Rosenberg házaspár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ethel és Julius Rosenberg a bíróságon miután bűnösnek találták őket kémkedésben

A Rosenberg házaspár, Julius Rosenberg (1918. május 12.1953. június 19.) és Ethel Rosenberg, született Ethel Greenglass (1915. szeptember 25.1953. június 19.) a XX. század egyik legnagyobb port felvert amerikai atomkémkedéshez kapcsolódó ügyének kulcsfigurái voltak, akiket azzal vádoltak meg, hogy a hidegháború idején atomtitkokat adtak át a Szovjetuniónak. A házaspár bűnösségét egyértelműen nem lehetett megállapítani, mivel erre nem voltak közvetlen bizonyítékok, de végül, sokak tiltakozása ellenére és egyesek szerint az akkori közhangulat miatt is halálra ítélték, és 1953. június 19-én kivégezték mindkettejüket. 1995-ben nyilvánosságra került információk megerősítették, hogy Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, míg Ethelről csak valószínűsítik ezt.

Életük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Julius és Ethel Rosenberg mindketten New York délkeleti részén születtek és nőttek fel, akik mindketten egy, a gazdasági világválság idején elszegényedett zsidó család első gyermekei voltak. A jó képességű Julius 16 évesen a New York-i állami főiskola műszaki szakára iratkozott be, de nemsokára a faji és származásbéli megkülönböztetésre irányult a figyelme, miután nagy felháborodására a nácizmus előretört Németországban. Nemsokára belépett az amerikai ifjúkommunista ligába, amiben a kifejtett tevékenysége háttérbe szorította a tanulmányait is. Eközben a nála három évvel idősebb Ethel Greenglass, akinek színésznői ambícióit nem sikerült elérnie, titkárnőként dolgozott egy hajózási társaságnál. Ethel egy ízben a női dolgozók sztrájkját is megszervezte, ami miatt később elbocsátották az állásából, de munkaügyi panaszának helyt adtak. Julius és Ethel mindketten a kommunista mozgalom tagjai lettek, akik a tengerészek nemzetközi szervezetének jótékonysági bálján találkoztak és szerettek egymásba. Julius később Ethel biztatására szerezte meg mérnöki diplomáját, nem sokkal 1939-es házasságkötésük előtt, ami után 1940-ben az amerikai hadsereg brooklyni híradós egységénél kapott civil mérnöki állást. Egy évvel később főmérnöknek nevezték ki és fizetésemelést is kapott, munkakörében pedig sokat utazott New York és New Jersey államban. Állítólag ekkortájt, 1942-ben szervezte be Juliust Szemjon Szemenov, az NKVD hírhedt ügynöke. Julius és Ethel, valamint Ethel öccse, Julius sógora, David Greenglass ekkortájt léptek be a kommunista pártba is. Bár a házaspár első gyerekük születése után megszakította a kapcsolatát a párttal, Juliust később mégis kommunista kötődésének elhallgatása miatt bocsátották el állásából.

Julius Rosenberg rendőrségi fotója

Kémkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a Szovjetunióban 1948. augusztus 24-én felrobbantották az első atombombát, az FBI egyik kémelhárító tisztje kiderítette, hogy az oroszok birtokába került a Manhattan terv jelentésének egy példánya. Ezt a dokumentumot Klaus Fuchs német származású kommunista érzületű fizikus írta, aki mint később kiderült, szintén a szovjeteknek kémkedett. Fuchs egy bizonyos „Raymond” nevű összekötővel vette fel a kapcsolatot, akiről kiderült, hogy egy Harry Gold nevű kémikus. Gold állítása szerint Anatolij Jakovlevnek, New Yorki-i szovjet alkonzulnak jelentett, akinek az utasítására ment 1944-ben Új-Mexikóba, hogy ott David Greenglassal, Ethel Greenglass öccsével találkozzon, aki műszerészként dolgozott Los Alamosban. Greenglass állítólag 500 dollárt kapott a bombáról készült rajzokért, aki később azt vallotta, hogy Gold Julius Rosenberg kódolt jelét hozta magával. Azt is vallotta, hogy Julius családjával együtt el kívánja hagyni az országot, és erre próbálta őket is rábírni, amihez még 4000 dollár készpénzt is felajánlott. Mindezt azután vallotta, hogy 1950. június 15-én az FBI letartóztatta. Greenglass vallomásai alapján Juliust június 17-én, Ethelt pedig augusztus 11-én tartóztatták le. Az FBI szerint Julius Rosenberg volt a kémhálózat feje, aminek a feleségén, Greenglass-on és annak feleségén, Harry Goldon és Klaus Fuchs-on kívül tagja volt még Morton Sobell, Julius egykori iskolatársa is, aki Mexikóba menekült feleségével együtt, de végül kiadták az FBI-nak, hogy aztán őt is megvádolják kémkedéssel. Az atombomba mellett több más haditechnikai eszköz információjának szovjet kézre játszását is Rosenbergékhez kötötték. Kézzelfogható bizonyíték nem volt Rosenbergék kémkedésére, s sokan úgy gondolták Greenglass csak azért mártotta be őket, hogy a saját bőrét mentse. Később kiderült, hogy Greenglass valóban vádalku fejében vallott nővérére és sógorára.

Greenglass 2001-ben megjelent könyvében azt írta, hogy valójában hamis terhelő tanúvallomást tett testvérére és sógorára, amelyre a kommunistaellenes Roy Cohn ügyész bujtogatta.[1]

Tárgyalás és ítélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A per 1951. március 6-án kezdődött, aminek során Rosenbergék folyamatosan ártatlannak vallották magukat. Ettől és a közvetlen bizonyítékok hiányától függetlenül Julius és Ethel Rosenberget halálra ítélték kémkedésért, amely ítélet mögött a kor kommunistaellenes hangulatát is sokan sejteni vélték. A házaspár halálos ítélete ellen sokan tiltakoztak, köztük ismert személyek is, mint Jean Cocteau, Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, Pablo Picasso, Bertold Brecht, de tiltakozott XII. Piusz pápa is. A házaspár az ítélet meghozatala után két éven át próbálkozott az ítélet ellen fellebbezni különböző jogi fórumokon, de nem jártak sikerrel, 1953. június 19-én a Sing Sing börtönben villamosszék által végezték ki mindkettejüket. Julius és Ethel Rosenberg volt az első két civil amerikai személy, akiket kémkedésért végeztek ki. A békeidőben történő kémkedést az amerikai Kongresszus 1954-ben főbenjáró bűnnek minősítette, mely Rosenbergék esete után Rosenberg-törvényként került bele a jogalkotásba.

Klaus Fuchs lebukása után 9 év börtönt kapott, ahonnan 1959-ben szabadult, ezután az NDK-ba távozott. Harry Goldot 30 év börtönre ítélték 1951-ben, végül 14 évvel később, 1965-ben szabadult. Morton Sobell is 30 év börtönbüntetést kapott, ahonnan 17 év 9 hónap után, 1969-ben szabadult. David Greenglasst a vádalku értelmében 15 év börtönre ítélték, ahonnan 9 év után, 1960-ban szabadult.

Morton Sobell (balra) és Rosenbergék kisebbik fia, Robert (középen) 1976-ban az NDK-ba látogat

Család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A házaspárnak két gyereke született, Michael 1943-ban és Robert 1947-ben, akik szüleik kivégzésekor kilenc és hat évesek voltak. A kivégzés után Anne és Abel Meeropol fogadta örökbe a fiúkat, akik fel is vették a Meeropol nevet. A két fiú, akik közül Michael közgazdász, Robert pedig villamosmérnök lett a mai napig biztosak szüleik ártatlanságában, a szocialista érzületű Robert még egy alapítványt is létrehozott azon emberek és gyerekeik védelmében, akiket, illetve akiknek a szüleit az állam nézeteik miatt diszkriminál.

Magyar vonatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszerváltásig az V. kerületi Hold utca Rosenberg házaspár utca volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosenberg házaspár témájú médiaállományokat.