Sztehlo Gábor

Segítő kéz
A Deák téri szobor metszete

Sztehlo Gábor (Budapest, 1909. szeptember 25. – Interlaken der Oberhasli, Svájc, 1974. május 28.) evangélikus lelkész. Kétezer ember megmentője, a Gaudiopolis - Örömváros megálmodója, létrehozója.

Élete

Az Új-Hatvani templom

Miután 1931-ben Sopronban elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933-1935 között a új-hatvani gyülekezetben szolgált, egy év alatt templomot épített, presbiterével, Legány Ödönnel karöltve. 1935-1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg.

1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával Neÿ Ákos vasútigazgató családi villájában. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet. Az ezerhatszáz megmentett gyerek egyike Oláh György, későbbi Nobel-díjas tudós volt. A gyerekek mellett az otthonok 400 dolgozója is menedéket, oltalmat talált.

1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett.

1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra Svájcban maradt és ott folytatta tovább lelkészi tevékenységét. Útlevele lejárt, még látogatóként sem térhetett vissza Magyarországra. A szigorú korlátozást a svájci állampolgárság elnyerése oldhatta volna fel. Áhította a tíz éves várakozás leteltét, hogy hazatérhessen végre szeretett hazájába. Két hónap választotta el álma megvalósulásától.

Hamvai hazatértek, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Gaudiopolis – Örömváros

1945 szeptemberében – öt hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt – a közel nyolcszáz menekült gyermek megalapította a „Gyermekköztársaságot”. A gyerekek ünnepségeket szerveztek; könyvtárt, énekkart alapítottak. Az „örömpolgárok” szakmát tanulhattak, nem volt kötelező a munka, de szívesen dolgoztak a közösségért. A gyerekköztársaságnak alkotmánya volt, és önálló törvénykönyvet is alkottak. A fizetőeszköz a „Gapo dollár”, az állami vicclap neve a „Gapo-Matyi” volt. Gaudiopolist sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt.

Emlékezés

Keveházi László

A centenárium évében
kiállítást rendeztek az Evangélikus Országos Múzeumban

„Szavakra már nem emlékszem. Csak arra, hogy amikor megláttam Gábor bácsit, minden félelmem szinte egyszerre eloszlott. Mosolyogva fogadott, – szavak helyett – magához ölelve bevitt engem rögtön a nagyobb fiúk közé. Nem emlékszem, hogy kérdezett volna valamit, talán átérezte motyogásomból bajomat, kilátástalan helyzetemet. Mintha kisütött volna nap! És ráadásul a fiúk is egyöntetűen szívesen fogadtak. Úgy emlékszem, akkor egyedül Fóti Pali élt különszobában, mint aki – már akkor egyetemistaként – a legidősebb volt köztünk. Mi többiek pedig (Horváth Ádám, Weingrúber Pista, Kudar Laci és sorolhatnám tovább új barátaimat) abban a házban közös szobában laktunk, ahol Gábor bácsiék is, a lakásuk mellett. Mi voltunk a „nagy fiúk”. Nem voltak köztünk „árkok”, ellentétek. Néhány nap alatt úgy éreztem, itthon vagyok. Ez az én családom. Csak sokkal később ismertük meg egymás sorsát, az első élményem az előítélet nélküli befogadás volt. Ez volt első örömöm, s ebben az örömben bizonyára én is megnyíltam. Gábor bácsi „atyám” lett, a fiúk és lányok pedig testvéreim. S ebben a családban kaptam további örömöket is.”

Sárközi Mátyás író

"Anyámat egy ideig zavarta a lapszerkesztésben és az általa mûködtetett Fehérholló könyvkiadó vezetésében az, hogy a gyerekek a lába körül ugráltak, úgyhogy Ádám bátyámmal együtt bekerültünk a híres Sztehlo Gábor-féle, fiúk városa jellegû Gaudiopolis-intézetbe. Sztehlo Gábor, aki szerintem megérdemelné, hogy szentté avassák, evangélikus lelkészként a háború alatt körülbelül ezer zsidó gyereket mentett meg oly módon, hogy a pesti és budai nagyiparos és arisztokrata barátai villájába beállított tíz-tizenöt gyerekkel, és azt mondta, például vitéz Szenczy Aladárnak: „Bujtasd el õket, és ha jönnek a nyilasok, kérd ki magadnak: miként merik feltételezni, hogy egy vitéznek zsidók bujkálnak a házában?” Így mentett meg közel ezer gyereket, többek közt egy 17 éves fiút, Oláh Györgyöt, a késõbbi Nobel-díjas vegyészt, akinek a szerves kémia megújítását, az ólommentes benzin kifejlesztését köszönheti a világ. A Sztehlo-intézet tovább mûködött 1945 után, a túlélõ szülõk elvitték a gyerekeiket, az árvák maradtak. Melléjük felvette az utcákon csavargó háborús árvákat is, és csomó magunkféle félárva is oda került."

Horváth Ádám rendező

... "A Keveházi László által emlegetett padon ülve beszélgettem vele utoljára Interlakenben. Pár hónap hiányzott a tíz évhez, hogy megkapja a svájci állampolgárságot és hazajöhessen. Nagyon vágyott haza. Kettő hónappal előtte azonban jött a postai küldemény, amit csak félig tudott felbontani. Ott halt meg a padon.

Lelkiismeret furdalásom van nekem személy szerint. De lelkiismeret furdalása lehet egész Magyarországnak. Sőt nem sértő szándékkal mondom, de az egyháznak is, hogy Sztehlo Gáborról csak ennyit tudunk, hogy róla csak pár hónapja neveztek el egy kis közt, az Árnyas közt, hogy csak most lesz majd szobra Budapesten. Az én tudatomban, bármilyen nagyra tartom Wallenberg hősi tevékenységét, Sztehlo Gábor előbbre van. Wallenberget, amíg nem jöttek az oroszok, védte diplomáciai védettsége. Sztehlot semmi mást nem védte, mint a saját bátorsága, önfeláldozása. Mindenét, ami vagyon, elvesztette, az otthonát elvesztette, aztán a családját is elvesztette. Aztán mi elvesztettük őt, személyes kapcsolatban. Nem találkozhattunk vele azóta."

Emlékezete

A Deák téren felállított szobra
Vígh Tamás alkotása

Nézetek, metszetek

• Ő ihlette a Valahol Európában című film történetét és a főszereplő alakját.
• A Sztehlo Gábor által mentettek és neveltek 1990-ben nevét viselő alapítványt hoztak létre.
• Emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán valamint Nagytarcsán két helyszínen is.
• Nagytarcsán és Budán a XII. kerületben utcát neveztek el róla. Salgótarjánban vendégház viseli a nevét.
• 2009-et a Magyarországi Evangélikus Egyház Sztehlo Gábor évnek nyilvánította.
• A Budakeszi út 48. alatt működő Vasvári Pál Gyermekotthon – a centenárium alkalmából – felvette Sztehlo Gábor nevét.
• Ugyanezen időponttól a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógia Karának E/2-es előadóterme lett nevére átkeresztelve. Az esemény napján emlékülést is tartottak.
• Hatvanban emlékülést tartottak és kiállítást rendeztek. [1]
• 2009. szeptember 25-én, születésének 100. évfordulóján avatták fel szobrát a budapesti Deák Ferenc téren. A prédikációt Keveházi László, a Gaudiopolis miniszterelnöke tartotta [2].
• A Batthyány tér és a Lánchíd között a budai oldalon ez a szakasz 2010. június 3-án a Sztehlo Gábor rakpart nevet kapta.
• 2011. május 4-én ala­pí­tot­ta meg a Magyarországi Evangélikus Egyház a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumot Pestszentlőrincen.

A szobor állítás képei

• Tudósítások a szoboravatásról
  • Evangélikus Hírszolgálat
  • Evangélikus Egyház weblapja
  • MNO Online
  • Népszabadság

• Szobrot -Vörös Ákos alkotását- avattak Nagytarcsán. [3]

• 

  Emléktáblája Új-Hatvanban
  a templom falán
• 

  Emléktáblája
  a Bécsi kapu téren, Budapesten
• 

  Emléktáblája a 2008-ban róla elnevezett utca kezdetén (Budakeszi út 32.)

Műve

• Isten kezében (Sztehlo Gábor naplója alapján sajtó alá rendezte Bozóky Éva, 1986)

Irodalom

• Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben. A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése. Luther Kiadó, 2005, ISBN 9639571350
• Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal.Sztehlo Gábor élete, Harmat Kiadó, 2003
• Miklya Luzsányi Mónika: Hogy véget érjen a sötétség. Dokumentumok Sztehlo Gábor gyermekmentő munkájáról a II. világháború idején, Harmat Kiadó, Budapest, 2003
• Merényi Zsuzsanna: Sztehlo Gábor, a gyermeknevelő. PSZM- Országos Evangélikus Múzeum- Athya Bt. (1993, 2009) ISBN 978-963-067221-4
• Koren Emil: Sztehlo Gábor élete és szolgálata. Országos Evangélikus Múzeum (1994)

Külső hivatkozások

• Életrajza a Sztehlo Gábor Alapítvány honlapján
• Az alapítvány angolnyelvú lapja
• Magyar életrajzi lexikon
• Sztehlo Gábor, a szabadkőműves
• Az első miniszterelnök emlékezése
• Hegyvidék, a XII. Kerületi Önkormányzat lapja. 2008. október 7
• Öt kenyér és két hal csodája
• "Sztehlo Gábor kisugárzásának fertőzöttjei vagyunk!" Horváth Ádám visszaemlékezése. Magyar Evagélikus Egyház weblapja
• evangelikus.hu: A centenáriumi események összefoglalója
• Hatvani Kalendárium
• MR1 Kossuth Rádió: Magánhangzó (2009. szeptember 21. Szerkesztő: Szikra Zsuzsa; riporter: Várkonyi Benedek)
• Az MTV 2009. október 4-én sugárzott emlékműsora. Szerkesztő: Nagy László; operatőrök: Bánhegyi István, Szirmai Béla; rendező: Nemes Takách Ágnes
• Az NYME weblapja

Jegyzetek

• A Wikimédia Commons tartalmaz Sztehlo Gábor témájú médiaállományokat.