Szigligeti vár
![]() |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
Szigligeti vár | |
![]() | |
Légifotó | |
Ország | ![]() |
Mai település | Szigliget |
Tszf. magasság | 230 m |
Épült | 1260-62 |
Elhagyták | 17. század vége (villámcsapás, tűzvész) |
Állapota | rom |
Építőanyaga | kő |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szigligeti vár témájú médiaállományokat. |
Elhelyezkedése
A Balaton-felvidéken, Szigliget falu mellett, a Balaton egykori szigetét képező vulkanikus hegy kúpján emelkedik.
Története
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/fd/V%C3%A1rrom_%2810376._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k%29.jpg/265px-V%C3%A1rrom_%2810376._sz%C3%A1m%C3%BA_m%C5%B1eml%C3%A9k%29.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/17/Szigligeti_v%C3%A1r_l%C3%A9gi_fot%C3%B3n.jpg/265px-Szigligeti_v%C3%A1r_l%C3%A9gi_fot%C3%B3n.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/5d/Szigligeti_v%C3%A1r_l%C3%A9gi_felv%C3%A9telen.jpg/265px-Szigligeti_v%C3%A1r_l%C3%A9gi_felv%C3%A9telen.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/ee/Szigliget_-_a_v%C3%A1r_l%C3%A1tk%C3%A9pe_mad%C3%A1rt%C3%A1vlatb%C3%B3l.jpg/265px-Szigliget_-_a_v%C3%A1r_l%C3%A1tk%C3%A9pe_mad%C3%A1rt%C3%A1vlatb%C3%B3l.jpg)
Legkorábbi részei a kettős torony között építtetett palotaszárny és az azokat övező kőfalak voltak – ezeket a pannonhalmi bencések építették 1260–1262 között. Ez annyira megtetszett IV. Béla királynak, hogy 1262-ben cserével megszerezte magának. A királyi vár felügyeletét a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai család látta el. 1441-ben I. Ulászló Némai Kolos Jeromosnak adományozta a várat, de 1445-ben már az Újlakiak kezében volt, és a családnál maradt 1521-ig. 1531-ben az akkoriban éppen Habsburg Ferdinánd királyt pártoló enyingi Török Bálint kapott rá adománylevelet, ezért parancsára Martonfalvay Imre deák vonult fel ostromára nagyobb sereggel. A felsővárral szembeni sziklára húzatta fel ostromágyúit, aminek láttán a megrémült őrség első szóra feladta posztját. Imre deák átépíttette és kibővíttette a várat; 1531–40 között írt naplójában több adat maradt fenn az ostromról illetve az építkezésről.
A Balaton vidékén rohamosan előrenyomuló török hódítókkal szemben Szigliget is részévé vált a végvárrendszernek. A Lengyel nemesi család, birtoklása idején leghíresebb várkapitánya, Magyar Bálint parancsolt benne. A 16. században már elavult várnak számított, mivel nem esett bele a fontosabb hadjáratok útvonalába, elmaradt a korszerűsítése is. A korabeli krónikákat fellapozva tudjuk, hogy a somogyi partot uraló törökök sokszor áteveztek hajóikkal, hogy kirabolják a keresztény falvakat. Ellenük emelték a part menti magaslatra az „Óvárt”, ami a régészeti kutatások szerint a magyar naszádosok bázisa volt: innen figyelhették az ellenséges hajókat. Mint oly sok, hegycsúcson emelkedő középkori várét, Szigliget végzetét is egy villámcsapás okozta, ami felrobbantotta az egyik toronyban őrzött puskaport, és a tűzben leégtek a vár épületei. Az elszegényedett Lengyel família már nem állíttatta helyre, inkább a völgyben elterülő faluban emelt kúriát.
A török hódoltság után a vár elvesztette harcászati jelentőségét. 1702-ben I. Lipót más várakkal együtt ezt is leromboltatta, a Rákóczi-szabadságharc idején már használhatatlan volt. A köveket a környék lakossága építkezéseihez használta. 1913-ban, 1953-ban és 1965–66-ban megerősítették a falakat.
A vár a Nemzeti Várprogram harmadik ütemének helyszíne. Felújítását 2017/2018-tól kezdődően tervezik.
Források
- Gerő László (főszerk.): Várépítészetünk (Műszaki Könyvkiadó, 1975) ISBN 963-10-0861-4, 271–276. oldal
További információk
- A szigligeti vár
- Szigligeti vár a www.varak.hu-n
- A szigligeti vár a Balcsi.net-en
- A Badacsonyt benőtte az őserdő – videó, WeLoveBalaton.hu (magyar)
- A szigligeti vár animáció (Youtube)
- Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 68-71. oldal. ISBN 978-963-357-649-6