Sztehlo Gábor

Sztehlo Gábor (Sztehló Gábor)
Körülbelül 25 évesen
Született	Szenczy Gábor 1909. szeptember 25. Budapest
Elhunyt	1974. május 28. (64 évesen) Interlaken, Svájc
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	evangélikus lelkész neveléstudós
Iskolái	Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Teológiai Kar (–1931)
Kitüntetései	Világ Igaza
Sírhelye	Farkasréti temető (6/16-1-/25/26)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sztehlo Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az általa építtetett Új-Hatvani templom

Sztehlo Gábor (született Szenczy Gábor Győző Jenő Béla) (Budapest, 1909. szeptember 25. – Interlaken, Svájc, 1974. május 28.) magyar evangélikus lelkész. Kétezer ember megmentője, a Gaudiopolis – Örömváros megálmodója, létrehozója.

Élete

Dr. Szenczy Aladár Tamás László jogász, táblabíró, evangélikus és Haggenmacher Márta Mária Jozefa református vallású fiaként született Budapesten, az Orlay utca 10. szám alatt, megegyezésük szerint édesapja vallását követte.

A soproni evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd miután 1931-ben ugyanott elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933–1935 között az új-hatvani gyülekezetben szolgált, egy év alatt templomot épített, presbiterével, Legány Ödönnel karöltve. 1935–1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg. 1938-ban családi nevét Sztehlóra változtatta.

1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944. október 5-én nyitották meg az első otthont Sztehlo Gábor nagybátyja, Haggenmacher Ottó által felajánlott I. kerület, Bérc utca 16. alatti villájában. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával Neÿ Ákos vasútigazgató családi villájában. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet. Az ezerhatszáz megmentett gyerek egyike Oláh György, későbbi Nobel-díjas tudós volt. A gyerekek mellett az otthonok 400 dolgozója is menedéket, oltalmat talált.

A gyermekek mentésében a Fébé Anyaház diakonisszái is segítettek. Zulauf Henrik, az anyaház vezető lelkésze, valamint dr. Farkas Mária főnökasszony a Nemzetközi Vöröskereszttől menedéket, védelmet kért maga és az anyaház, illetve intézményei számára. A védelmet megkapták, és „cserébe” a gyermekmentő vöröskeresztes otthonok vezetésére – amint ez az Isten kezében c. könyvéből is ismert – Sztehlo Gábor segítséget kapott a diakonissza testvérek személyében. Taschner Erzsébet diakonisszától tudjuk, hogy az 1944/1945-ös időben a Csaba utcában, a Magdolna utcában és a Fasori Gimnázium épületében dolgoztak a testvérek. E három otthonban dolgozó diakonisszák tehát közvetlenül részt vettek a gyermekek mentésében, gondozásában. A Magdolna utcában Nagy Matild, Tóth Adél, Bátky Júlia, Taschner Ilona és Sikuta Margit testvérek szolgáltak, a Fasori Gimnázium épületében Simon Mária főtestvér, Kovács Erzsébet, Csapó Margit és Taschner Erzsébet testvérek dolgoztak.

1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett.

1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra Svájcban maradt és ott folytatta lelkészi tevékenységét. Útlevele lejárt, még látogatóként sem térhetett vissza Magyarországra. A szigorú korlátozást a svájci állampolgárság elnyerése oldhatta volna fel. Áhította a tízéves várakozás leteltét, hogy hazatérhessen végre szeretett hazájába. Két hónap választotta el álma megvalósulásától.

Hazatért hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak.

Szabadkőműves pályafutása

1946-ban újjáalakult a Régi Hívek páholy, ennek lett a tagja Sztehlo Gábor. Hamarosan, 1949-ben megválasztották a második felügyelő helyettesévé. 1949. június 9-én előadást tartott a páholyban „Az evangélium és a szociális haladás eszméi” címmel. A Pax gyermekotthon vezetésével kapcsolatos elfoglaltságai miatt gyakran hiányzott a páholymunkákról, de ezeket az eseteket előre bejelentette és eljuttatta adományait az özvegyperselybe. Páholya 1950-ben megválasztotta a második felügyelői tisztségre, de még abban az évben betiltották a szabadkőművességet, így a páholy munkája abbamaradt.

1962 után Svájcban újra bekapcsolódott a szabadkőművességbe, az interlakeni szabadkőműves kört látogatta. Esetenként Luzernban, Thunban és St. Gallenban vett részt szabadkőműves páholymunkán.

Gaudiopolis – Örömváros

1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek, könyvtárt, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt, amikor is a Rákosi rendszer bezáratta.

Ezután sem maradt tétlen: oldalkocsis motorkerékpárjával a kitelepítetteket segítette.

Emlékezés

A centenárium évében
kiállítást rendeztek az Evangélikus Országos Múzeumban

„	Szavakra már nem emlékszem. Csak arra, hogy amikor megláttam Gábor bácsit, minden félelmem szinte egyszerre eloszlott. Mosolyogva fogadott, – szavak helyett – magához ölelve bevitt engem rögtön a nagyobb fiúk közé. Nem emlékszem, hogy kérdezett volna valamit, talán átérezte motyogásomból bajomat, kilátástalan helyzetemet. Mintha kisütött volna nap! És ráadásul a fiúk is egyöntetűen szívesen fogadtak. Úgy emlékszem, akkor egyedül Fóti Pali élt különszobában, mint aki – már akkor egyetemistaként – a legidősebb volt köztünk. Mi többiek pedig (Horváth Ádám, Weingrúber Pista, Kudar Laci és sorolhatnám tovább új barátaimat) abban a házban közös szobában laktunk, ahol Gábor bácsiék is, a lakásuk mellett. Mi voltunk a „nagy fiúk”. Nem voltak köztünk „árkok”, ellentétek. Néhány nap alatt úgy éreztem, itthon vagyok. Ez az én családom. Csak sokkal később ismertük meg egymás sorsát, az első élményem az előítélet nélküli befogadás volt. Ez volt első örömöm, s ebben az örömben bizonyára én is megnyíltam. Gábor bácsi „atyám” lett, a fiúk és lányok pedig testvéreim. S ebben a családban kaptam további örömöket is.	”
– Keveházi László

„Anyámat egy ideig zavarta a lapszerkesztésben és az általa működtetett Fehérholló könyvkiadó vezetésében az, hogy a gyerekek a lába körül ugráltak, úgyhogy Ádám bátyámmal együtt bekerültünk a híres Sztehlo Gábor-féle, fiúk városa jellegű Gaudiopolis-intézetbe. Sztehlo Gábor, aki szerintem megérdemelné, hogy szentté avassák, evangélikus lelkészként a háború alatt körülbelül ezer zsidó gyereket mentett meg oly módon, hogy a pesti és budai nagyiparos és arisztokrata barátai villájába beállított tíz-tizenöt gyerekkel, és azt mondta, például vitéz Szenczy Aladárnak: „Bujtasd el őket, és ha jönnek a nyilasok, kérd ki magadnak: miként merik feltételezni, hogy egy vitéznek zsidók bujkálnak a házában?” Így mentett meg közel ezer gyereket, többek közt egy 17 éves fiút, Oláh Györgyöt, a későbbi Nobel-díjas vegyészt, akinek a szerves kémia megújítását, az ólommentes benzin kifejlesztését köszönheti a világ. A Sztehlo-intézet tovább működött 1945 után, a túlélő szülők elvitték a gyerekeiket, az árvák maradtak. Melléjük felvette az utcákon csavargó háborús árvákat is, és csomó magunkféle félárva is oda került.”

– Sárközi Mátyás író

„	... A Keveházi László által emlegetett padon ülve beszélgettem vele utoljára Interlakenben. Pár hónap hiányzott a tíz évhez, hogy megkapja a svájci állampolgárságot és hazajöhessen. Nagyon vágyott haza. Kettő hónappal előtte azonban jött a postai küldemény, amit csak félig tudott felbontani. Ott halt meg a padon. Lelkiismeret furdalásom van nekem személy szerint. De lelkiismeret furdalása lehet egész Magyarországnak. Sőt nem sértő szándékkal mondom, de az egyháznak is, hogy Sztehlo Gáborról csak ennyit tudunk, hogy róla csak pár hónapja neveztek el egy kis közt, az Árnyas közt, hogy csak most lesz majd szobra Budapesten. Az én tudatomban, bármilyen nagyra tartom Wallenberg hősi tevékenységét, Sztehlo Gábor előbbre van. Wallenberget, amíg nem jöttek az oroszok, védte diplomáciai védettsége. Sztehlót semmi más nem védte, mint a saját bátorsága, önfeláldozása. Mindenét, ami vagyon, elvesztette, az otthonát elvesztette, aztán a családját is elvesztette. Aztán mi elvesztettük őt, személyes kapcsolatban. Nem találkozhattunk vele azóta.	”
– Horváth Ádám rendező

Emlékezete

A Deák téren felállított szobra
Vígh Tamás alkotása

• Ő ihlette a Valahol Európában című film történetét és a főszereplő alakját.
• A Sztehlo Gábor által mentettek és neveltek 1990-ben nevét viselő alapítványt hoztak létre.
• Emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán valamint Nagytarcsán két helyszínen is.
• Nagytarcsán és Budán a XII. kerületben utcát neveztek el róla. Salgótarjánban vendégház viseli a nevét.
• 2009-et a Magyarországi Evangélikus Egyház Sztehlo Gábor évnek nyilvánította.
• A Budakeszi út 48. alatt működő Vasvári Pál Gyermekotthon – a centenárium alkalmából – felvette Sztehlo Gábor nevét.
• Ugyanezen időponttól a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karának E/2-es előadóterme lett nevére átkeresztelve. Az esemény napján emlékülést is tartottak.
• Hatvanban emlékülést tartottak és kiállítást rendeztek. [1]
• 2009. szeptember 25-én, születésének 100. évfordulóján avatták fel szobrát a budapesti Deák Ferenc téren. A prédikációt Keveházi László, a Gaudiopolis miniszterelnöke tartotta [2].
• A Batthyány tér és a Lánchíd között a budai oldalon ez a szakasz 2010. június 3-án a Sztehlo Gábor rakpart nevet kapta.
• 2011. május 4-én ala­pí­tot­ta meg a Magyarországi Evangélikus Egyház a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumot Pestszentlőrincen
• 2019-ben a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában működő több fővárosi és Pest-megyei szociális intézet összevonásával jött létre egy új, komplex diakóniai intézmény, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat.
• Tudósítások a szoboravatásról
  • Evangélikus Hírszolgálat
  • Evangélikus Egyház weblapja
  • MNO Online
  • Népszabadság
• Szobrot – Vörös Ákos alkotását – avattak Nagytarcsán. [3]
• A szoborállítás képei

• 
  Emléktáblája Új-Hatvanban
  a templom falán
• 
  Emléktáblája
  a Bécsi kapu téren, Budapesten
• 
  Emléktáblája a 2008-ban róla elnevezett utca elején (Budakeszi út 32.)
• 
  Gaudiopolis, Sztehlo Gábor emléktábla, (Budakeszi út 48.)

Művei

• Sztehlo Gábor–Urbán Ernő: Krisztus a királyunk!; Széchenyi, Győr 1937 (Harangszó könyvtár)
• Sztehlo Gábor–Urbán Ernő: Istené vagyok! Az egyház tanítása kérdésekben és feleletekben; Széchenyi Ny., Győr 1937 (Harangszó könyvtár)
• Isten kezében; sajtó alá rend. Bozóky Éva; Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp., 1984
• Isten kezében; sajtó alá rend. Bozóky Éva; Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp., 1986
• Isten kezében; szerző naplója nyomán sajtó alá rend. Bozóky Éva, képanyag összeáll. Koren Emil; Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány, Bp., 1994
• Velünk az Isten! Sztehlo Gábor evangélikus lelkész (1909–1974) Svájcban mondott, rajzaival illusztrált igehírdetései, 1972–1974; átdolg., sajtó alá rend. Madocsai Miklós, előszó Gáncs Péter; Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány, Bp., 2005

Források

• Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben. A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése. Luther Kiadó, 2005, ISBN 9639571350
• Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal. Sztehlo Gábor élete, Harmat Kiadó, 2003
• Miklya Luzsányi Mónika: Hogy véget érjen a sötétség. Dokumentumok Sztehlo Gábor gyermekmentő munkájáról a II. világháború idején, Harmat Kiadó, Budapest, 2003
• Merényi Zsuzsanna: Sztehlo Gábor, a gyermeknevelő. PSZM–Országos Evangélikus Múzeum–Athya Bt. (1993, 2009) ISBN 978-963-067221-4
• Koren Emil: Sztehlo Gábor élete és szolgálata. Országos Evangélikus Múzeum, 1994

Külső hivatkozások

• Életrajza a Sztehlo Gábor Alapítvány honlapján
• Az alapítvány angol nyelvű lapja
• Magyar életrajzi lexikon
• Sztehlo Gábor, a szabadkőműves
• Az első miniszterelnök emlékezése
• Hegyvidék, a XII. Kerületi Önkormányzat lapja. 2008. október 7
• Öt kenyér és két hal csodája
• „Sztehlo Gábor kisugárzásának fertőzöttjei vagyunk!” – Horváth Ádám visszaemlékezése, 2009. május 28. A Magyar Evangélikus Egyház weblapja (archívum)
• evangelikus.hu: A centenáriumi események összefoglalója
• Hatvani Kalendárium
• MR1 Kossuth Rádió: Magánhangzó (2009. szeptember 21. Szerkesztő: Szikra Zsuzsa; riporter: Várkonyi Benedek)
• Az MTV 2009. október 4-én sugárzott emlékműsora. Szerkesztő: Nagy László; operatőrök: Bánhegyi István, Szirmai Béla; rendező: Nemes Takách Ágnes
• Az NYME weblapja
• Sztehlo Gábor. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2014. március 12.)
• Népszava: Sztehlo Gábor, a gyermekmentő
• Keveházi László: 100 éve született Sztehlo Gábor; Luther, Bp., 2009
• Sztehlo Gábor emlékezete; szerk. Füzéki Bálint; Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítvány, Bp., 2009
• Sztehlo-gyerekek voltunk; szerk. Andrási Andor, Laborczi Dóra, interjúk sajtó alá rend. Laborczi Dóra; Luther, Bp., 2018