Százlábúak
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő szilur - jelen | ||||||||
 Különböző százlábú fajok: fent, balról jobbra: Pachymerium ferrugineum, barna százlábú (Lithobius forficatus), légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) és lent Scolopendra gigantea
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Alosztályok | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Százlábúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Százlábúak témájú kategóriát. |
A százlábúak (Chilopoda) a soklábúak (Myriapoda) altörzsének egyik osztálya.
A százlábúak fürge mozgású, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak, amelyek szúrós, kampóalakú szervvé vált első pár lábuk segítségével mérgezik meg áldozataikat.
Előfordulásuk
A százlábúak a sarkvidékeken és a Szahara középső részén kívül valamennyi forró- és mérsékelt égövi területen előfordulnak. A barna százlábú Európában, Észak-Afrikában, valamint Észak-Amerikában és Dél-Amerikában honos. Az ember nem jelent rájuk nézve közvetlen fenyegetést. A százlábúak megakadályozzák a kerti kártevők elszaporodását, ezért inkább védeni kellene őket.
Megjelenésük
A százlábúak hossza legfeljebb 30 centiméter. A lábak száma 15-101 pár között van. Az első pár láb hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, a végén méregmirigy helyezkedik el. Ha a százlábú elveszíti az egyik lábát, másik nő helyette. Az új láb minden vedlés során egy kicsit hosszabbra nő. Egyes fajok foszforeszkáló váladékot termelnek, és veszély esetén ezzel ijesztik el ellenségüket.
Néhány faj
Közönséges rinya (Necrophlosophagus longicoreis): Teste világos színű, mivel ideje jelentős részét a föld alatt tölti. Hosszú, szelvényes testén sok pár rövid láb helyezkedik el.
Barna százlábú (Lithobius forficatus): A kifejlett állatnak 15 pár lába van. Lábai testének hátsó részén hosszabbak. A teljes testhossz eléréséig néhány alkalommal levedli a bőrét. Első pár lába hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, két utolsó lábát előrehaladáskor nem használja.
Légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata): Rövid testén fürge lábak ülnek. Hosszú tapogatói érzékenyek. Ez a százlábúfaj Európában őshonos, de ma már világszerte elterjedt.
Életmódjuk
A százlábúak éjjel aktívak és magányosan élnek. Táplálékuk rovarok, férgek, meztelencsigák; olykor fajtársaikat is megeszik. A százlábúak legfeljebb 6 évig élnek.
Szaporodásuk
A párzási időszak az enyhébb éghajlatú területeken rendszerint tavasztól őszig tart. A nőstény egyenként vagy csomókban rakja le a talajra a petéit. A kifejlődéshez 3 hét kell, hogy elteljen. Számos fajnál a nőstény őrzi és tisztán tartja a petéket, amíg a kis százlábúak kikelnek.
Források
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Bonato, L. et al. 2010: A common terminology for the external anatomy of centipedes (Chilopoda). ZooKeys, 69: 17–51. ISSN 1313-2970 (online) ISSN 1313-2989 (print) doi:10.3897/zookeys.69.737
- Edgecombe, G.D. 2007: Centipede systematics: progress and problems. pp. 327–341 In: Zhang, Z.-Q. & Shear, W.A. (eds) Linnaeus tercentenary: progress in invertebrate taxonomy. Zootaxa, 1668: 1–766. Abstract & excerpt
- Edgecombe, G.D.; Giribet, G. 2007: Evolutionary biology of centipedes (Myriapoda: Chilopoda). Annual review of entomology, 52: 151–170.
- Edgecombe, G.D.; Giribet, G.; Wheeler, W.C. 1999: Phylogeny of Chilopoda: combining 18S and 28S rRNA sequences and morphology. In: Melic, A.; de Haro, J.J.; Mendez, M.; Ribera, I. (eds) Evolución y Filogenia de Arthropoda. Boletín de la Sociedad Entomológica Aragonesa, 26: 293–331.
- Zapparoli, M. 2009: An annotated catalogue of the epigeic and cave centipedes (Chilopoda) of Sardinia. pp. 56–168 in Cerretti, P.; Mason, F.; Minelli, A.; Nardi, G.; Whitmore, D. (eds), Research on the terrestrial arthropods of Sardinia (Italy). Zootaxa, 2318: 1–602. Abstract & excerpt PDF
- Tree of Life Web Project. 2002. Chilopoda. Centipedes. Version 01 January 2002 (temporary) in The Tree of Life Web Project
