Smilodon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Smilodon
Evolúciós időszak: PliocénPleisztocén
Smilodon populator
Smilodon populator
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Kardfogú macskaformák (Machairodontinae)
Nemzetség: Smilodontini
Nem: Smilodon
Lund, 1842
Fajok és alfajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Smilodon témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Smilodon témájú kategóriát.

A Smilodon a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába és a kihalt kardfogú macskaformák (Machairodontinae) alcsaládjába tartozó nem. Gyakori elnevezésük még az amerikai kardfogú tigrisek.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Smilodon testalkata erős volt, hossza 1,75–2,5 méter – mintegy négyötöde a mai bengáli tigris hosszának – marmagassága 1–1,2 méter, testtömege 200–400 kilogramm közötti. Feje körülbelül 30 centiméter hosszú volt. Ha az állat szája csukva volt, hosszú felső szemfogainak hegye jól láthatóan az álla alá nyúlt. A Smilodon képes volt állkapcsát 120 fokos szögben kitárni – a mai oroszlán csak 65 fokos szöget ér el. Hosszú szemfogainak széle kissé fűrészes volt.

A mai nagymacskákhoz képest erőteljesebb volt a testalkatuk és a lábuk, rövidebb a farkuk és nagyobb a fejük. A karmaikat szintén be tudták húzni. Feltehetően afrikai rokonaikhoz hasonlóan a nyílt térségeket kedvelhették, ahol a pleisztocén kori Amerika nagy testű növényevőire vadászhattak (amerikai ló, nyugati teve, amerikai bölény stb.). Vaskosabb testalkatuk alapján úgy gondolják, hogy zsákmányállataikat nem üldözéssel fogták el (a ma élő legtöbb nagymacskához hasonlóan), hanem lopakodva cserkészték be.

Elterjedésük és fosszilis előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Smilodon-fajok Észak-Amerika és Dél-Amerika területein éltek 2,5 millió és 10 000 évvel ezelőtt a kora pliocéntől a késő pleisztocén korig. Pusztulásuk oka még nem tisztázott.

Maradványaikat nagy számban és jó állapotban szerte Amerikában megtalálták Kaliforniától Argentínáig. Néhány csontvázuk súlyos, de begyógyult sebesüléseket mutat, amelyek – legalábbis átmenetileg – megakadályozhatták a kérdéses egyedeket a vadászatban. Mivel nem pusztultak el, ezért feltételezik, hogy (az oroszlánokhoz hasonlóan) csoportokban élhettek, ahol társaik nekik is juttattak a zsákmányból.

A Smilodon legismertebb ősmaradványaira Kaliforniában, La Brea-kátránygödreiben bukkantak. A kátrány a felszínre törő olajból képződött, és csapdát jelentett a környék állatai számára. A kátrány kétségbeesett foglyaivá vált növényevő állatok odavonzották a húsevőket, amelyek azután szintén a kátrány áldozatai lettek. Ennél az ásatásnál több ezer Smilodon-maradványra bukkantak.

Fajok és alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Smilodon gracilis – Nemének legkorábbi és legkisebb képviselője. Mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Amerikában és 500 000 éve tűnt el. Feltehető, hogy a később megjelent Smilodon fatalis és Smilodon populator őse. A neve magyarul annyit tesz: „gyengébb kardfogú tigris”.
  • Smilodon fatalis – Észak-Amerikában jelent meg mintegy 1,6 millió évvel ezelőtt és kb. 10 000 éve halt ki. Dél-Amerikában eljutott a mai Peru területéig. Neve magyarul annyit tesz: „halálos kardfogú tigris”.
    • Smilodon fatalis californicus – Maradványaikat főleg Kaliforniában találták meg. Egyesek szerint külön faj, Smilodon californicus néven.
    • Smilodon fatalis floridanus – Maradványaikat főleg Floridiában találták meg. Egyesek szerint külön faj, Smilodon floridanus néven.
  • Smilodon populator – Dél-Amerikában élt, ahol mintegy 1 millió éve jelent meg és 10 000 éve tűnt le. Ők adták az amerikai kardfogú tigrisek legnagyobb példányait. Maradványaikat főleg Argentínában és Brazíliában találták meg. Ősei valószínűleg Észak-Amerikában alakultak ki, majd a Panama-földszoros kialakulása után jutottak el Dél-Amerikába. A neve magyarul körülbelül annyit tesz: „pusztulást hozó kardfogú tigris”.

Kihalásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt, vagyis nem sokkal a mai indiánok őseinek megérkezését követően. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul: vagy zsákmányállataik, vagy maguk a kardfogú tigrisek túlzott vadászata miatt. Mások szerint kihalásukat a pleisztocént követő gyors felmelegedés okozhatta. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]