Szerkesztő:Kulturharc/Piszkozatok/Kevélyek
| Kevélyek | |
 | |
| A Kevélyek a Zsíros-hegyről | |
| Magasság | 534 m |
| Hely |  Magyarország,Pest vármegye, Pilisborosjenő, Üröm, Csobánka, Budakalász |
| Hegység | Pilis |
| Elhelyezkedése | |
 Kevélyek
Pozíció a Pilis térképén
| |
 é. sz. 47° 37′ 22″, k. h. 18° 59′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 22″, k. h. 18° 59′ 05″ | |
A Kevélyek egy hegycsoport a Pilis hegység délkeleti részén, Budapesttől északnyugatra. A három tagból álló hegycsoport központi tagja az 534 méter magas Nagy-Kevély, ennek északnyugati nyúlványa a Kis-Kevély, melytől a Kevély-nyereg választja el. A harmadik tag, az Ezüst-Kevély a tőlük délkeletre emelkedik. A hegycsoporthoz szerkezetileg kapcsolódik még az Üröm fölötti Kő-hegy, illetve Budakalász fölött a Monalovac.
Földrajzi helyzete[szerkesztés]
A Csobánka és Üröm között húzódó csoportot a Pilisborosjenői-medence osztja ketté. A fővonulatot a Kis-Kevély, a Nagy-Kevély és az Ezüst-hegy alkotja, tőlük délnyugatra, a medencefelszínből emelkednek ki a Kerekes-hegy, a Fehér-hegy és a Köves-bérc jóval kisebb sasbércei. A Kis- és Nagy-Kevély preparálódott dolomitsziklái messziről uralják a látványt. A szelídebb lejtésű északi oldalt édesvízi mészkő sávja kíséri. A meredek, sziklás déli oldalakhoz törmelékkel fedett hegylábi lejtők csatlakoznak, rajtuk feltűnő magányos sziklatornyokkal, kőfalakkal, ilyen pl. a Jenői-torony, a Solymári-fal és a Teve-szikla.[1]
Geológiája[szerkesztés]
A Kevélyek fő tömegét jól karsztosodó dachsteini mészkő és úgynevezett fődolomit alkotja, amelyre az alacsonyabb térszíneken kevésbé jól oldódó eocén márgák és mészkövek, valamint oligocén hárshegyi homokkő települt.[2][3]
Érdekesség, hogy a főváros közelsége miatt a mai napig intenzíven hasznosítják a hegycsoport kőzeteit. A masszív kvarchomokkövet az Ezüst-Kevélyen, a budai márgát a terület délkeleti csücskében lévő ürömi kőfejtőben, az édesvízi mészkövet a budakalászi kőfejtőben bányássza ugyanaz a cég.[4]
A csoport déli lábánál, a Köves-bérc alatt hosszú ideig agyagbányák és a hozzájuk tartozó téglagyárak működtek.[5]
Élővilága[szerkesztés]
A hegycsoport nagy része védett természetvédelmi terület, a Duna–Ipoly Nemzeti Park része.
Növényzete[szerkesztés]
A Pilis hegység tagjaként a Pilis−Budai-hegység (Pilisense) flórajárásba tartozik. A hegycsoport északkeleti oldala összefüggő, jellemzően kocsánytalan tölgyessel és elegyes, hársas törmeléklejtő-erdővel borított, de nagy területen található ültetett feketefenyő is. A meredek, kopár délnyugati hegyoldalakon gyakori a molyhos tölgy, de a domináns társulás a nyílt dolomitsziklagyep.[6]
Állatvilága[szerkesztés]
Kulturális jelentősége[szerkesztés]
Az „Egri vár”[szerkesztés]
Pilisborosjenő határában áll a Várkonyi Zoltán Egri csillagok című filmjéhez készült díszletvár, kedvelt kirándulócélpont.
„Ősbuda”[szerkesztés]
Léteznek olyan elképzelések, hogy Budakalásztól nyugatra, a Kevélyek csoportjában, az Ezüst-Kevély északkeleti oldalában állt egykor „Ősbuda”[7] királyi városa. Többen itt feltételezik Attila hun király sírját is.[8] Ezekre az elképzelésekre jelenleg nem ismerünk a tudományos közösség egésze által elfogadott régészeti, történeti bizonyítékot.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Janáky Károly: "A hegység kialakulása, geológiai értékei" (magyar nyelven). pilisinfo.hu. [2022. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 25.)
- ↑ Nyerges Miklós: "MKBT XL. Barlangnap" (magyar nyelven). barlang.hu, 1996. [2022. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 25.)
- ↑ Veres Zsolt: "A Kevély-vonulat geológuskalapáccsal" (magyar nyelven). A kövek mesélnek, 2021. június 30. [2021. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 27.)
- ↑ http://mayerstones.com/banyak/ (magyar nyelven). [2023. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. május 11.)
- ↑ Seres István. Geológia, Solymár története és néprajza (magyar nyelven). Solymár: Helytörténeti Alapítvány, 22. o. (1993)
- ↑ Selmeczi Anna (2001). „Dolomitsziklagyep vizsgálata a Nagy-Kevélyen”. Természet Világa 132 (6), LXXXI–XCIV. o.
- ↑ Nem tévesztendő össze Ős-Budavárával, amely egy szórakozatókomplexum volt a Városligetben az 1896-os millenniumi ünnepségek alatt.
- ↑ dr. Lánszky Imre (2002). „Vár állott, most kőhalom... 1. rész” (magyar nyelven). Országépítő 13 (4), 22–24. o. (Hozzáférés: 2024. május 11.) ; dr. Lánszky Imre (2003). „Vár állott, most kőhalom... 2. rész” (magyar nyelven). Országépítő 14 (2), 19–22. o. (Hozzáférés: 2024. május 11.)
- ↑ Kanyó Ferenc (2012). „Ősbuda: Egy modern mítosz a történettudomány tükrében” (magyar nyelven). Fons - Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 19 (1), 3–35. o. (Hozzáférés: 2024. május 11.)
