Unkelhäusser Károly
| Unkelhäusser Károly | |
 | |
| Unkelhäusser Károly (1866–1938) | |
| Született | 1866. január 15. Vukovár |
| Elhunyt | 1938. február 20. (72 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter (1917. augusztus 18. – 1918. november 2.) |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1888) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Unkelhäusser Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Unkelhäusser Károly (Vukovár, 1866. január 15. – Budapest, 1938. február 20.) horvát-szlavónországi politikus, horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter.
Életrajza
Atyja, Unkelhäusser Ádám, uradalmi jószágigazgató, anyja, Fries Maria volt. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem jog- és államtudományi karán végezte, ahol 1888-ban diplomázott, majd a közigazgatásban helyezkedett el. 1892–1895 között tisztviselő volt a vukovári járásban. 1895-ben rövid időre miniszteri fogalmazó lett a Kereskedelemügyi Minisztériumban, de még abban az évben a vukovári járás főszolgabírójává nevezték ki. Ezt a tisztséget is alig egy évig viselte, mert 1896-ban a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériumban lett titkár. 1901-ben Szerém vármegye alispánjává nevezték ki, amit 1904-ig látott el. Ezután visszatért a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériumba, ahol különböző tisztségeket töltött be. 1912. december 20-tól Cuvaj Ede (Slavko Cuvaj) horvát bánt helyettesítette tisztségében annak 1913. július 21-iki végleges leváltásáig.
1915. április 2-án Bosznia-Hercegovina tartományi főnökhelyettesévé nevezték ki, ahonnét 1917. augusztus 18-án távozott a horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszteri poszt betöltéséért. Ezen állásából az őszirózsás forradalom 1918. október 31-iki győzelmével elsodorta, de két nappal később, november 2-án már mint kijelölt horvát bán tevékenykedett azzal a megbízással, hogy Dalmácia, Bosznia-Hercegovina és Horvát-Szlavónországok egyesülését kikiáltsa a Magyar Királyság keretein belül. A kísérlet azonban túl későinek bizonyult; a nevezett területek egyesültek ugyan, de nem Magyarország, hanem a Szerb Királyság égisze alatt (több más tartománnyal és területtel kiegészülve) az újonnan létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban. Emiatt tényleges báni kinevezésére már nem került sor, mivel a tisztség a Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztériummal egyetemben fölöslegessé vált és megszűnt.
Házassága és leszármazottjai
Feleségül vette nemes Littke Ilona Anna (*Pécs, 1868. április 13.–†Budapest, 1950. március 5.) kisasszonyt,[2] nemes Littke Ferenc (1831-1901), A Duna-gőzhajózási társaság bányafelügyelője, és Graff Matild lányát.[3] A házasságukból született:
- Unkelhäusser Ernő
- dr. Unkelhäusser Ferenc (*1894–†Budapest, 1968. január 14.), kamarai titkár, kereskedelmi és iparkamarai előadó.[4] Első neje, fületinczi és loóki Kelcz Malvin (*Budapest, 1903. március 29.–†?). Második felesége, Kleiszner Jolánka.
- Unkelhäusser Károly (1897-1981), huszárőrnagy. Felesége, gróf gönczruszkai Kornis Margit (1900-1973).[5]
- Unkelhäusser Miklós (1902-1985), itélőtáblai tanácselnök.[6]
Források
A Wikimédia Commons tartalmaz Unkelhäusser Károly témájú kategóriát.- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
Jegyzetek
| Elődje: Zichy Aladár |
|
Utódja: Kunfi Zsigmond |
