Északnyugat-pakisztáni háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északnyugat-pakisztáni háború
NWFP FATA.svg
A NWFP és a FATA térképe.
Dátum 2004. március
Helyszín Pakisztán
Eredmény jelenleg is tartó háború
Harcoló felek
Flag of Pakistan.svg Pakisztán,
Flag of the United States.svg Amerikai Egyesült Államok
Flag of Taliban.svg Tehrik-e-Talibán Pakisztán,
Tehreek-e-Nafaz-e-Shariat-e-Mohammadi, Flag of Jihad.svg Al-Káida,
Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (2007-ig)
Parancsnokok
Flag of Pakistan.svg Asif Ali Zardari,
Flag of Pakistan.svg Generális Ashfaq Kayani,
Flag of Pakistan.svg Lt Gen Masood Aslam,
Flag of Pakistan.svg Maj Gen Javed Iqbal,
Flag of Pakistan.svg Maj Gen Tariq Khan,
Flag of Pakistan.svg Maj Gen Nasser Janjua
Előző parancsnok
Flag of Pakistan.svg Gen Pervez Musharraf,
Flag of Pakistan.svg Lt Gen Safdar Hussain,
Flag of Pakistan.svg Maj Gen Alam Khattak,
Flag of Pakistan.svg Maj Gen Ahmad S Pasha
Flag of Taliban.svg Baitullah Mehsud,
Flag of Taliban.svg Hafiz Gul Bahadur,
Flag of Taliban.svg Faqir Mohammed,
Maulana Fazlullah,
Mangal Bagh
Menekült
Flag of Jihad.svg Osama bin Laden,
Flag of Jihad.svg Ayman al Zawahiri,
Flag of Taliban.svg Mullah Mohammed Omar,
Flag of Taliban.svg Jalaluddin Haqqani,
Tohir Yo‘ldosh
Haderő
80 000 fős Pakisztáni csapatok[1],
~80 000 Határterületi Testület
~ 20,000 tálib (Hakimullah Mehsud) [2],
4,500 TNSM fegyveres,
~ 7,000 fegyveres,
~ 500 al-Káida fegyveres [3]
Veszteségek
1 370 katona és rendőr halott (hivatalos adat)[4]

Egyéb becslések:
1 834 katona és rendőr halott
221 családtag halott[5],
2 259 katona sérült meg
810 rendőr ill. katona tűnt el vagy esett fogságba[6]
USA 40 katona[7]
12,487+ harcos halt meg [8][9][10]
(809 külföldi katona [11])
3.44 millió civilt kiköltöztettek [12], 7,071 civil áldozata van a konfliktusnak [13]
25 külföldit meggyilkkoltak
(11 francia, 9 amerikai, 4 kínai, 1 cseh, 1 dán, 1 török és 1 Vietnam)[14]


Az Északnyugat-pakisztáni háború 2004. márciusában tört ki, mely a Pakisztáni Hadsereg és iszlamista harcosok, a talibán és külföldi szélsőségesek között dúl.[15][16][17] A feszültség 2004-ben kezdett növekedni, amikor a Pakisztáni Hadsereg keresni kezdte az al-Káida szervezet tagjait Pakisztán hegyei között Vazirisztán területén (FATA). A helyi családtagok fegyveres ellenállást szerveztek.

Amerikai csapatok a "háború a terror ellen" címszavak alatt vonultak Pakisztánba. Kapcsolatot hoztak az afganisztáni háború és a tálibok afganisztáni felkelései között.[18][19]

A 2006 szeptemberi fegyverszünet után a konfliktus kiújult 2007-ben. Az egyik helyi törzsnek egy része üzbég harcosokat űzött el és pakisztáni védelmi erőket támadott 2007 júliusában.

Mióta a konfliktus elkezdődött kétszer annyi pakisztáni katona esett el, mint amennyi amerikai katona Afganisztánban. Mindamellett a Pakisztáni Hadsereg által megölt katonák száma elérte a 4500-at.

Konfliktus háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002 júliusában pakisztáni csapatok léptek a Tirah-völgybe, 1947 óta – mikor is a Pakisztán független állammá vált – először. A csapatok egészen Észak-Vazirisztán Shawal-völgyéig nyomultak tovább, később Dél-Vazirisztánba is bevonultak. Hosszú tárgyalások után megállapodás született a különböző törzsekkel, amelyek vonakodva, de beleegyeztek a katonai jelenlétbe. Ez elvileg biztos fejlődést és munkát garantált a területnek.

2003 decemberében Pervez Musarraf ellen kettős orvgyilkosságot kíséreltek meg, miután Vazirisztánban nyomon követték. A kormány válaszképpen fokozta katonai nyomását a területen, bár a hadsereg fenntartása költséges, és a konfliktus sok halálos áldozattal 2004-ben és a 2005-ös év elején, amikor a kormány taktikát váltott a tárgyalások helyett.[20]

2004 márciusában heves harcok dúltak Dél-Vazirisztán Wana városa mellett. A pakisztáni csapatok beásták magukat, megerősítve néhány települést. Körülbelül 400 harcossal álltak szemben. Spekulációk szerint Oszáma bin Láden helyettesét, Ayman al-Zawahirit elfogta a Pakisztáni Hadsereg.

2004 áprilisában a pakisztáni kormány aláírta a három békemegállapodás egyikét Dél-Vazirisztánban. A békemegállapodást a tálibok parancsnoka, Nek Muhammad Wazir is aláírta, mely azonnal felborult, mikor 2004. júniusában amerikai katonák egy AGM–114 Hellfire-rel megölték Nek Muhammadot. A második békemegállapodás 2005 februárjában született meg Nek utódjával, Baitullah Mehsuddal, amely nyugalmat hozott Dél-Vazirisztánra. Akárhogyan is, ezek a fegyverszünetek lényeges eredményt nem hoztak, a vérontás nem csökkent. A két utolsó próbálkozás egy öngyilkos merénylettel 2007 augusztusában bukott el.

2005. május 4-én a pakisztáni kommandó elfogta Abu Faraj al-Libbit, rajtaütve Mardan városán. Abu Farraj al-Libbi az al-Káida egyik magasabb rangú harcosa, egyes híresztelések szerint a harmadik embere volt, Osama bin Laden és Ayman al-Zawahiri után. Al-Libbit Khalid Shaikh Mohammeddel pótolták 2003 márciusi letartóztatása után, akit kapcsolatba hoztak a 2001. szeptember 11-ei terrortámadással.

2008-tól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008. február 7-én a harcosok egyik vezetője Baitullah Mehsud békemegállapodást kötött az erőszak felfüggesztése végett.[21]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]