Roberto Bolaño

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Bolaño
Élete
Született 1953. április 28.
Santiago de Chile
Elhunyt 2003. július 15. (50 évesen)
Barcelona
Pályafutása
Jellemző műfajok próza, vers

Roberto Bolaño (Santiago de Chile, 1953. április 28.Barcelona, 2003. július 15.) chilei író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roberto Bolanño Santiago de Chilében született, édesanyja pedagógusként dolgozott, édesapja pedig szállítmányozó és bokszoló volt. Gyerekként diszlexiában szenvedett. 15 éves volt, amikor a család Mexikóvárosba költözött, ahol iskolatársai a „jövevényt” kívülállóként kezelték, ezért szabadidejének nagy részét inkább egyedül, könyvtárban olvasással töltötte. A hatvanas évek végén számos baloldali politikai mozgalomhoz csatlakozott. Salvador Allende szocialista rezsimje arra inspirálta, hogy visszatérjen szülőföldjére, Chilébe néhány hónappal a Pinochet-féle hatalomátvétel előtt. Miután 1973. szeptember 11-én Pinochet katonai puccsal hatalomra került, Bolañot más baloldali írókkal és értelmiségiekkel együtt pár napig fogva tartották, de sikerült elkerülnie Pinochet kínzókamráit és barátok segítségével elhagyta az országot. Először El Salvadorba ment, majd visszatért Mexikóba.

Mexikóban egy pár, politikai okok miatt az egyetemről eltanácsolt egyetemistával megalapította az infrarealista csoportot. Példaképeik a beat-generáció költői és a dadaisták voltak. Bolaño az infrarealista kiáltványban híveit nem annyira az esztétikai elvek követésére szólította fel, hanem sokkal inkább határtalan alkoholfogyasztásra, „egyik napról a másikra”-élésre és arra, hogy mindenki készen álljon meghalni a költészetért. Ezekben az években kiadásra kerül egy verseskötete és egy antológia fiatal latin-amerikai költők (saját magát is belevéve) írásaiból.

1977-ben örökre elhagyta Mexikót: tervei között volt, hogy Svédországba megy rénszarvast tenyészteni, egy rövid ideig Észak-Afrikában és Franciaországban volt, de végül Spanyolországban maradt. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát, mint kikötőmunkás, felszolgáló, mosogató és éjszakai őr[1], mindaddig amíg nem találkozott Carolina Lópezzel. Összeházasodtak és a Barcelonához közeli Blanesben telepedtek le. Fia születése után regényírásba kezdett, hogy el tudja tartani a családot. Az 1980-as években azokból a pénzjutalmakból éltek, amit a különböző irodalmi versenyeken nyert. 38 évesen megtudta, hogy súlyos májbetegsége van (feltételezések szerint korábbi heroinélvezet, illetve fertőzött tű következményeként[2]), és miközben májátültetésre várt, szinte szárnyakat kapva, versenyfutásban a halállal, írta műveit. Gyors egymásutánban tíz prózai műve jelent meg, 1998-ban a Los detectives salvajes című regényével nemzetközi hírnévre tett szert; a Herralde de Novela-díjjal és a Rómulo Gallegos-díjjal, a legfontosabb latin-amerikai irodalmi kitüntetéssel jutalmazták.

Bolañot a fiatal generáció egyik legtehetségesebb latin-amerikai szerzői között tartják számon. Legnagyobb hatással Jorge Luis Borges volt rá: Bolaño sok műve az ő bibliomán fantáziájára emlékeztet.

Roberto Bolanño fő témája a feszültség az élet és az irodalom, a realitás és a fikció között. „Olvasni olyan, mint amikor gondolkozunk, imádkozunk, olyan mint amikor egy baráttal beszélgetünk, mint egy ötletet előadni, mint zenét hallgatni, mint egy tájban gyönyörködni, mint a tengerparton sétálni” – írja az 2666 című művében. Bolaño és szereplői számára az irodalom egy obszesszió, egy kétségbeesett ellenállás aktusa, egy kísérlet arra, hogy a pusztító valóság közepette az individualitás legalább egy szikrája éljen.

Bolaño jelentős öniróniával rendelkezett, amihez annál jobban ragaszkodott, minél ismertebb lett. Megjelenésével – magas, vékony alkat, hosszú fésületlen haj, cigaretta az ujjai között – és magatartásával – írás közben is állandóan cigarettázott, az 1970-es évek rockzenéjét hallgatta és interjút többnyire csak emailben adott, mondván egy közvetlen beszélgetésben sok badarságot mondana – szatirikus természetét igazolta.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1984 – Premio Ámbito Literario de Narrativa (Consejos de un discípulo de Morrison a un fanático de Joyce; Antoni García Portával együtt dolgozva)
  • 1993 – Premio de Narrativa Ciudad de Alcalá de Henares (La Pista del Hielo)[3]
  • 1994 – Premio de novela corta Félix Urabayen (La senda de los elefantes)[4]
  • 1997 – Premio municipal de Santiago de Chile (Llamadas telefónicas)
  • 1998 – Premio Herralde (Los detectives salvajes)
  • 1999 – Rómulo Gallegos-díj (Los detectives salvajes)
  • 2004 – Premio Ciudad de Barcelona (2666)[5]
  • 2004 – Premio Salambó (2666)[6]
  • 2004 – Premio Altazor[7]
  • 2005 – Premio Altazor

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kolumbiai Semana című lap az elmúlt 25 év legjobb 100 spanyol nyelvű regényéből – nyolcvanegy amerikai és spanyolországi irodalomkritikus, író és újságíró szavazatai alapján – összeállított listájának első helyezettje a Szerelem a kolera idején Gabriel García Márqueztől, a második helyen A kecske ünnepe Mario Vargas Llosától, a harmadik és negyedik helyen pedig Roberto Bolaño két regénye, a Los detectives salvajes és a 2666 szerepel. A lista 14. helyén az Estrella Distante című, 1996-ban megjelent regénye áll.[8]

Magyarra fordított regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1984 Consejos de un discípulo de Morrison a un fanático de Joyce. Antoni García Portával együttműködve
  • 1993 La pista de hielo
  • 1996 La literatura nazi en América
  • 1996 Estrella distante (Távoli csillag)
  • 1998 Los detectives salvajes (Vad nyomozók)
  • 1999 Monseiur Pain (az első kiadás címe La senda de los elefantes)
  • 1999 Amuleto
  • 2000 Nocturno de Chile (Éjszaka Chilében)
  • 2002 Una novelita Lumpen
  • 2002 Amberes
  • 2004 2666

Költemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1976 Reinventar el amor
  • 1993 Fragmentos de la universidad desconocida
  • 1998 Los perros románticos (1980-1998)
  • 2000 Tres
  • 2007 La universidad desconocida (posztumusz összeállítás)

Antológiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1976 Pájaro de Calor
  • 1979 Muchachos desnudos bajo el arco iris de fuego

Kiadatlan művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1975 Gorriones cogiendo altura

Novelláskötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1997 Llamadas telefónicas
  • 2001 Putas asesinas
  • 2003 El gaucho insufrible
  • 2006 Last evenings on earth (a Putas Asesinas és a Llamadas Telefónicas válogatása és angol fordítása)
  • 2007 El secreto del mal (posztum összeállítás)

Mesék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2000 Playa
  • 2003 Dos cuentos católicos

Egyéb könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2002 La escritura como tauromaquia
  • 2004 Entre paréntesis
  • 2006 Bolaño por sí mismo

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. “No existe trabajo que no haya hecho. He cargado barcos, he sido camarero, recepcionista, basurero, guarda nocturno de un camping, hasta mayordomo. Todo para ser hoy un escritor disciplinado, convencido de que lo más importante para escribir es tener paciencia, mucha paciencia”.[1]
  2. Bolano and Heroin?, angol
  3. Premio de Narrativa Ciudad de Alcalá de Henares
  4. Bibliografía de Roberto Bolaño
  5. Premio Ciudad de Barcelona (Literatura castellana)
  6. El Premio Salambó 2004
  7. Premio Altazor Artes Literarias
  8. Tres novelas de Bolaño figuraron en importante ranking literario

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]