Bozóky Éva
| Bozóky Éva | |
| Élete | |
| Született | 1923. október 29. Budapest,  |
| Elhunyt | 2004. május 27. |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Weinrich Margit Bozóky Tasziló |
| Férje | Donáth Ferenc |
| Gyermekei | Mátyás (1950), László (1955), Ferenc (1956) |
| Pályafutása | |
| Első műve | Szótlan barátaink (1971) |
| Irodalmi díjai | Aranytollas (1999) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003) |
Bozóky Éva (Budapest, 1923. október 29. – 2004. május 27.) magyar író, újságíró, tanár, könyvtáros; Donáth Ferenc politikus felesége.
Élete[szerkesztés]
Édesanyja Weinrich Margit tanár, édesapja Bozóky Tasziló katonatiszt volt. 1940-ben a Pápai Református Kollégium tanulója lett. A második világháború után a Magyar Napnál volt tudósító. 1949-1951 között a Magyar Rádió Női szemmel című műsorának rovatvezetője volt.
Férjét, Donáth Ferencet 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, őt a kistarcsai internálótáborba zárták. 1954-ben rehabilitálták őket, férje nem vállalt újabb politikai szerepet, tudományos munkát folytatott. Éva a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen könyvtáros lett. Elvégezte az ELTE bölcsészkarán a könyvtár szakot. Férje 1956 októberében Nagy Imre (politikus) közvetlen munkatársa volt, ezért 1958-ban 12 évi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan amnesztiával szabadult 1960-ban.
Éva 1960-ban lett a Könyvtáros című folyóirat rovatvezetője. Több lapban is publikált: Népszava, Képes Budapest, Gyermekünk, Köznevelés, Család és Iskola, Népművelés, Evangélikus Élet, Teológia, Diakónia, Új könyvek, Élet és Irodalom. Isten kezében címmel ő rendezte sajtó alá a Gaudiopolis gyerekvárost létrehozó Világ Igaza Sztehlo Gábor naplóját.
2004 májusában, 81 éves korában halt meg. Szigligeten helyezték végső nyugalomra.
Díjai[szerkesztés]
- Aranytollas (1999)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2003)
