Magyar Királyi Honvédség
| Magyar Királyi Honvédség | |
| Dátum | (1919) 1922–1945. |
| Ország | Magyar Királyság |
| Típus | haderő |
| Feladat | A Magyar Királyság szuverenitásának és területi épségének védelme. |
| Méret | 35 000 fő (1921)[1] kb. 84 000 fő (1938) kb. 550 000 fő (mozgósított) (1941) kb. 1 000 000 fő (1944) |
| Diszlokáció | Budapest |
| Kultúra és történelem | |
| Háborús részvétel | magyar–szlovák kis háború, második világháború |
A Magyar Királyi Honvédség (rövidítve m. kir. honvédség) a 20. századi Magyar Királyság szuverenitásáért felelős állami haderő volt a trianoni békeszerződés és a második világháború befejezése, lezárása közötti időszakban. Elődje a Tanácsköztársaság bukását megelőzően 1919. június 6-án elrendelt és rá három nappal felállított Nemzeti Hadsereg, melyet a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondása után megszűnt Vörös Hadsereg mellett, helyett fokozatosan szerveztek át az ország egyedüli haderejévé. A trianoni békeszerződést követő diplomáciai huzavonákkal és a lefegyverzési program halogatása eredményeként 1922. január 4-től[2] felállításra került az ország védelmére hivatott, önkéntesekből álló Magyar Királyi Honvédség, melyről az 1921. évi XLIX. törvénycikk rendelkezett.[3] Tisztképző intézménye a Ludovika Akadémia lett.
Az 1920-as évek gazdasági nehézségei, illetve a kisantant átfogó blokádja jelentősen hozzájárultak a haderő technikai hiányaihoz. A szomszédos országokkal szembeni folyamatos fegyverkezési lépéshátrányt az 1938-as győri program hivatott csökkenteni, melyet a nagyarányú beszerzések ellenére végül a második világháborúba belépésig nem sikerült maradéktalanul ledolgozni. A szellemében és kiképzésében korszerű, de eszközállományában véve elavult haderő a háború során többszöri átszervezés ellenére is csak nehezen tudta az ország külpolitikai igényeit részlegesen kielégíteni a háború középső időszakában. A politikai megosztottság, illetve a német megszállás és a szovjet túlerő végül megpecsételte a haderő sorsát, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni. Összességében a Magyar Királyi Honvédséget a túlzott mennyiségi fejlesztés és a gyenge technikai felszereltség jellemezte, ami megközelítőleg sem állt arányban a katonapolitikai célkitűzésekkel.[4]
Megmaradt személyi és technikai állományából újraszervezett demokratikus szervezet, a Magyar Honvédség 1948-ban állt fel az 1947-es párizsi békeszerződés ratifikálása után, majd három évvel később, 1951-től nevet változtatva és immár szovjet mintára újjászervezve és -fegyverezve Magyar Néphadseregként látta el a korábbi feladatot. Ez a szervezet többszöri átszervezéssel 1990-ig megmaradt, majd ismét Magyar Honvédség névvel napjainkban is aktív.
Tartalomjegyzék |
Főparancsnokok [szerkesztés]
- Honvéd Vezérkar főnökök (HVKF)
- 1922–25: Nagy Pál
- 1930–35: Kárpáthy Kamilló
- 1938. szeptember–1941. augusztus 31.: Werth Henrik
- 1941. szeptember 1 vagy 6[forrás?]–1944. március 19., vagy április 19.[forrás?]: Szombathelyi Ferenc
- 1944. április 20[forrás?]–1944. október 16. (azonnali hatállyal): Vörös János
- 1944. október 16–1945. április 30.: Beregfy Károly
A Királyi Honvédséget szabályozó fontosabb jogszabályok [szerkesztés]
- Honvédelmi törvények
- 1921. évi XLIX. törvénycikk a m. kir. honvédségről
- 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről
- 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914–1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
- A szervezet állományának jogállásairól
- Lásd az 1942. évi XIV. tv-t (zsidók esetében 3–5. §-ok)
- A sorkatonai szolgálatról
- A szervezet létszámáról
Lásd még [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Lásd a 1921. évi XLIX. törvénycikk 2. §. Ezt a 35 ezer főt a trianoni szerződésről szóló 1921. évi XXXIII. törvénycikk 104. Cikke alapján állapították meg. Megoszlását a 1921. évi XLIX. tv.cikk módosításáról szóló 1922. évi III. törvénycikk rendelkezik: „1750 fő tiszt, 2334 fő altiszt és 30 916 fő legénység. A m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia hallgatói a m. kir. honvédség legénységi létszámában számítanak”.
- ↑ A dátumot a Magyarország a XX. században és A Hazáért 167. o. említi.
- ↑ A törvénycikk szövegét lásd az 1000ev.hu oldalon.
- ↑ Ez a mondat szó szerint idézve a Hadtudományi lexikon (1995) 866. oldaláról.
Források [szerkesztés]
Bibliográfia [szerkesztés]
- Könyvek, monográfiák
- Hadtudományi lexikon II. (M–Zs). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 865–866. o. ISBN 963-04-5226-X
- Magyarország a XX. században, I. kötet, II. fejezet: Honvédelem és hadügyek (5–7. alfejezet) – Babits Kiadó, Szekszárd, 1996–2000 (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- Csikány Tamás–Helgert Imre–Horváth Csaba–Horváth Miklós–Lengyel Ferenc–Szabó József János–Szani Ferenc: A Hazáért. A Magyar Honvédség múltja és jelene, 1848–2004. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2006 ISBN 963-9553-95-6
- Ravasz István: Mars rátelepszik Tündérországra. Az elsőség elsősége. A magyarországi harcok kezdete 1944-ben – cskir.extra.hu
- Ravasz István: Az utolsóság elsősége. Adalékok a magyarországi harcok befejezéséhez – 1945. április – cskir.extra.hu
- Folyóiratcikkek
- A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
- Dr. Zakariás Zoltán: Honvéd vasútépítők. A Magyar Királyi Honvédség vasútépítő csapatának története. Haditechnika 1997/2, 5.
- Dr. Kovács Vilmos: A trianoni békediktátum hatása a magyar hadiiparra. In: Haditechnika 1999/4, 8–14.
Külső hivatkozás [szerkesztés]
- Az MHK munkaszolgálatos alakulatai a II. vh-ban
- PaK 40 a MKH-ben
- Galambos Gábor: Bajai hadszíntér 1944–1945
- Kerékpáros alakulatok a Magyar Királyi Honvédségben
- A Magyar Királyi Honvédség gyalogsága 1939–1945 - rövid áttekintés
- Magyar királyi honvédség és csendőrség névkönyvei – Hadtörténeti Intézet és Múzeum
