Gyilokmadarak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyilokmadarak
Evolúciós időszak: Középső paleocén - késő pliocén
Paraphysornis.
Paraphysornis.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Phorusrhacidae
Ameghino, 1889[1]
Szinonimák

lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyilokmadarak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilokmadarak témájú kategóriát.

A Phorusrhacidae, vagy népszerű nevükön gyilokmadarak óriás röpképtelen ragadozó madarak családja volt, amelynek tagjai főképp Dél-Amerikában éltek, ahol mintegy kétmillió évvel ezelőtt történt kihalásukig csúcsragadozók voltak.

A kifejlett korukban akár 3 méteres testmagasságot is elérő madarak első képviselői mintegy 62 millió évvel ezelőtt jelentek meg.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Phorusrhacidae család legtöbb tagja nem volt óriás termetű, testmagasságuk 60-90 centiméter közt lehetett. Az olyan beszélő neveket, mint a magyar gyilokmadár vagy az angol terror bird a család a csoport nagy termetű tagjairól kapta, amelyek élőhelyeik domináns ragadozói voltak a kardfogú macska Smilodon nemzetségének megjelenéséig mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt. Szárnyaikon húskampó-szerű karmok fejlődtek ki, amelyek segítségükre lehettek a zsákmány leterítésében.

A kis változatok és az óriások is legalább részben valószínűleg igen gyors futók voltak. Nem ismert, hogy magányosan, vagy csoportban vadásztak. Egy 2005-ös tanulmány szerint az óriás változatok prédájuk csontjait rúgásokkal törhették össze.

Legközelebbi ma élő rokonuk feltételezések szerint a 80 centiméteres magasságot is elérő kígyászdarufélék (Cariamidae).

Észak-Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család egyetlen nemzetsége, a Titanis élt csak Dél-Amerikán kívül, amely a nagy amerikai faunacsere során került mintegy hárommillió évvel ezelőtt a korábban a dél-amerikai tömbtől tenger által elválasztott Észak-Amerikába. A Titanis az egyetlen ismert dél-amerikai ragadozó, amely a faunacsere során északra vándorolt. Fosszíliáit Texasban és Floridában találták meg.

A legnagyobb madár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középső miocénben élt Kelenken guillermoi faj, amelynek fosszíliáját 2006-ban fedezték fel Patagóniában a koponya nagyságát tekintve a legnagyobb eddig ismert madár. A csaknem teljes megtalált koponya mintegy 71 centiméter hosszúságú, a sok mai ragadozó madáréhoz hasonlóan horgas végű csőr ebből mintegy 45,7 centiméter.

A kutatók szerint e madarak magassága elérhette a 2,28–3 métert, testsúlyuk pedig a 230 kilogrammot.. A Kelenken guillermoi fosszíliája ugyanazon állat lábcsontjainak egy részét is tartalmazza, amelyek cáfolják azt a korábbi véleményt, hogy a nagy testű gyilokmadarak nehézkesek és lassúk lehettek. A csontok alapján az állat akár 50 kilométeres óránkénti csúcssebességre is képes lehetett.[2]

Szinonim nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Múzeumi rekonstrukció

Korábban a Phorusrhacidae családra a következő neveket is használták:

  • Phororhacosidae Ameghino, 1889
  • Pelecyornidae Ameghino, 1891
  • Brontornithidae Moreno & Mercerat, 1891
  • Darwinornithidae Moreno & Mercerat, 1891
  • Stereornithidae Moreno & Mercerat, 1891
  • Phororhacidae Lydekker, 1893 (unjustified emendation)
  • Patagornithidae Mercerat, 1897
  • Hermosiornidae Rovereto, 1914
  • Psilopteridae Dolgopol de Saez, 1927
  • Devincenziidae Kraglievich, 1932
  • Hermosiorniidae Kraglievich, 1932 (indokolatlan javítás)
  • Mesembriorniidae Kraglievich, 1932
  • Hermosiornithidae Wetmore, 1934 (indokolatlan javítás)

Taxonómiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alvarenga és Höfling rendszerezése (2003) alapján a családon belül 5 alcsaládot különböztetnek meg, ezeken belül 14 nemet és 18 fajt:[3]

Az európai Sophiornithidae nem szerepelt Alvarenga és Höfling rendszerében, erről kiderült, hogy a baglyok primitív rokonai.[4]

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a dinoszauruszoknál kevésbé ismertek, a gyilokmadarak gyakran feltűnnek a fikció különböző műfajaiban. Szerepelnek többek közt Robert E. Howard 1931-es The Gods of Bal-Sagoth (Bal-Sagoth istenei) című novellájában, a BBC 2001-ben készült Ősállatok között (Walking with Beasts) című dokumentumfilm sorozatában, az Ősvilági kaland (Prehistoric Park) című dokumentum stílusú sorozatban (2006), a 2008-ban mozikba került I. e. 10 000 című filmben és a Primeval: New World (2012) sorozat egyik részében.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ameghino, F (1889.). „Contribuición al conocimiento de los mamíferos fósiles de la República Argentina” (Spanish nyelven). Actas Academia Nacional Ciencias de Córdoba 6, 1–1028. o.  
  2. [Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" http://news.softpedia.com/news/The-Largest-Terror-Bird-38936.shtml]
  3. Alvarenga, Herculano M.F., Höfling, Elizabeth (2003.). „Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes)”. Papéis Avulsos de Zoologia 43 (4), 55–91. o.  
  4. Mayr, Gerald (2005-04-15.). „Old World phorusrhacids (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987)” (abstract). PaleoBios 25 (1), 11–16. o. Hozzáférés ideje: 2008. július 4.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]