Endre László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Endre László
a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára
Hivatali idő
1944 április1944 augusztus
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja
Hivatali idő
19381944

Született 1895. január 1.
Abony
Elhunyt 1946. március 28. (51 évesen)
Budapest
Párt • Fajvédő Szocialista Párt
• Nemzet Akaratának Pártja
• Nyilaskeresztes Párt

Foglalkozás jogász

Endre László (Abony, 1895. január 1.Budapest, 1946. március 28.) fajvédő politikus, belügyi államtitkár.

Élete, pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborúban 1915-től huszártisztként vett részt,[1] többször megsebesült, hősiességéért kitüntették, vitézi címet kapott.[2] 1918-ban jogi diplomát szerzett a Budapesti Tudományegyetemen.[1] 1919-ben Temesrékason, majd Gödöllőn lett szolgabíró.[3] A Tanácsköztársaság bukása után részt vett ellenforradalmi szervezetek[1] – mint például a Magyar Országos Véderő Egylet, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Kettőskereszt Vérszövetség, vagy az Etelközi Szövetség – terrorakcióiban, 1921 őszén pedig – Prónay Pál mellett, az ún. Rongyos Gárda oldalán[3] – a Burgenland elcsatolását megakadályozni kívánó nyugat-magyarországi felkelésben a maga szervezte fegyveres különítménnyel vállalt tevékeny szerepet. 1923-ban Gödöllőn kinevezték főszolgabíróvá, mely tisztséget 15 éven át töltött be. 1935-ben jelent meg könyve Hatalom és igazság címmel, melyben szélsőséges nézeteit hangoztatta.

Gróf Széchenyi Lajossal együtt[1] 1937 tavaszán létrehozta a Fajvédő Szocialista Pártot, amely 1937 augusztusában a Szálasival kötött ún. „életszerződés” alapján egyesült a Nemzeti Akarat Pártjával. 1938-ban, miután Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjává választották, kilépett a pártból.[3] Alispánként egyik legfontosabb céljának tartotta, hogy a megyéhez tartozó Zsidó község középkori eredetű, a zsidó néppel semmilyen kapcsolatban lévő nevének megváltoztatását elérje. Ez a helyi képviselő-testület és lakosság ellenállása miatt csak 1943-ban sikerült neki, amikor a belügyminiszter a község nevét Vácegresre változtatta.[4]

A legális és illegális munkásmozgalom ellen hozott hírhedt intézkedései, antiszemita jellegű jogfosztó rendeletei gyorsították a fasiszta terror kibontakozását az egész országban. 1944 áprilisától a Sztójay-kormányban a belügyminisztérium közigazgatási államtitkára; a német megszállókkal, többek között Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködött. Jelentős szerepet játszott a magyarországi zsidóság deportálásában.[3] Horthy Miklós kormányzó eredménytelenül próbálta a belügyi tárca politikai államtitkárával, Baky Lászlóval együtt leváltatni.[1] 1944. október 29-én Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki, egyik – a szovjet csapatok előrenyomulását követően – irányítója volt az ország kiürítésének.[3]

1945 márciusában Németországba menekült, ám amerikai csapatok fogságába esett, és a magyar állam kérésére kiadták.[1] A Népbíróság mint háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélte, melyet 1946. március 28-án hajtottak végre.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Nádori Attila et al.: Britannica Hungarica Nagylexikon. 7. köt., EGY-EUP, Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. 202. p.
  2. ^ a b Endre László holokausztmagyarorszagon.hu (hozzáférés: 2012. november 5.)
  3. ^ a b c d e Endre László a Magyar életrajzi lexikonban (hozzáférés: 2008. október 4.)
  4. Vácegres település múltja URL hozzáférés – 2013. július 1.