Gyilokmadarak
 |
||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső paleocén - késő pliocén | ||||||||||
 Paraphysornis. |
||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
|
||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
|
lásd a szövegben |
||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyilokmadarak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilokmadarak témájú médiaállományokat. |
A Phorusrhacidae, vagy népszerű nevükön gyilokmadarak óriás röpképtelen ragadozó madarak családja volt, amelynek tagjai főképp Dél-Amerikában éltek, ahol mintegy kétmillió évvel ezelőtt történt kihalásukig csúcsragadozók voltak.
A kifejlett korukban akár 3 méteres testmagasságot is elérő madarak első képviselői mintegy 62 millió évvel ezelőtt jelentek meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
A Phorusrhacidae család legtöbb tagja nem volt óriás termetű, testmagasságuk 60-90 centiméter közt lehetett. Az olyan beszélő neveket, mint a magyar gyilokmadár vagy az angol terror bird a család a csoport nagy termetű tagjairól kapta, amelyek élőhelyeik domináns ragadozói voltak a kardfogú macska Smilodon nemzetségének megjelenéséig mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt. Szárnyaikon húskampó-szerű karmok fejlődtek ki, amelyek segítségükre lehettek a zsákmány leterítésében.
A kis változatok és az óriások is legalább részben valószínűleg igen gyors futók voltak. Nem ismert, hogy magányosan, vagy csoportban vadásztak. Egy 2005-ös tanulmány szerint az óriás változatok prédájuk csontjait rúgásokkal törhették össze.
Legközelebbi ma élő rokonuk feltételezések szerint a 80 centiméteres magasságot is elérő kígyászdarufélék (Cariamidae).
[szerkesztés] Észak-Amerika
A család egyetlen nemzetsége, a Titanis élt csak Dél-Amerikán kívül, amely a nagy amerikai faunacsere során került mintegy hárommillió évvel ezelőtt a korábban a dél-amerikai tömbtől tenger által elválasztott Észak-Amerikába. A Titanis az egyetlen ismert dél-amerikai ragadozó, amely a faunacsere során északra vándorolt. Fosszíliáit Texasban és Floridában találták meg.
[szerkesztés] A legnagyobb madár
A középső miocénben élt Kelenken guillermoi faj, amelynek fosszíliáját 2006-ban fedezték fel Patagóniában a koponya nagyságát tekintve a legnagyobb eddig ismert madár. A csaknem teljes megtalált koponya mintegy 71 centiméter hosszúságú, a sok mai ragadozó madáréhoz hasonlóan horgas végű csőr ebből mintegy 46 centiméter.
A kutatók szerint e madarak koponyája elérhette a 80 centiméter körüli hosszúságot, magasságuk a három métert, testsúlyuk pedig a 400 kilogrammot. A Kelenken guillermoi fosszíliája ugyanazon állat lábcsontjainak egy részét is tartalmazza, amelyek cáfolják azt a korábbi véleményt, hogy a nagy testű gyilokmadarak nehézkesek és lassúk lehettek. A csontok alapján az állat akár 50 kilométeres óránkénti csúcssebességre is képes lehetett.[2]
[szerkesztés] Szinonim nevek
Korábban a Phorusrhacidae családra a következő neveket is használták:
- Phororhacosidae Ameghino, 1889
- Pelecyornidae Ameghino, 1891
- Brontornithidae Moreno & Mercerat, 1891
- Darwinornithidae Moreno & Mercerat, 1891
- Stereornithidae Moreno & Mercerat, 1891
- Phororhacidae Lydekker, 1893 (unjustified emendation)
- Patagornithidae Mercerat, 1897
- Hermosiornidae Rovereto, 1914
- Psilopteridae Dolgopol de Saez, 1927
- Devincenziidae Kraglievich, 1932
- Hermosiorniidae Kraglievich, 1932 (indokolatlan javítás)
- Mesembriorniidae Kraglievich, 1932
- Hermosiornithidae Wetmore, 1934 (indokolatlan javítás)
[szerkesztés] Taxonómiája
Alvarenga és Höfling rendszerezése (2003) alapján a családon belül 5 alcsaládot különböztetnek meg, ezeken belül 14 nemet és 18 fajt:[3]
- Brontornithinae alcsalád — óriás, 2 méternél magasabb fajok.
- Brontornis nemzetség (korai-középső miocén)
- Paraphysornis nemzetség (késő oligocén/kora miocén, Brazília, São Paulo állam)
- Physornis (középső - késő oligocén, Argentina, Santa Cruz tartomány)
- Phorusrhacinae alcsalád — óriás fajok, de valamivel kisebbek és jóval karcsúbb fajok, mint a Brontornithinae
- Devincenzia nemzetség (késő miocén - kora pliocén, Argentina es Arroyo Roman, Uruguay)
- Kelenken nemzetség (kora miocén, Río Negro tartomány, Argentina (a legnagyobb ismert gyilokmadarak))
- Phorusrhacos nemzetség (kora - középső miocén)
- Titanis nemzetség (kora - késő pliocén)
- Patagornithinae alcsalád — középteremtű, nagyon karcsú, mintegy másfél méter magas fajok
- Patagornis nemzetség (kora - középső miocén, Santa Cruz tartomány, Argentina)
- Andrewsornis nemzetség (középső - késő oligocén, Argentina)
- Andalgalornis (késő miocén - kora pliocén)
- Psilopterinae alcsalád — kis, 70-100 centimétre magas fajok
- Psilopterus nemzetség (középső oligocén, Argentina)
- Procariama nemzetség (késő miocén - kora pliocén, Catamarca tartomány, Argentina)
- Paleopsilopterus nemzetség (középső paleocén, Itaboraí, Brazilia)
- Mesembriornithinae alcsalád — középméretű fajok (1-1,5 méter magasak)
- Mesembriornis nemzetség (késő miocén - késő pliocén)
Az európai Sophiornithidae nem szerepelt Alvarenga és Höfling rendszerében, erről kiderült, hogy a baglyok primitív rokonai.[4]
[szerkesztés] A kultúrában
Bár a dinoszauruszoknál kevésbé ismertek, a gyilokmadarak gyakran feltűnnek a fikció különböző műfajaiban. Szerepelnek többek közt Robert E. Howard 1931-es The Gods of Bal-Sagoth (Bal-Sagoth istenei) című novellájában, a BBC 2001-ben készült Ősállatok között (Walking with Beasts) című dokumentumfilm sorozatában, az Ősvilági kaland (Prehistoric Park) című dokumentum stílusú sorozatban (2006) és a 2008-ban mozikba került I. e. 10 000 című filmben.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Ameghino, F (1889.). „Contribuición al conocimiento de los mamíferos fósiles de la República Argentina” (Spanish nyelven). Actas Academia Nacional Ciencias de Córdoba 6, 1–1028. o.
- ↑ [Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" http://news.softpedia.com/news/The-Largest-Terror-Bird-38936.shtml]
- ↑ Alvarenga, Herculano M.F., Höfling, Elizabeth (2003.). „Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes)”. Papéis Avulsos de Zoologia 43 (4), 55–91. o.
- ↑ Mayr, Gerald (2005-04-15.). „Old World phorusrhacids (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987)” (abstract). PaleoBios 25 (1), 11–16. o. Hozzáférés ideje: 2008. július 4.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Hooper Museum
- Terror Birds: Bigger and Faster (Science)
- Darren Naish: Tetrapod Zoology: "terror birds"
- Darren Naish: Tetrapod Zoology: "Raven, the claw-handed bird, last of the phorusrhacids" includes links to other articles on phorusrhacids
Ez a szócikk részben vagy egészben a Phorusrhacidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
