Ugrás a tartalomhoz

Sújtó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Taz (vitalap | szerkesztései) 2021. május 8., 21:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (demo)
Sújtó (Šútovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPrivigyei
Rangközség
Első írásos említés1315
PolgármesterMiroslav Rajčo
Irányítószám972 01
Körzethívószám046
Forgalmi rendszámPD
Népesség
Teljes népesség444 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság434 m
Terület7,08 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 48′ 05″, k. h. 18° 32′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 48′ 05″, k. h. 18° 32′ 12″
Sújtó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sújtó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sújtó (1899-ig Alsó-Sutócz és Felső-Sutócz, szlovákul Šútovce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. Alsó- és Felsősújtó egyesítése.

Fekvése

Privigyétől 8 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A mai Sújtó területén már a kőkorszakban emberi település volt. A falut 1315-ben "Sotuch" alakban említik először. Ekkor még egységes település volt, mely a 15. században vált ketté Alsó- és Felsősutócra.

Felsősutóc a divéki uradalom része volt. 1504-ben Zablathi Lőrinc birtoka, majd 1556-ban az Ujfalussy családé, később a Splényi, Berényi, Pálffy családoké. 1553-ban 3 portája volt. 1675-ben 14 gazda és 2 zsellérházat számláltak itt. 1715-ben Alsósutóccal együtt 8 portája adózott. 1778-ban 220 lakosa volt. 1828-ban 22 házában 154 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Alsósutócot 1531-ben "Nagh Swthocz" néven említik először. 1546-ban "Also Swthocz" alakban szerepel a forrásokban. 1553-ban 3 portája adózott. 1675-ben 9 gazda és egy zsellérháza volt 77 lakossal. 1828-ban 17 házában 117 lakosa élt. Birtokosai Felsősutóci nemesek voltak.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Sutócz. Két tót falu Nyitra Várm. Alsónak földes Ura Gr. Berényi, Felsőnek pedig B. Splényi Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek Bajmóczhoz nem meszsze, mellynek filiáji; határbéli földgyeik középszerűek, vagyonnyaik külömbfélék."[2]

Fényes Elek szerint "Sutócz (Alsó és Felső), Nyitra vgyében, két egymás mellett levő tót falu, az első 117 kath., a második 154 kath. lak. F. u. többen. Ut. p. N. Tapolcsány."[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Alsó-Sutócz, összesen 108 r. kath. lakossal bíró kis tót falu, mely a sutóczi regényes völgyben, kis patak mellett fekszik. Postája Bajmócz, távirója Privigye, vasúti állomása Privigye-Bajmócz. A községben állami elemi népiskola is van. A XIV. század elején a Divékyek birtoka volt. Későbbi földesurai a Pálffyak és Tarnóczyak."[4]

"Felső-Sutócz, regényes fekvésü tót község Bajmócztól északnyugotra, 186 r. kath. vallásu lakossal. A falu utczáját patak szeli át. A község postája Bajmócz, távirója és vasúti állomása Privigye. Földesurai már 1315-ben a Divékiek és később az ezektől származó Rudnayak voltak. A községnek Alsó-Sutóczczal együtt közös állami elemi népiskolája van."[4]

A trianoni békeszerződésig mindkét település Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. Alsó- és Felsősújtót 1922-ben egyesítették.

Népessége

1910-ben Alsósújtónak 141, Felsősújtónak 219, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 399 lakosából 389 szlovák volt.

2011-ben 416 lakosából 412 szlovák volt.

Nevezetességei

  • Alsósújtó Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére szentelt temploma 1908-ban épült.
  • Felsősújtó Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma 1920-ból.
  • A Hétfájdalmú Szűzanya kápolna 1900 előtt épült.
  • A kultúrház és az egykori népiskola épülete 19. századi.

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ a b Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sújtó&oldid=23850871”