Aktuális konfliktusok listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A világban jelenleg zajló konfliktusok

A következő lista háborúk és fegyveres konfliktusokat sorol fel, melyek megszakítás nélkül máig (2010) tartanak.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Meghatározások: háború, fegyveres konfliktus

A háború a sok fegyveressel és súlyos erőszakkal megvívott konfliktus, melyben több tervszerűen küzdő csoport vesz részt. Ebben a résztvevők célja a konfliktust a küzdelemben elért fölénnyel, erőszakosan megoldani.

Kende István történész, a stockholmi Békekutató Intézet egykori munkatársa munkájára támaszkodva a listában szereplő háborúkat mint azon erőszakos tömeg-konfliktusokat definiáljuk, melyek valamennyi alább felsorolt jellemző jeggyel rendelkeznek:

  • két vagy több haderő van a küzdelemben, miközben legalább egyikük esetében a kormányzat reguláris hadseregéről, paramilitáris egységeiről vagy a rendőrségről van szó;
  • minden fél esetében megvan a harcolóknak egy minimális mértékű, központilag irányított szervezete, még abban az esetben is, ha ez nem jelent többet mint szervezett fegyveres védekezést, vagy tervszerű rajtaütéseket (gerilla-hadviselés, partizánharc, stb.);
  • a harci cselekményekben van egy bizonyos folytonosság és nem csupán szórványos összecsapásokban nyilvánulnak meg. Ez feltételezi, hogy minden fél küzdelmét stratégia jellemzi, függetlenül attól, hogy mely fél által kontrollált egy vagy több területre terjednek ki e küzdelmek és milyen hosszan tartanak.[1]

A fegyveres konfliktus viszont olyan erőszakos összecsapás, melynél a háborúnak valamely ismertető jegye nem teljes tartalmában érvényesül. Vagy csak szórványos, inkább véletlenszerű és stratégia nélküli összeütközésekről van szó, vagy olyan esetekről, melyekben nincs állami erőszakszervezet a küzdőfelek között, vagy melyekben a felek egyike nem rendelkezik központilag irányított szervezettel.

Akkor tekintünk egy háborút vagy konfliktust befejezettnek, ha hivatalosan, békeszerződés keretében szünnek meg, vagy pedig a harci cselekmények tartósan, azaz legalább egy éven át szünetelnek.

[szerkesztés] Háborúk és fegyveres konfliktusok felsorolása


Kezdet Megjelölés Magyarázat Helyszín Régió
1948 Burmai konfliktus [2] Polgárháború a kormány és az etnikai kisebbség közt az ország néhány északi vidékén. Az 1948 és 1998 közötti háborúnak minősített konfliktus az 1990-es évek vége óta számos fegyverszüneti megállapodással elcsendesedett. Tartós fegyveres összecsapások azóta csak a KNU-val és néhány szórványos csoporttal történtek.[3] Mianmar (Burma) Délkelet-Ázsia
LocationMyanmar.svg
1964 Nyugat-Pápua függetlenségéért folytatott fegyveres konfliktus [4] A keleti és területileg legnagyobb indonéz tartomány függetlenségi törekvései a holland gyarmati időkre nyúlnak vissza.1965 és 1993 között az összeütközést háborúnak kellett tekinteni. Az indonéz katonaság és a a Szabad Pápuáért Szerveződés közötti konfliktus máig tart. Papua (tartomány), Nyugat Irian Jaya Dél-Ázsia
LocationWestPapua.svg
1964 a FARC- konfliktus Kolumbiában [5] A legrégebbi és még ma is tartó gerillaháború a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia) és a kolumbiai hadsereg ill. az Autodefensas Unidas de Colombia (AUC) paramilitáris szövetség között. Az 1948 és 1957 közötti, a „La Violencia“ (Erőszak) néven ismert polgárháborúban gyökerezik. A konfliktus mára közismerten rendkívül erőszakos, a civil lakosságot ignorálva küzdenek a felek.[6] Kolumba (déli rész); lásd még Caquetá tartomány Dél-Amerika
LocationColombia.svg
1965 Kolumbiai polgárháború [7] Kolumbia második Gerillaháborujában az ELN (Ejército de Liberación Nacional) küzd a hadsereg, ill. az Autodefensas Unidas de Colombia (AUC) paramilitáris egységei ellen.. A konfliktus 2005 óta jelentős mértékben enyhült. A béketárgyalások során minkét fél megerősítette szándékát a konfliktus feloldására.[8] Kolumbia Dél-Amerika
LocationColombia.svg
1966 Fegyveres konfliktus Csádban a felkelők és a kormányzat között [9] Gyakorlatilag megszakítás nélkül tart a konfliktus az ország függetlenné válása óta, melyben felkelő csapatok (többek közt a Mouvement pour la Démocratie et la Justice au Tchad – MDJT (Mozgalom a demokráciáért és az igazságosságért Csádban) és az Armée Nationale de Résistance - ANR (Az ellenállás nemzeti hadserege)) és mindig újabb katonai kormányok vesznek részt. A konfliktust változó felkelő csapatok jellemzik, melyek a hasonlóan változó kormányok ellen küzdenek a főváros feletti hatalomért.[10] Csád Afrika
LocationChad.svg
1969 Nágaföldi-konfliktus [11] Az indiai észak-keleti hegyi törzsek azonnal saját szövetségi államot követeltek, amint a britek 1947-ben kivonultak. 1954-től 1963-ig tartott az első gerilla-háború következményeként ezt a követelést teljesítették. Rövid fegyvernyugvás után, 1969-ben ismét kitört a háború és a Naga National Council (NNC) célként az Indiától való elszakadást jelölte meg. 1975-ben ugyan befejezték a háborút, de a National Socialist Council of Nagaland (NSCN) szórványos csapatai azóta is folytatják az összecsapásokat.[12] India Dél-Ázsia
India Nagaland locator map.svg
1970 New People's Army forradalmi harca [13] A háború a Fülöp-szigetek Kommunista Pártja (CPP) ill. ennek katonai szervezete az Új Néphadsereg (New People's Army - NPA) és a kormány között a politikai rendszer, ideológia és világnézet megváltozásáért folyik. A CPP/ NPA ellenőrzi Luzon nagy részének tartományait és a Masbate, Mindoro , Cebu szigeten , és Mindanao központi és keleti tartományaiban is aktív. Mindig megújuló béketárgyalások ellenére a konfliktus befejezése még távoli. Fülöp-szigetek Délkelet-Ázsia
Philippinen-Pos.png
1970 A Moro iszlám felszabadítási front ellenállási harca [14] A több mint 35 éve tartó konfliktust a 2006. évi béketárgyalások nem tudták feloldani, mert a tárgyalási pozíciók nagyon távol álltak egymástól és mert a Moro iszlám felszabadítási front (MILF) és a kormányzat közötti fegyverszüneti megállapodást megsértették. Az MILF átfogó autonómia jogokat követel, a rendelkezésre álló nyersanyagforrások feletti ellenőrzés jogát és egy muzulmán szellemű igazgatási és kormányzási formát az általa követelt területeken. Ez Mindanao, a Sulu-szigetcsoport, Palawan déli része és Basilan – megközelítőleg a Fülöp-szigetek kiterjedésének a harmada ez.[15] Fülöp-szigetek (Moro föld) Délkelet-Ázsia
Philippinen-Pos.png
1978 A warlordok és a talibán harcai Afganisztánban [16] Afganisztán Közép-Ázsia
LocationAfghanistan.svg
1982 A Hezbollah küzdelme Izrael ellen a Közel-keleti konfliktus keretében[17] Az 1982-es libanoni háború Két izraeli katona elhurcolását követően 2006. július 12-én Izrael kombinált légi-, vízi- és földi offenzívát indított a Hisbollah állásai ellen. A konfliktus kiszélesedet, megkezdődött a második libanoni háború.[18] Demarkációs vonal Libanonban. Libanon Közel-Kelet
2006 Israel-Lebanon crisis.svg
1984 Török–kurd konfliktus [19] A független Kurdisztán elérését célzó törekvések visszanyúlnak az 1920-ban az Antant és az Oszmán Birodalom közötti Sèvresben aláírt szerződésre, mely a törökörszági kurdok számára messzemenő autonómiát helyezett kilátásba. A Török függetlenségi háború után a Lausanne-i békeszerződésben, 1923-ban ezt visszavonták, melynek következményei az első kurd felkelések voltak (többek közt a Scheich-Said-felkelés és az Ararat-felkelés) 1925 és 1938 között, melyeket véresen letörtek.[20] 1973-ban létrejött a „Kürdistan Devrimcileri“ (kurd-forradalmárok) csoport, mely Kelet-Anatólia különböző városaiban fegyveres akciókat végzett. 1978-ban megalapították a PKK-t, mely azóta gerillaháborút folytat azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy kurd állam. Az 1984 és 1998 közötti harcok rendkívül sok veszteséggel jártak és tömegesen menekültek a civilek miatta. A PKK 1998. szeptember 1-jén egyoldalú fegyverszünetet hirdetett meg. A PKK elnökének, Abdullah Öcalannak a letartóztatását követően a helyzet enyhült, bár a török katonaság tovább folytatta rajtaütéseit a PKK-gerilla csapatokra. 2004. június 1-jén az egyoldalú fegyverszünetet felmondták és ezzel a konfliktus ismét kiszélesedett.[21] Törökország (Kelet-Anatólia- és Délkelet-Anatólia ill. Kurdisztán) Közel-Kelet
Umgriffe Kurdistans.png
1987 A Lord’s Resistance Army (LRA) lázadása Az LRA már több mint 20 éve Uganda északi részén gerillaháborút folytat a kormányzat ellen. A kitűzött célja ennek „Az Úr ellenálló hadseregének“ Joseph Kony vezetése alatt egy keresztény Isten-állam megalapítása.

[22] Ez a háború világszerte a legbrutálisabbnak és legvéresebbnek számít. Abból kell kiindulnunk, hogy ugandaiak tízezrei haltak meg, estek túszul, lettek megcsonkítva és megközelítőleg 1,6 millió vált menekültté [23] Az LRA vezetői ellen a Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICC) emberiség ellenes bűnök miatt elfogató parancsot adott ki.[24] 2006 augusztusa óta – amikor Dél-Szudán vezetése alatt létrejött egy fegyverszünet [25] - az erőszak szintje érezhetően csökkent és 23. Februar 2008. február 23-án a felek aláírtak egy fegyverszüneti egyezményt.[26]

Uganda Afrika
LocationUganda.svg
1988 Szomáliai polgárháború [27] 1988-ban robbant ki a polgárháború miután a Somali Salvation Democratic Front (SSDF) és a Somali National Movement (SNM) felerősítették az 1980-as évektől szétszórtan folytatott támadásaikat Siad Barre hadserege ellen. Az ezt követő megtorló akciók az Isaaq nép ellen önkényes kivégzésekből, kutak és termő területek célzatos lerombolásából állt. Mindezek csúcsaként bombázták Buraot és Hargeysat, ami megközelítőleg ötvenezer emberéletet követelt és több százezren menekültek miatta kényszerűen Etiópiába. 1991 óta, a Barre-rezsim bukása óta tombol a rákövetkező háború a Szomáli klánrendszer (többek közt a JVA, SPM) és az államhatalom közt. A 2000-ben létrejött, nemzetközileg elismert átmeneti kormány Transitional Federal Government (TFG) csak az ország egy részét ellenőrzi. Szomália északi része, Szomáliföld 1991 óta de facto független, ugyanúgy mint Puntföld, Galmudug és Maakhir. Egyéb nagy területeken helyi klánok és hadurak uralkodnak.[28] 2006. december 27-én az Iszlám bíróságok szövetsége, mely korábban a fővárost és Dél- valamint Közép-szomáliát ellenőrizte, kénytelen volt a Mogadischu-i etióp csapatok nyomására ismét a TFG-nek visszaadni az ellenőrzést.[29] Az 1991 óta tartó tizennégy, nemzetközileg támogatott béketárgyalások és az Egyesült Nemzetek Szervezete missziói (Operation Restore Hope, UNOSOM I és II) meghiúsultak végül abban a próbálkozásukban is, hogy létrejöjjön egy egységes államhatalmi formájú kormányzati struktúra.[30] Szomália Afrika
Somalia February 25 2008.png
1990 Kasmír-konfliktus [31] Kasmír egy egykori indiai hercegség volt. A jelenlegi konfliktus alapjait India és Pakisztán államok megalapításában kell keresni. Azóta is a két állam kapcsolatát súlyosan terhelő konfliktus.[32] Az Első kasmíri háború (1947-1949) óta ez a régió de facto kettéosztott. Az 1965-ben folytatott Második indiai - pakisztáni háború nem hozott alapvető változásokat. 1990 után az ellenőrzési vonalon és a határvidékeken mindig újra rajtaütések és csatározások voltak, melyeket a pakisztáni oldal által támogatott lázadók számlájára írtak. Ez vezetett 1999-ben a negyedik indiai - pakisztáni háborúhoz, mely megintcsak megoldatlanul hagyta a Kasmír kérdést. Az eredménye az lett, hogy helyreállították a háború előtti területi státuszt, mert valamennyi egységnek vissza kellett vonulnia az indiai területekről. Mintha misem történt volna harcol Szrinagarban és más városokban a túlnyomórészt muzulmán Jhelam-völgyben nagyszámú, radikál-iszlámista lázadó szervezet az Indiától való elszakadásért. Mióta mindkét kormány hivatalos béketárgyalásokat folytat a katonai összecsapások hevessége érezhetően csökken.[33] India/ Kasmír Dél-Ázsia
India Jammu and Kashmir locator map.svg
1990 Az United Liberation Front of Asom függetlenségi harca[34] Az United Liberation Front of Asom (ULAF) (Asszámi egyesült felszabadítási front) harca egy az Indiától független Asszámért folyamatos.[35] A konfliktus gyökere a régió gazdasági függőségében, visszamaradottságában és a gyarmati időkből isszamaradt népességen belüli ellentétekben keresendő. asszámi népcsoport és a másik oldalon az indiai hadsereg által támogatott bihari és bengál népcsoportok közötti küzdelem a területi uralomért abban az ULFA követelésben érte el csúcspontját, hogy alakuljon egy független Asszám állam. 2005 vége óta folyik tárgyalás az indiai kormány és az ULFA-t képviselő People's Consultative Group (PCG) között.[36] India/ Asszám Dél-Ázsia
India Assam locator map.svg
1990 Casamance-konfliktus [37] A Mouvement des Forces Démocratiques de la Casamance (MFDC) (Casamance demokratikus erőinek mozgalma) az 1980-as évek elje óta küzd Casamance függetlenségéért Szenegál déli részén. A területet, mely Gambia állam és a Gambia folyó révén világosan el van választva az egyéb államterületektől, főként a diola nép lakja, mely mintegy a népesség 60%-át adja. Az MDFC politikai vezetőjének 1982-es letartóztatása után voltak az első fegyveres összecsapások és a helyzet drámaivá fokozódott, amikor az MFDC 1990-ben elnyerte Bissau-Guinea támogatását. Több mint egy évtized telt el véres küzdelmekkel és több fegyverszüneti egyezménnyel, melyek mindegyike csak kárászéletű volt. 2004 végén aláírtak egy békeszerződést, mely bár autonómiát nem adott, de amnesztiában részesítette a harcolókat és előtérbe helyezte a regionális érdekek védelmét. Az Az (Atika) nevű kemény vonal hívei az MFDC-n belül mindezt árulásnak tekintik és mind a mai napig vonakodnak a szerződés feltételeit elfogadni.[38] Szenegál Afrika
Senegal-Pos.png
1992 Algériai polgárháború[39] Az 1992-ben elkezdődött háború okai az 1920-as években keresendő, amikor egy nemzeti mozgalom indult meg a francia gyarmaturalom ellen, melynek alapirányát az iszlám határozta meg és Algéria arabosítása volt a célja. Az algeriai háború és a függetlenség kivívása után a népességen belül felerősödött az arab-iszlám hagyomány tudata és amikor az 1991-es parlamenti választásokon az Iszlám gyógyulás frontja (Front islamique du salut -FIS) győzelme kirajolódott, a választásokat egy katonai puccs szakította félbe. Az 1992 márciusában betiltott FIS fegyveres harcba hívással reagált. A felhívást az Armée Islamique du Salut (AIS) és az Groupe Islamique Armé (GIA) követte. Azóta messze több mint 100.000 emberéletet követelt ez.[40] Az 1999 szeptemberében meghirdetett amnesztia feltételeit a FIS elfogadta, de a GIA harcosainak többsége ezt elutasította és csatlakozott a létrehozott új al-Káida a muzulmán Maghrebben (Groupe Salafiste pour la Prédication et le Combat) (GSPC)-hoz.[41] Egy viszonylag nyugodt fázist követően az erőszakos összecsapások ismét megszaporodtak, amikor a GSPC 2006 szeptemberében kinyilvánította csatlakozását az al-Káidához és felvette új nevét az al-Qaïda au Maghreb islamique - AQMI (al-Káida a muzulmán Maghrebben) nevet.[42] Algerien Afrika
Mapa GSPC.svg
1997 A Naxaliták forradalmi harca [43] Az ideológia konfliktus kezdetei az 1960-as években vannak, mikor a naxaliták Nyugat-Bengáliában és Ándhra Pradesben fegyveres paraszt-felkelésbe kezdtek. Bár 1972 és 1975 közt a mozgalmat erőszakkal elfojtották, mégis az 1980-es évek közepén megerősödtek a maoista tendenciák a népesség soraiban, amely oda vezetett, hogy a lázadók 1997-ben ismét gerillaháborút kezdtek India állama ellen. Manapság a naxaliták a 602 körzetnek mintegy negyedében aktívak, az összecsapások rendkívül erőszakosak maradtak és a felkelők rendszeresen támadják India politikusait, hivatalnokait és intézményeit.[44] India Dél-Ázsia
India Naxal affected districts map.svg
1998-2003 Iraki háború[45] Irak Irak
Iraq-War-Map.png
1999 Tripura-konfliktus [46] India
1999 Második csecsen háború Oroszország Oroszország
Chechnya and Caucasus.png
2001 Terrorizmus elleni háború Afganisztán
2001 Vallásháboú Szunniták és Síiták között[47] Pakisztán
2002 A FLEC harca Cabinda leválásáért Angola
2002 Magrebi felkelés Magreb (főleg Algéria, Mauritánia and Marokkó) területén 2002 óta felkelések vannak, harcok folynak a Khawarij iszlamista fegyveresek és a szalafista csoport között. A GSPC Al-Káida az iszlám magrebi szervezetvel a szövetséget kötött az algériai kormánnyal szemben. Algéria, Mali, Mauritánia, Marokkó, Nigéria Magreb
Insurgency Maghreb.png
2003 Beludzsisztáni konfliktus A Beludzsisztáni konfliktus egy fegyveres konfliktus a beludzsok és a Pakisztáni és Iráni hadsereg között. A Beludzs régiót feldarabolták és hűbérbirtokokra osztották 1947 előtt. A 19. században foglalta el Nyugat-Beludzsisztánt Irán. 1872-ben húzták meg a határokat. 1947. augusztus 14.-én és 15.-én nyerte el függetlenségét India és Pakisztán. Pakisztán
Beludzsisztán
Dél-Ázsia
Major ethnic groups of Pakistan in 1980.jpg
2003 Dárfúri konfliktus[48] Fegyveres konfliktus Szudán nyugati részén, amelynek összecsapásai Csádot is érintik és az ENSZ adatai szerint körülbelül 400 000 halottjuk van.

A konfliktus az elmúlt években a szudáni fegyveres erők és a támogatásukat élvező félkatonai csoportok (lásd dzsandzsavíd miliciák), valamint több függetlenségre törekvő kormányellenes és törzsi csoport közötti összecsapások sorozatává vált.

Az okok egyike az arab és nem-arab, illetve a letelepedett és a félnomád lakosság között fellépő etnikai ellentétek, az ivóvízhiány és az ebből fakadó problémák. Az International Crisis Group szerint részben a háború, részben a katasztrófák miatt – járványok, ivóvízhiány, éhezés[49] – egymillió ember vált hajléktalanná[50], 2008-ra ez a szám kétmillióra tehető.[51] Lásd részletesen: Dárfúri konfliktus

Dárfúr
Szudán
Afrika
Dafur map2.jpg
2004 Dél-Thaiföldi felkelés [52] A három déli tartomáyn Pattani, Yala, Narathiwat képezte valaha a magvát a Patani szultánátusnak, mely csak a 20. században lett a buddhista királyságnak, Sziámnak a részévé. A népesség igen nagy része továbbra is önmagát maláj-muzulmánnak tekinti és 2004 eleje óta Patani radikális hívei a Malayziával határos tartományokban fegyveres támadásokat és bomba-merényleteket hajtanak végre. Thaiföld Dél-Ázsia Thailand Pattani region.png
2004 Harcok a siita Al-Shabab al-Mou'min (hívő fiatalság) és a jemeni hadsereg között [53] A rendszert érintő erőszakos konfliktus a „hívő fiatalság“ vallási mozgalom között 2004 óta tart.

[54] 2006 februárjáig heves összecsapások voltak, melyekben számosan vesztették életüket és sok a sebesült is. A béke-közvetítések meghiúsultak, a harcok ismét fellobbantak [55] és több mecset elleni bombatámadásra vezettek.[56]

Jemen Arab-félsziget
LocationYemen.PNG
2004 A dél-oszétiai felkelők függetlenségi harca [57] A már régóta izzó konfliktus az egyes etnikai csoportok között a Kaukázusban már a Szovjetunió szétesése előtt nyílt konfliktus formájában folytatódott, amikor Dél-Oszétia 1990-ben Grúziától függetlenné nyilvánította magát és erre megkezdődött az első polgárháború. Egy hosszabb fegyverszünet után 2004-ben a Dél-Oszétia és Grúzia közötti kapcsolatok jelentősen megromlottak, majd mindez 2008-ban a kaukázusi ötnapos háborúban torkollott.[58] Kaukázus Nyugat-Ázsia
Location of South Ossetia in Europe.png
2004-2005 Saria-harc kersztény és muzulmán milíciák között [59] Nigéria központi és északi országrészein a konfliktus a keresztények és mohamedánok között a jogrendszernek a saria igazságszolgáltatással való helyettesítését célzó követelések miatt robbant ki.[60] A Mohamed-karikatúrák nyilvánosságra hozatalát követően a konfliktus kiszélesedett és az összeütközések során több mint 1000 ember életét vesztette. A fegyveres konfliktusban a jövőben is szorványosan fellépő erőszakkal kell számolni Nigériának sok, a korrupció miatt gazdaságilag leromlott országrészében.

[61]

Nigéria Afrika
Nigeria-Pos.png
2007 Az ONLF felkelés [62][63] A szomáli nép részei az Etiópiai Ogadenben nagyobb anatómiára törekszenek, vagy sőt elszakadni kívánnak Etiópiától és csatlakozni egy Nagy-Szomáliát létrehozva Szomáliához. Az Ogaden háború befejezése óta az 1984-ben létrehozott Ogaden National Liberation Front (ONLF) továbbra is erőszakkal követi ezeket a politikai célokat. Rövid viszonylagos nyugalmi fázis után az 1990-es években, melyekben az ONLF részt vett a területi választásokon, a konfliktus újra kiéleződött 2007-ben. 65 etióp és kilenc kínai vesztette életét egy a Jijiga olajmező ellen végrehajtott támadás során. Azóta megszaporodtak a küzdelmek az etióp hadsereggel.

[64]

Etiópia, Szomáliai tartomány Afrika
Karte Ogaden Haud Somali.gif
2007 A tuareg-felkelés [65][66] A tuaregek a 19. század óta küzdenek a Szahara nyugat-afrikái területén a jogért, hogy őket szabad népnek ismerjék el és hogy régi hagyományaikat követve élhessenek. Kezdetben a harcok a francia gyarmati uralom ellen és annak végétől kezdve az új alapítású államok határain belül folytak. 1990-től 1995-ig a tuaregek Mali északi országrészeiben és Nigériában lázadtak fel a mindenkori kormányok elnyomó és a kiközösítő politikája ellen. Békeszerződések aláírása után a harci cselekményeket befejezték, mégis 2007-ben az újonnan alakult tuareg lázadó csoport (Mouvement des Nigériens pour la Justice (MNJ)) megvádolta a kormányt azzal, hogy nem tartja be a békeszerződést, és a harcok ismét kiújultak.[67] Mali és Niger Afrika
Tuareg Karte.jpg

[szerkesztés] Források

Ez a szócikk részben vagy egészben a Liste der andauernden Kriege und Konflikte című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.

  1. Bundeszentrale f. politische Bildung: Krieg (Definition)
  2. Bürgerkrieg in Myanmar
  3. BPB: Burma
  4. Uni Hamburg: Unabhängigkeitsbewegung in West-Papua
  5. Uni Hamburg: Der FARC-Konflikt in Kolumbien
  6. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Das südkolumbianische Buenaventura; Die gefährlichste Stadt Kolumbiens
  7. Uni Hamburg: Der ELN-Konflikt in Kolumbien
  8. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Guerillaorganisation ELN erklärt einseitigen Gewaltverzicht
  9. Uni Hamburg: Tschad-Konflikt
  10. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Tschad-Zum Hintergrund eines gefährlichen Konflikts
  11. Uni Hamburg: Der Nagas-Konflikt
  12. BMLV; Autonomie- und Sezessionsbestrebungen in Nordostindien
  13. Uni Hamburg: Kampf der NPA auf den Philippinen
  14. Kampf auf Mindanao (Philippinen)
  15. BPB: Philippinen/Mindanao
  16. Kampf der Warlords in Afghanistan
  17. Hisbollah im Libanon
  18. Uni Hamburg: Israel und Hizb-allah
  19. Uni Hamburg: "Kurdenfrage"
  20. Kooperation für den Frieden: Der türkischkurdische Konflikt
  21. Uni Kassel (AG Friedensforschung: Statt eines "Kurdenproblems" nun zwei
  22. Tagesschau: Kindersoldaten in Uganda
  23. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Konys Kinderarmee führt "neuen Krieg"
  24. Zeit Online: Akte Uganda
  25. http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/5288776.stm
  26. Radio Vatikan: Uganda-Ein Schritt zum dauerhaften Frieden
  27. Clanmilizen in Somalia
  28. Prof. Dr. Volker Matthies: Das Horn von Afrika - Gewaltkonflikte, Anti-Terror-Krieg und Friedensperspektiven in einer chronischen Krisenregion
  29. BBC News: Somali troops 'enter Mogadishu'
  30. BPB: Konfliktportrait Somalia
  31. Kaschmir-Konflikt
  32. Prof. Dr. Joachim Heidrich: Der Kaschmir-Konflikt - Mehr als nur ein Konflikt zwischen Indien und Pakistan
  33. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Entspannter Dialog in Islamabad
  34. Kampf der ULFA in Assam
  35. AA: Erhöhtes Sicherheitsrisiko in Assam
  36. Institute of Peace & Conflict Studies: Assam Elections
  37. Casamance-Konflikt im Senegal
  38. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Casamance bleibt Sorgenkind
  39. Algerien
  40. Eva Dingel: Der algerische Bürgerkrieg 1992-2002:lHintergründe eines Krieges ohne Namen, 2004; http://www.weltpolitik.net/print/1489.html
  41. [ http://www.uni-kassel.de/fb5/frieden/regionen/Algerien/ruf-int.html Der Standard: Der Terror wird bleiben (2006. július 13.)]
  42. [ http://www.auswaertiges-amt.de/diplo/de/Laenderinformationen/Algerien/Sicherheitshinweise.html AA: Sicherheitshinweise Algerien]
  43. Kampf der Naxaliten
  44. Die Presse: Indien - Blutiger Vormarsch der Maoisten
  45. Irakkrieg
  46. Tripura/ Indien
  47. Islamischer Religionskrieg in Pakistan
  48. [1] Dárfur
  49. Forty countries face food shortages, with Darfur the most pressing crisis: UN agency
  50. CNN.com - U.N. envoy pessimistic on Sudan - Aug 11, 2004
  51. Annan welcomes extension of African Union mission in Darfur
  52. Auswärtiges Amt: Landesspezifische Sicherheitshinweise Thailand
  53. Jemen
  54. Worldpress: Yemen: The Conflict in Saada Governorate
  55. AA: Jemen (Sicherheitshinweise)
  56. Spiegel Online: Viele Tote bei Anschlag auf Moschee
  57. Südossetien
  58. [http://www.kas.de/proj/home/pub/83/1/year-2008/dokument_id-14356/index.html Akademie der Konrad-Adenauer-Stiftung: Krieg um Südossetien]
  59. Nigeria
  60. Uni Kassel (AG Friedensforschung): Islamisches Recht und Scharia-Debatten in Nigeria
  61. AA: Landesspezifische Sicherheitshinweise für Nigeria
  62. Eidgenössisches Departement für auswärtige Angelegenheiten: Reisehinweis für Äthiopien (Osten des Landes - Somali Region/Ogaden)
  63. taz: Zweite Front zwischen Äthiopien und Somalia
  64. AI: Hintergrundinformationen zum Konflikt in der Somali-Region
  65. German Institute of Global and Area Studies: Neue Tuareg-Rebellion
  66. Konrad-Adenauer-Stiftung: Der Aufstand der Tuareg
  67. Uni Kassel (AG Friedensforschung: Tuareg-Revolte im Urangebiet

[szerkesztés] Irodalom

  • Der Fischer Atlas. Kriege und Konflikte (Háborúk és konfliktusok); Verlag: Fischer, Frankfurt (1997); ISBN 3596136377

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken