Transzcendens szám
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A matematikában azokat a valós és komplex számokat nevezik transzcendensnek, amelyek nem algebrai számok, amelyek tehát nem gyökei egész (vagy racionális) együtthatós polinomnak, más szóval nem megoldásai
alakú egyenletnek, ahol n ≥ 1, az együtthatók egészek és nem mind egyenlőek nullával.
Noha a valós és komplex számok nagy többsége transzcendens (azaz csak megszámlálható sok algebrai szám van az összes számok kontinuum számosságú halmazában Cantor, 1874), adott számról ezt általában igen nehéz belátni.
Az e számról Hermite 1873-ban igazolta, hogy transzcendens. Módszerét továbbfejlesztve Lindemann 1882-ben bebizonyította, hogy π is transzcendens. Ebből már következik a körnégyszögesítés megoldhatatlansága, azaz hogy nem lehet körzővel és vonalzóval adott négyzettel egyenlő területű kört szerkeszteni. Lindemann azt az erősebb állítást igazolta, hogy ha
egymástól,
pedig nullától különböző algebrai számok, akkor
Innen azonnal adódik, hogy
nem lehet algebrai, hiszen fennáll a nevezetes
egyenlőség. 1934-ben A. O. Gelfond és T. Schneider igazolták, hogy ha
,
algebrai szám,
pedig irracionális algebrai szám, akkor
transzcendens, ilyen szám például
.
Az 1960-as években Alan Baker bebizonyította, hogy ha
nemzéró algebrai számok, amikre
lineárisan függetlenek a racionális test fölött, akkor
lineárisan függetlenek az algebrai számok teste fölött.[1]
Lásd még [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- Baker, Alan. Transcendental Number Theory, reissue, reprint, illustrated, revised, Cambridge University Press. DOI:10.2277/052139791X. ISBN 0-521-39791-X, ISBN 978-0-521-39791-9 [1975] (1990), Google Könyvkereső (angolul)
- Klukovits Lajos: Algebrai és transzcendens számok (PDF). (Hozzáférés: 2010. október 12.)



