Szerkesztő:Krtr77

Endre László – Csendőr - főtörzsőrmester

Endre LászlóCsendőr - főtörzsőrmester

Endre László (Eredeti néven Osán László) (Ivácskó (ma Necopoi, Románia), 1895. Október 25. – Budapest, 1971. Január)

Családja

Görögkatolikus családban született. Szülei - apja Osán András, édesanyja Serbán Rozália - vagyontalan földművesek voltak, akik nyolc gyereket neveltek.

Élete, pályafutása

Négy polgárit végzett, majd húszévesen, 1915-ben bevonult a hadseregbe. 22 hónapot szolgált az orosz arcvonalon, ahol először megsebesült, majd pedig fogságba esett, és nyolc hónapot töltött hadifogolytáborban. Az őszirózsás forradalom idején érkezett haza a frontról majdnem hároméves katonáskodás után, de a kialakult politikai helyzet nem tett lehetővé, hogy levegye az egyenruhát. Vöröskatonaként harcolt a románok ellen, s 24 évesen a Tanácsköztársaság bukásának másnapján egy másik fegyveres testületbe, a csendőrségbe kérte felvételét. A következő 25 évet itt töltötte el, kezdetben Szigetmonostoron, később 1939-től Csillaghegyen, itt már ő volt a csendőrparancsnok.

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. A bevonuló Wehrmacht-alakulatokkal egyidőben Budapestre érkezett a Gestapo zsidóügyekkel foglalkozó speciális alakulata. Pest megye alispánja az a vitéz Endre László volt, akit, a jóbarátja, Adolf Eichmann közbenjárására – 1944 áprilisában kinevezték a Belügyminisztérium zsidóügyekért felelős államtitkárának. Megkezdődött a gettók létesítése, később a deportálások.

Endre csendőrparancsnok a csillaghegyi gettó létesítése során igyekezett a legemberségesebb körülményeket biztosítani, embereivel a gettó területére nem ment be, csak külső őrzését látták el. A gettóba költöztetés előtt mindenki számára lehetővé tette, hogy Budapestre költözzön. (Csillaghegy ebben az időben még nem volt a főváros része.) 224-en éltek az alkalommal, és mivel a főváros zsidó lakosságának deportálását Horthy megakadályozta, nagy részük túlélte az üldöztetést…

A csillaghegyi csendőrparancsnok nemcsak magyarokat és nemcsak zsidókat mentett. Lengyelország 1939-es katonai összeomlását követően Csillaghegyen lengyel internálótábort hoztak létre a keresztény és zsidó lengyel menekültek számára. A csillaghegyi tábor lakói után is hajtóvadászatot indított a Gestapo, de Endre nem adta ki a menekültekre vonatkozó nyilvántartásokat, sőt előre informálta a lengyeleket a német razziákról. Segítette őket a bujkálásban, többet pedig a saját házában rejtegetett, veszélyeztetve ezzel felesége és három kislánya életét is. 1944 decemberében egyenesen elszabotálta a lengyelek deportálására vonatkozó parancs végrehajtását. Ennek köszönhetően valamennyien életben maradtak.

A „bűnöző állam” intézkedéseivel sokan sokféleképpen vették fel akkor a harcot. Endre László – ,mint a Magyarországon a deportálások lebonyolításával megbízott erőszakapparátus, a csendőrség tagja -hamisított, hazudott, szabotált és csempészett. Segített, ahol tudott, folyamatosan kockáztatta pozícióját, egzisztenciáját. Sőt, állandóan veszélyeztette felesége és gyermeki életét is. A „játékot” ő és családja, valamint védencei nagy része túlélte. A győzelem pillanatában akárcsak Schindler, ő is addigi protezsáltjai segítségére szorult. Ők bújtatták a volt csendőrt, elismervények, nyilatkozatok, tanúvallomások tucatjaiban fogták párját. Beszámolóik egybehangzóan, egymást szinte kiegészítve méltatták tetteit, akár az igazolóbizottság, akár a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság vagy a Magyar Politikai Rendőrség számára készültek. Az akciók felsorolása mellett a tanúvallomásokban még egy momentum ismétlődött: Endre mindenfajta anyagi ellenszolgáltatást kategorikusan és felháborodottan visszautasított.

Háború után az igazolóbizottság az elsők között ismerte el érdemeit, a budapesti Népügyészség pedig rutinszerű, kéthetes vizsgálati fogság után szabadlábra helyezte.

Az új rendőrségbe ugyan gond nélkül átvették, sőt többször elő is léptették. A Rákosi – rendszerben, 1951-ben, csendőrmúltja miatt elbocsájtották a rendőrség kötelékéből. Az 56 éves férfitól még a nyugdíjat is megtagadták.

Endre László továbbiakban az Óbudai Hajógyárban segédmunkásként dolgozott. 1971-ben halt meg, felesége, aki a megpróbáltatások idején hű társa volt húsz év múlva követte a sírba.

Megítélése

Egykori védencei a rendszerváltás után kezdeményezték „Igazzá” avatását, ez a mai napig nem történt meg.

A szisztematikus történeti kutatás több újabb, Endre tevékenységre vonatkozó bizonyítékot tárt fel. Ezzel talán újra lehetőség nyílik az „Igazzá” avatási eljárás újraindítására, amelytől a Yad Vashem sem zárkózik el. A kutatók mintegy ötven egykori üldözött tanúvallomását és eredeti dokumentumok tucatjait gyűjtötték össze. Reméljük nem hiába.

A Talmud szerint: „Aki egyelten ember életét megment, az az egész világot menti meg". Endre Lászlónak majdnem négyszázan köszönhették életüket.

Egyetérthetünk Réti Lipóttal, a csillaghegyi zsidó hitközség elnökével, aki így jellemezte Endre kivételes viselkedését: „Az utókor azon kevés magyar közt fogja áldott nevét megörökíteni, akik ebben a pokoli érában hatalmi pozíciójukat nem az ártatlanok sanyargatására használták fel, hanem azok megmentésére érvényesítették.”

Források

http://magyarzsido.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=45:a-getto-angyala-endre-laszlo-ftoerzsrmester&catid=4:antiszemitizmus-holokauszt&Itemid=4

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=14_4_1

http://www.degob.hu/index.php?showarticle=26

További információk

---

[0] Remény 1. évfolyam 3. szám – 1998. december - Vági Zoltán: Csillaghegyi csendőrtörténet