Ugrás a tartalomhoz

Werth Henrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Montecuccoli08 (vitalap | szerkesztései) 2021. március 5., 09:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Werth Henrik
Született1881. december 26.
Rezsőháza
Meghalt1952. május 28. (70 évesen)
Szovjetunió
Állampolgárságamagyar
Nemzetisége magyar
Rendfokozatavezérezredes, Vezérkari főnök
CsatáiII. világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Werth Henrik témájú médiaállományokat.

Werth Henrik (Rezsőháza, 1881. december 26. – ?, Szovjetunió, 1952. május 28.) német származású magyar katonatiszt, vezérezredes, a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke.[1]

Élete

Werth Henrik periratai

Werth Henrik a Torontál vármegyei Rezsőházán (németül Rudolfsgnad) született 1881. december. 26-án sváb családban. A hadapródiskola elvégzése után Békéscsabán a gyalogezredben szolgált. Onnan került a hadiiskolába, melynek elvégzése után a székesfehérvári honvédkerületi parancsnoksághoz osztották be.

Az első világháborúba a pozsonyi hadosztály-parancsnoksággal vonult mint vezérkari százados. 1918-ban vezérkari ezredes, 1919. máj. 2-án a hadsereg-főparancsnokság megbízottja a román okkupációs erőkkel való fegyverszüneti tárgyaláson.

1920-ban a hadseregben a fővezérségen teljesített szolgálatot, majd a honvédelmi minisztérium hadműveleti osztályának vezetője lett. 1926-tól tábornok, 1931-ben altábornagy; 1936-ban nyugalomba vonult.

1938-ban reaktiválták, és 1938-tól 1941. szeptember 5-ig a hadsereg németbarát beállítottságú vezérkari főnöke volt s mint ilyen nagy szerepet játszott – néha a politikai vezetést is megelőzve – a német követelések teljesítésében. Irányítása alatt dolgozták ki Jugoszlávia és a Szovjetunió megtámadásának terveit.[2]

A Hadiiskola elvégzése után átlépett a honvédségbe. Végigharcolta az I. világháborút, a Tanácsköztársaság idején a magyar Vörös Hadsereg 7. hadosztályparancsnoka.

Csapatszolgálatot és vezérkari pozíciókat is ellátott, tanított a Hadiakadémián, melynek 1926-tól parancsnoka is volt. 1931-től vegyesdandár-parancsnok. 1936-ban nyugállományba helyezik, de 1938 szeptemberében reaktiválják, ő lesz a Honvéd Vezérkar főnöke. E minőségében szeretné elérni a hadsereg jelentősebb politikai tényezővé válását, valamint szorgalmazza a németekkel való szoros együttműködést. 1941-ben ő volt az egyik legnagyobb szószólója Magyarország hadba lépésének az oroszok ellen, addigra ugyanis alaposan megszédítették a német győzelmek. Úgy hitte: Hitler könnyűszerrel legyőzi a szovjet Vörös Hadsereget, ahogy korábban a francia és brit haderőket is, ezért Magyarország nem maradhat ki a kommunizmus felszámolását végző diadalmenetből.

Horthy Miklós kormányzó parancsára a délvidéki területek közigazgatásának feje Werth Henrik honvéd vezérkari főnök lett. Erről a posztról Horthy 1941 szeptemberében felmentette, és Szombathelyi Ferenc lett az új vezérkari főnök.

Nyugállományban maradt 1945 februárjáig, amikor a szovjetek letartóztatták. Távollétében lefokozták és kicsapták a honvédségből, majd 1948-ban a Népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélte. Szovjet fogságban hunyt el 1952-ben.

Művei

  • A hadvezetés elmélete, 1-2.; szerk., bev. Werth Henrik; Ábrahám és Sugár Ny., Bp., 1930

Irodalom

  • Dombrády Lóránd: Werth Henrik, akiről nem beszéltünk; Argumentum, Bp., 2005 (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtára) ISBN 963446338X

Jegyzetek

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17067.htm
  2. Szinai Miklós – Szűcs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai (Bp., 1962)

Külső hivatkozások