Szphinx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szfinx a bécsi Belvedere Palota bejáratánál

A Szphinx (görögül Σφινξ, azaz „fojtogató”) a görög mitológia oroszlántestű, emberfejű, szárnyas lénye. Eredete az ókori Egyiptomra nyúlik vissza, ahol oroszlántestű, madár-, kos- vagy emberfejű lény. A név származásának egyik magyarázata szerint a Seszep-ankh (en-Hafré) kifejezés, amely Kephrén fáraó élő képmását jelenti.

A görög Szphinx[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anatóliai Alaca Hüyük hettita városának kapuját is szfinxek óvták

A görög mitológiában a Szphinx szárnyas oroszlán, női fejjel azzal tartotta rettegésben Thébai városát, hogy aki nem tudott felelni a kérdésére, azt kegyetlenül megfojtotta. Tüphón, a százfejű óriás, és a félig kígyó, félig ember Ekhidna gyermeke. Testvérei Kerberosz (a háromfejű kutya, a Sztüx őre, latin Cerberus), Hüdra és Khimaira.

Híres vendégszereplése Oidipusz tragikus történetéhez köthető, mivel a Szphinx Thébai városa mellett, a Szphingia nevű hegyen élt. A monda szerint a hős Oidipusznak sikerült kitalálnia , hogy mi is a megfejtés. A feladvány így hangzott: Reggel négy lábon, délben két lábon, este pedig három lábon jár.

A megfejtés az ember. Oidipusz rájött ,hogy a Szphinx az ember életét egyetlen napszakhoz hasonlította. Gyermekkorában az ember négy lábon mászik, az élete közepén, felnőtt korban két lábon jár, élete alkonyán, pedig már bottal jár. A Szphinx a helyes válasz hallatán elpusztult.

A gízai Szfinx[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szfinx és Khephrén piramisa Gízában, Kairó mellett. Mindkettő az Óbirodalom idején épült.
Jean-Léon Gérôme: Napóleon a Szfinx előtt

A leghíresebb szfinxábrázolás az egyiptomi Gízában található emberfejű Szfinx-szobor.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetéről két elmélet létezik. Az elfogadottabb szerint Hafré, a IV. dinasztia fáraója építtette az i. e. 25. században. Ezt többek között azzal bizonyítják, hogy a Szfinx arca a megszólalásig hasonlít Hafré más ábrázolásokon látható arcához. Önmagában ez gyenge érv, mivel az óegyiptomi emberábrázolások sok esetben nagyon hasonlítanak egymásra.[1] A másik bizonyíték az a forrás, amelyet Hafré írnokai jegyeztek le a fáraó piramisának (a három gízai piramis közül a második legnagyobbnak, Hufu (görögül Kheopsz) fáraóé után) építéséről. Ebben leírják hogy a „fenséges fáraó” hogy építtette a Szfinxet, hogy az őrizze a piramisát.

A másik elmélet zavarosabb és sokkal kevesebb elfogadható bizonyítékunk van rá, hívei szerint azonban ezek nehezen cáfolhatók. Eszerint a Szfinx már több, mint tizenkétezer éves, vagyis nagyjából kétszer olyan idős, mint az egyiptomi civilizáció. Ezt azzal bizonyítják, hogy a Szfinx felszínén olyan eróziós nyomokat találtak, amelyeket erős és gyakori esőzés okoz. Márpedig ilyen legutóbb tizenkétezer éve volt Egyiptomban. Ezen elmélet hívei az előző elméletet azzal is cáfolják, hogy több forrás van arról, hogy Hafré csupán kiásatta a homokba süllyedt Szfinxet, mint arról, hogy ő építtette. Az elmélet híveinek egy része azt vallja, hogy a Szfinxet az atlantisziak építették, és ehhez szervesen kapcsolódik az Atlantisz-legenda valósságának kérdése is.

Az Atlantisz-elmélet legvalószínűbb cáfolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyiptológia álláspontja szerint a Szfinxet kétségkívül Hafré építette. Az „Atlantisz-elmélet” által említett kiásás a Westcar-papirusz szerint valójában egy templom felújítása volt. Tudjuk azt is, hogy a gízai piramisok nagyrészt helyben bányászott mészkőből készültek. A Szfinx teste valójában két kőfejtés között megmaradó óriási természetes kőtömb, amelynek erózió által formált alakja ihlette az oroszlánalakot, amelyhez kiegészítésképp rögzítették a Hafrét ábrázoló portrét, valamint a lábakat. Ez megmagyarázza a 12-15 ezer éves erózió-nyomokat is, hiszen Hafré korában a testet alkotó kősziklához gyakorlatilag nem nyúltak hozzá.

A Szfinx szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szfinxsor az egyiptomi Luxor templomához vezető út mentén

A másik nagy kérdés a Szfinxszel kapcsolatban annak szerepe és rendeltetése. Az első elmélet hívei szerint egyetlen célja Hafré fáraó emlékének fenntartása és sírjának őrzése. A második elmélet és több laikus szerint a Szfinx egy amolyan csillagászati óra. Az óegyiptomiak már jóval az európaiak előtt csillagképekre osztották az eget és azokkal mérték az időt. Megfigyelték például, hogy az égbolt csillagképei két ellentétes irányba „forgó” gyűrűbe rendeződnek, és két különböző gyűrűn lévő csillagkép 25 920 évenként kerül egymáshoz viszonyítva azonos állásba. Hitük szerint amikor a kos és a Herkules csillagkép egymás fölött áll pont a Szfinx előtt, és pont azon a ponton kel fel reggel a nap, eljön a szeth tepi, a világvége. Ekkor hatalmas természeti katasztrófák söpörnek végig a Földön és elpusztítanak mindent. Ez az esemény tehát 25 920 évenként következik be. Szerintük egy ilyen szeth tepi okozta Atlantisz elsüllyedését. Az óegyiptomi naptár szerint a legújabb ilyen világvége valamikor a 21. század közepén következik be.

A keletkezéséval kapcsolatos fenti elmélet cáfol minden gyakorlati célt és megfontolást, mivel a tájolás és helyzet a szikla természetes állapotából adódott. Hafré óbirodalmi szfinxe sokáig egyedülálló maradt, míg a Középbirodalom idejében az oroszlántestű és emberfejű ábrázolások gyakorivá nem váltak. Az Újbirodalom korában a szfinx már általános díszítőelem.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spektrum – Hórusz szeme, Történelem könyvek

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. emellett mégsem könnyű összetéveszteni Dzsószer, Hufu és Hafré képmásait.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szphinx témájú médiaállományokat.