Tálibok
A tálibok (pastu nyelven: طالبان , angolul néha Taleban) az iszlám radikális változatát képviselő szunnita muszlim és pastu nacionalista mozgalom. [1] A tálibok 1996 és 2001 között volt hatalmon Afganisztánban, amikor vezetőiket eltávolították a hatalomból a NATO országok és az Északi Szövetség[2] közös katonai akciójával. A tálib kifejezés az arab طالب (ṭālib, ~diák, tanítvány) szóból származik, korábban a pastu társadalom vezető rétegének iszlám iskolákban kiképzett fiatal tagjait takarta.
A tálib mozgalom az 1990-es évek közepén erősödött meg Afganisztánban, majd uralma alá hajtotta az ország döntő részét. A vallási előírásokat szigorúan betartató tálibok együttműködésbe kezdtek az Al Kaida terrormozgalommal, emiatt 2001-ben szembekerültek a terrorellenes hadjáratba kezdő Egyesült Államokkal. A mozgalom az Északi Szövetségtől elszenvedett katonai vereség után visszaszorult az afgán-pakisztáni határvidékre, ahol új erőre kapott és 2009-re már Pakisztán területén is katonai sikereket ért el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A tálib mozgalom története
[szerkesztés] Tálib uralom Afganisztánban
A tálib katonai és politikai mozgalom kialakulása 1994-re datálható, amikor a korábban az országot megszálló szovjetek ellen harcoló, majd azok kivonulása után egymás ellen forduló mudzsahed csoportok egy része kiegyezett egymással. A csoportok kiegyezését fegyverrel és pénzzel támogatta a szomszédos Pakisztán is, amely érdekelt volt az ország stabilizálásában.[3] A tálibok megerősödésében kezdetben érdekelt volt az Egyesült Államok is, amelynek cégei gázvezetéket szerettek volna létesíteni Turkesztán és Pakisztán között, ennek jegyében tálib tisztségviselők 1997-ben tárgyalásokat folytattak Texasban az UNOCAL nevű olajipari vállalattal.[4]
1995 után már a tálibok számítottak Afganisztán legerősebb hatalmi csoportosulásának. Tagságuk legnagyobb része a pakisztáni határvidéken lévő korániskolák diákjai közül származott. Kabul 1996-os bevétele után a mozgalom már Afganisztán kétharmadát tartotta ellenőrzése alatt, ellenfeleik mindössze az ország északi részén tudtak tartósan dacolni a tálibok növekvő katonai erejével. A tálibok kikiáltották az Afganisztáni Iszlám Emirátust, amelynek kormányával Szaúd-Arábia, Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek is felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A tálib kormány csak igen hűvös viszonyt tudott kialakítani a szomszédos Iránnal, amely kilenc diplomatájának tálibok általi meggyilkolása után katonai erő alkalmazásával fenyegette meg az afgán kormányt.[5] 1999-től kezdődött a mozgalom és az Al Kaida terrorhálózat együttműködése. A tálibok kedvezően fogadták a muzulmán terroristák közeledését, országukban búvóhelyeket és kiképzőbázisokat hozhattak létre.
A 2001. szeptember 11-i merényletek után a tálib mozgalom a világ legjelentősebb katonai hatalmával, az Egyesült Államokkal került szembe. Az Omár mollah által vezetett Afganisztán hiába kérte a muzulmán országok segítségét, a tálib mozgalom az iszlám világon belül is elszigetelődött. 2001. október 7-én az Egyesült Államok megkezdte a terroristák és az őket támogató tálibok elleni hadjáratát. Az évek óta az ország északkeleti részén védekező ún. Északi Szövetség csapatai kitörtek a tálib gyűrűből és megkezdték az ország elfoglalását. A radikális mozgalom hatalma megingott, Kabul november 13-i, majd a radikálisok legfőbb bázisául szolgáló Kandahár december 9-i eleste már a tálib kormány bukását jelentette.
[szerkesztés] Tálib reneszánsz
2002-re a tálib mozgalom Afganisztánban igen meggyengült. Az országot megszálló hatalmak létrehozták az ország új kormányát, választásokat tartottak és megkísérelték az ország visszaillesztését a nemzetközi jogrendbe. A tálibok vezetői Afganisztán déli részére húzódtak vissza. A mozgalomban szerepet vállaló afgánokat az Egyesült Államok terrorizmussal gyanúsította meg, egy részüket guantánamoi fogolytáborba szállította.[6] A tálib katonai mozgalom majd fél évtized elteltével tudta csak újraszervezni magát. Erősödésükre 2006-tól kezdve egyre több merénylet, összecsapás hívta fel a figyelmet. 2009-ben a NATO-nak egyre nagyobb kihívást jelentett a dél-afganisztáni iszlamisták megfékezése és távoltartása az északi országrésztől.[7] A radikálisok 2006-ot követően már nem csak Afganisztánra, hanem a szomszédos Pakisztán északnyugati határvidékére is kiterjesztették tevékenységüket. 2008-ban a mozgalom már olyan erővel bírt, hogy nyílt harcban is képesek voltak a pakisztáni hadsereg egyik erődjének elfoglalására.[8] A mozgalom gyakorlatilag hatalmába kerítette Vazarisztán tartományt, 2009-ben pedig a Szvat-völgyre is kiterjesztették fennhatóságukat. A sarokba szorított pakisztáni kormány a lázadókkal lezajlott tárgyalás után 2009 tavaszán a saría bevezetésére kényszerült a mozgalom által megszállt országrészekben. A megállapodás ellenére a tálib terjeszkedés folytatódott, 2009 áprilisában a fővárostól pár órányi autóútra lévő falvakban is megjelenő képviselőik már az ország teljes talibanizációját hirdették.[9] A tálibok terjeszkedésétől megriadt pakisztáni kormány 2009 májusában hadjáratot szervezett a radikálisok visszaszorítására.[10]
[szerkesztés] Tálib hatalmi gyakorlat
A tálibok vallási fanatizmusra alapozott ideológiájára nagy hatással volt a szaúd-arábiai eredetű vahhábita mozgalom, amely intoleráns minden nem vahábita szokással szemben. (A nem vahábita muszlimokkal szemben is.) A tálibok szellemi hátországát az Afganisztánban és Pakisztánban igen elterjedt, az iszlám radikális felfogását hirdető korániskolák termelik. A tálibok az általuk uralt területen az iszlám jogrendszert, a saríát vezették be, amelynek előírásait rigozózus módon tartatták be. A saríára hivatkozva a tálibok alapvető emberi jogokat korlátoztak, civilizációs vívmányokat tiltottak be, jogrend megsértését pedig következetesen büntették. A tálib fanatizmusa a kívülálló számára szélsőségesen maradi rendelkezésekben öltött testet:
- Filmkészítés, filmszínházak, televízió és a világháló betiltása.
- Ünnepségek és világi zene betiltása.
- A nők számára a kerékpározás és motorozás, sportegyesületbe és múzeumokba történő belépés, rádióműsorban való megszólalás, hangos nevetés, kopogós cipő, ékszer és élénk színek viselésének, illetve saját házuk erkélyére való kilépésének megtiltása.
- A férfiaknak kötelezővé tették a hagyományos muzulmán öltözet (turbán, szakáll) viselését.
- A férfiszabók számára a női ruhák készítése
- A nem muzulmánoknak a ruházatukon egy jól látható sárga csík viselését tették kötelezővé.
A törvények megszegését szigorúan büntették:
- A visszaeső bűnözők megcsonkítása
- Nyilvános kivégzések (akasztások és agyonlövések)
- Istenképek elpusztítása (bámiján-völgyi Buddha-szobrok felrobbantása)
- A máktermesztés megtiltása (az kizárólag a Tálib hatalmi szervek feladata)
- Testi fenyítés azon férfiaknak, akiknek nem elég hosszú a szakálluk.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A Wikimédia Commons tartalmaz Tálibok témájú médiaállományokat.
