, Vezérkari főnök |
Csatái | II. világháború |
A Wikimédia Commons tartalmaz Werth Henrik témájú médiaállományokat. |
Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26. – ?, Szovjetunió, 1952. május 28.) német származású magyar katonatiszt, vezérezredes, a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke.[1]
Élete
Werth Henrik a Torontál vármegyei Rezsőházán (németül Rudolfsgnad) született 1881. december. 26-án sváb családban. A hadapródiskola elvégzése után Békéscsabán a gyalogezredben szolgált. Onnan került a hadiiskolába, melynek elvégzése után a székesfehérvári honvédkerületi parancsnoksághoz osztották be.
Az első világháborúba a pozsonyi hadosztály-parancsnoksággal vonult mint vezérkari százados. 1918-ban vezérkari ezredes, 1919. máj. 2-án a hadsereg-főparancsnokság megbízottja a román okkupációs erőkkel való fegyverszüneti tárgyaláson.
1920-ban a hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot, majd a honvédelmi minisztérium hadműveleti osztályának vezetője lett. 1926-tól tábornok, 1931-ben altábornagy; 1936-ban nyugalomba vonult.
1938-ban reaktiválták, és 1938-tól 1941. szeptember 5-ig a hadsereg németbarát beállítottságú vezérkari főnöke volt s mint ilyen nagy szerepet játszott – néha a politikai vezetést is megelőzve – a német követelések teljesítésében. Irányítása alatt dolgozták ki Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásának terveit.[2]
A Hadiiskola elvégzése után átlépett a honvédségbe. Végigharcolta az I. világháborút, a Tanácsköztársaság idején a magyar Vörös Hadsereg 7. hadosztályparancsnoka.
Csapatszolgálatot és vezérkari pozíciókat is ellátott, tanított a Hadiakadémián, melynek 1926-tól parancsnoka is volt. 1931-től vegyesdandár-parancsnok. 1936-ban nyugállományba helyezik, de 1938 szeptemberében reaktiválják, ő lesz a Honvéd Vezérkar főnöke. E minőségében szeretné elérni a hadsereg jelentősebb politikai tényezővé válását, valamint szorgalmazza a németekkel való szoros együttműködést. 1941-ben ő volt az egyik legnagyobb szószólója Magyarország hadba lépésének az oroszok ellen, addigra ugyanis alaposan megszédítették a német győzelmek. Úgy hitte: Hitler könnyűszerrel legyőzi a szovjet Vörös Hadsereget, ahogy korábban a francia és brit haderőket is, ezért Magyarország nem maradhat ki a kommunizmus felszámolását végző diadalmenetből.
Horthy Miklós kormányzó parancsára a délvidéki területek közigazgatásának feje Werth Henrik honvéd vezérkari főnök lett. Erről a posztról Horthy 1941 szeptemberében felmentette, és Szombathelyi Ferenc lett az új vezérkari főnök.
Nyugállományban maradt 1945 februárjáig, amikor a szovjetek letartóztatták. Távollétében lefokozták és kicsapták a honvédségből, majd 1948-ban a Népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélte. Szovjet fogságban hunyt el 1952-ben.
Művei
- A hadvezetés elmélete, 1-2.; szerk., bev. Werth Henrik; Ábrahám és Sugár Ny., Bp., 1930
Irodalom
- Dombrády Lóránd: Werth Henrik, akiről nem beszéltünk; Argumentum, Bp., 2005 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára) ISBN 963446338X
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17067.htm
- ↑ Szinai Miklós – Szűcs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai (Bp., 1962)
Külső hivatkozások
- Föedl Norbert: Dombrády Lóránd: Werth Henrik, akiről nem beszéltünk. Argumentum, Budapest 2005. – Recenzió, Kurrens történelem.org