Thylacosmilus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Thylacosmilus
Evolúciós időszak: Miocén - kora pleisztocén
Thylacosmilus atrox és zsákmánya
Thylacosmilus atrox és zsákmánya
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Csoport: Metatheria
Rend: Sparassodonta?/Oposszumok (Didelphimorphia)?
Család: Thylacosmilidae
Nem: Thylacosmilus
Riggs, 1933
Fajok

T. atrox
T. lentis

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Thylacosmilus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Thylacosmilus témájú kategóriát.

Thylacosmilus koponya

A Thylacosmilus egykor Dél-Amerikában élt kardfogú erszényesek egy neme volt. A Thylacosmilus szó jelentése „zsebkés”, utalva az egykori állatok nagy méretű szemfogaira. Magyarul erszényes kardfogú tigrisnek (vagy erszényes kardfogú macskának) is nevezik, mivel példányaik hasonlítottak a később megjelent kardfogú macskaformákhoz. A hasonlóság ellenére a Thylacosmilus nemnek nincs köze a macskafélékhez, mivel az előbbiek erszényesek, az utóbbiak pedig méhlepényesek. (Hasonló viszonyban vannak, mint a farkas és az erszényesfarkas.)

Magyar neve még azért is lehet helytálló, mert testalkatuk is a macskákéra emlékeztetett (ám karmaikat nem tudták behúzni). Ez a rendszertani nem jó példa a konvergens evolúcióra, amikor két, nem rokon fajnak a hasonló életkörülmények hatására hasonló adottságai fejlődnek ki. Az erszényes kardfogú tigrisek egyébként kb. akkorák voltak, mint a mai jaguárok és feltehetően Dél-Amerika füves, fás-füves térségein éltek.

A Thylacosmilus a miocén során, Dél-Amerikában jelent meg. Kialakulásában nagy szerepe lehetett annak, hogy a kontinens a jura óta elszigetelten fejlődött, így fejlett méhlepényes emlősök nem jutottak el rá a pliocén közepéig.

A nem a pliocén végén vagy a pleisztocén elején halt ki, nem sokkal azután, hogy a két Amerika közötti Panama-földhíd létrejött. Ezután történt a nagy amerikai faunacsere, amikor a földszorosnak köszönhetően Észak-Amerika fejlettebb méhlepényes ragadozói eljuthattak Dél-Amerikába és onnan kiszoríthatták az erszényesek nagy részét, köztük a Thylacosmilust is.

Források[szerkesztés]