Észak-kaukázusi felkelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Észak-kaukázusi felkelés
Chechnya and Caucasus.png
Az észak-kaukázusi tartományok
Dátum 2009. április 15.. – jelenleg is tart
Helyszín Oroszország, öt észak-kaukázusi föderatív köztársaság területe.
Casus belli Oroszország a második csecsen háború idején felszámolta a rövid ideig de facto független Csecsenföldet, melynek következményeként szélsőségesen iszlamista jellegű felkelés kezdődött az orosz hatóságok ellen.
Harcoló felek
 Oroszország Flag of Jihad.svg szélsőségesen iszlamista lázadók
Parancsnokok
Flag of Russia.svg Dmitrij Medvegyev
Flag of Russia.svg Vlagyimir Putyin
Flag of Jihad.svg Ali Abu Mohammed
Flag of Jihad.svg Doku Umarov 
Flag of Jihad.svg Aszlambek Vadalov
Flag of Jihad.svg Háled Muhannad  
Veszteségek
Flag of Russia.svg 896 halott
1 513 sebesült
Flag of Jihad.svg 580 halott
858 fogságba esett
242 civil halott


Az észak-kaukázusi felkelés hivatalosan 2009. április 15-én, a második csecsen háború hivatalos lezárásának időpontján kezdődött, de gyakorlatilag a csecsen konfliktus egyenes folyományának tekinthető. A konfliktus az Orosz Föderációhoz tartozó öt észak-kaukázusi tagköztársaság területén, Csecsenföldön, Dagesztánban, Ingusföldön, Kabard- és Balkárföldön és Észak-Oszétiában zajlik. A felkelők az orosz biztonsági erők és hadsereg elleni harc mellett rendszeresen hajtanak végre robbantásos merényleteket nem csak a kaukázusi városokban, hanem Oroszország más régióiban is, köztük Moszkvában is. A felkelés az utóbbi időben olyannyira nagy méreteket öltött, hogy felvetődött az Oroszországban megrendeződő 2014. évi téli olimpiai játékok máshol való megrendezésének lehetősége is.

A csecsen háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz biztonsági szolgálat katonái Mahacskalában egy bevetésen, 2010 decemberében

A Szovjetunió felbomlása után a továbbra is Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázus rövid idő alatt háborús övezetté vált. Elsőként az első csecsen háborúban Csecsenföld vívta ki gyakorlati függetlenségét, majd lázongások kezdődtek a régió többi államában is. Oroszország végül a Dagesztáni háborút használva fel ürügyül 1999-ben lerohanták a Csecsenföldet, ezzel 2000-re formálisan a terület nagy részét uralmuk alá hajtották. A csecsenek azonban egyre radikalizálódva gerilla háborút kezdtek a szovjetek ellen, 2005-ben megalapították a Kaukázusi Frontot. 2006-ban a szervezet vezetője Doku Umarov lett, aki dzsihádot hirdetett az orosz állam ellen és 2007-ben kikiáltotta a Kaukázusi Emirátust, melynek vezetőjévé is saját magát tette meg. Oroszországnak azonban sikerült a csecsen lakosság egy részét maga mellé állítania, melynek köszönhetően felállíthattak egy oroszpárti csecsen kormányt, melynek vezetőjévé Ramzan Kadirovot tették meg.

A gerilla támadások azonban egyre erősödtek a térségben. Míg 2008-ban csak 150 fő halt meg az itt vívott harcokban, egy évvel később már 442. Ennek ellenére az orosz kormány 2009. április 15-én hivatalosan is lezártnak nyilvánította a második csecsen háborút. A konfliktus azonban a gyakorlatban továbbra is tartott, sőt szétterjedt az Észak-Kaukázus teljes területére.

Gerillaharcok és merényletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harcok leghevesebb színhelyének továbbra is Csecsenföld számít. Itt csak a 2010-es év folyamán 97 orosz biztonsági személy és 189 fegyveres lázadó és civil vesztette életét a harcokban. A konfliktus dagesztáni és ingusföldi ágát még színesebbé teszi, hogy Dagesztánban vallási okai vannak, ugyanis Oroszország oldalán főként az iszlám mérsékeltebb formáját, a szúfizmust követők állnak, míg a lázadók a radikális szalafisták közül kerülnek ki. Ingusföldön 2007 óta polgárháború is zajlik, melyben a hivatalos kormányt Oroszország, az ellenzéket a Kaukázusi Emirátus lázadói támogatják. A Kabard- és Balkárföldre is kiterjedő konfliktus még 2005-ben kezdődött a második csecsen háború részeként, de nagyobb erővel 2010-ben kezdett zajlani, mikor orosz biztonsági erők megölték a lázadók addigi vezetőjét, Anzor Asztemirovot. A felkelők élén őt váltó Asker Dzapujev és Ratmir Samejev már jóval agresszívabb "politikát" folytatott és sorozatos támadásokat intéztek nemcsak az orosz kormányzati épületek és a hadsereg ellen, hanem a civil lakosság ellen is. Habár 2011 áprilisában mindkét vezetőt megölték orosz katonák egy rajtaütésben, a harcok továbbra is nagy intenzitással folynak. Észak-Oszétiát érintette az eddigiek során a legkevésbé a konfliktus, itt jóformán csak bombamerényletekre korlátozódott.

A felkelők rendszeresen hajtanak végre öngyilkos- és bombamerényleteket az öt kaukázusi tagállam területén, de Oroszország más régióit sem kímélik, így Doku Umarov vállalta a felelősséget a 2010. március 29-én két moszkvai metrójárat ellen végrehajtott öngyilkos merényletért, melynek 40 halálos áldozata volt és a 2011. január 24-én a moszkvai Domogyedovo Nemzetközi Repülőtéren történt öngyilkos robbantásért, mely 37 halálos áldozattal járt. Az Észak-kaukázusi terroristák vállalták a felelősséget a 2012. május 3-án végrehajtott két pokolgépes robbantásért egy mahacskalai rendőrségi ellenőrzőposztnál melyben 15 személy (köztük 12 rendőr) vesztette életét.[1]


Oroszországban 2013-ban megszaporodtak a terrortámadások és a merényletek. 3 hónap alatt 3 öngyilkos merénylet történt az Oroszország déli részén található Volgográdban. Az első robbantás 2013.október 21-én történt, akkor a merénylővel együtt 8-an haltak meg. 2013.december 29-én egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a volgográdi pályaudvaron, majd rá kevesebb mint 24 órával szintén egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát az egyik volgográdi buszon. A két merényletben, a merénylőkkel együtt 34 ember vesztette életét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Két robbantás egy mahacskalai rendőrposztnál: legalább 15 halott, csaknem hetven sebesült. MTI híre alapján. galamus.hu, 2012. május 4. (Hozzáférés: 2013. április 3.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]