Rakovszky család
_family.jpg)
A Rakovszky család Turóc vármegyei eredetű nemesi család.
Liptó, Zólyom, Árva, Trencsén, Pest, Heves, Nógrád és Abaúj vármegyékbe is elszármazott régi nemesi család, melynek eredete a 13. század elejéig mutatható ki okiratok által. Első ismert őseik Márton udvari káplán és testvére László, akik a vesztes muhi csata után IV. Béla magyar király kiséretében voltak. Csernekinek (de Chernek) írták magukat, valószínűleg a Bereg vármegyei Cserneken (mások szerint Nagycsernán) lehettek birtokosok. De az is lehetséges, hogy a sajói csatában szintén résztvevő Dessewffy és Vladár ősökkel álltak rokonságban (ők is de Chernek-nek írták magukat).
Amikor IV. Béla a tatárok ellen Turóc várában (ma Znió) védekezett, ott tanusított hűségük és vitézségük jutalmául[1] 1245-ben megkapták a Turóc vármegyében fekvő Rakov vagy Zanasán földjét, mely a mai Nagyrákó, Kisrákó, Bálintfalva, Károlyfalva, Deákfalva és Szebeszló határának felelhetett meg.
A család fiágon kihalt, de Rákói Annát királyi engedéllyel fiúsították. Férje Temérdek András egyik leszármazottja, aki a Jeszen nemzetségből származott, melynek nemességét III. László magyar király 1204-ben megerősítette. A fiúsított Anna utódaiban maradt fenn a család, mely a Jeszen nemzetség kisjeszeni birtokait is örökölte, s ezután rákói és kisjeszeni Rákói-nak írta magát. A rákói adományhoz tartozott Blatnica vára, melynek a család tagjai a 13. és 14. század folyamán, s később is a kapitányai voltak.
A 14. században Rakovszky Miklós, Turóc vármegye alispánja kapta meg a kihalt Prónay család birtokait s így jutott a kelemenfalvi, budisi, jeszenovai és piesnói birtokokhoz. A család leszármazása az 1410 körül született és 1496 körül elhunyt Rakovszky Mátyás, Turóc vármegye alispánjától követhető.
Túróc vármegyében a reformáció idején, különösen a husziták megszállása alatt a turóci nemesi családok többsége protestáns lett és egy részük az ellenreformáció idején tért vissza a katolikus vallásra. A Rakovszky család volt az egyetlen Turoc vármegyében, amely megszakítás nélkül katolikus maradt. A 16. században a család még Rákóynak, gyakran Rákóczy-nak írta magát, csak a 17. században állandósult a Rakovszky név. Bráz Béla Turóc vármegyei levéltáros ismert a felvidéki magyar nemesi nevek szlávos formára való váltása, melyet a királyi (császári) tisztviselők okozhattak.
A 17. században Rakovszky Péter és János osztályegyességet kötöttek a családi javakról. Péternek jutottak a turóc vármegyei birtokok, s alapítója lett a család turóci és zólyomi ágának, nagyrákói és kelemenfalvi előnévvel. János a Liptó vármegyei birtokokat kapta, s alapította a liptói ágat, nagyrákói és nagyselmeczi előnévvel.
Rakovszky Menyhért, Turóc vármegye főjegyzője és Árva vármegye alispánja, II. Rákóczi Ferenc híveként Komárom várának kapitánya is volt. 1707-ben Turóc vármegye követeként a szövetséges rendek ónodi országgyűlésére köriratot szerkesztett, s követtársával Okolicsányi Kristóffal együtt megküldte a szövetséges vármegyéknek. Ebben mielőbbi békekötést sürgetett, hivatkozva a nép szenvedésére és a további harc reménytelenségére. Amikor az ónodi országgyűlésen a köriratot magyarul megindokolta, csend támadt, majd Bercsényi Miklós kardot rántott, és Rakovszky Menyhértet és a menekülő Okolicsányi Kristófot összevágták. Az ónodi események következtében Turóc vármegyét eltörölték, zászlói és pecsétjei összetörettek. A szatmári béke után a vármegyét helyreállították, és címerébe törvényesen is felvették a Rakovszky címer a Révay és Okolicsányi címerekkel együtt.[2] Az esemény emlékére Turóc vármegye hatóságainak tárgyaló asztalai zöld helyett vörös posztóval vonattak be mindvégig, egészen a csehszlovák hatalomváltásig.
Nagyrákón Rakovszky István (1814-1910) megigérte testvérének Ivánnak (1826-1905), hogy halála után mauzóleumot, családi kriptát építtet. Ez 1906-ban meg is történt.[3]
A család címere: osztott pajzs felső vörös udvarában egy, térdig kiemelkedő magyar vitéz, jobb kezével öklébe szorított kivont pallost, a ba lkezében zöld pálmaágat tart. Fölötte, jobbról félhold, balról arany csillag ragyog. Alatta a fehér udvarban rák látható. A sisak koronájából a vitéz növekvőn. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A család számos tagjának pecsétlenyomata ismert.[4]
Neves személyek[szerkesztés]
- Rakovszky György (?-1565) 1541-ben Turóc vármegye alispánja lett. 1542-ben Révay Ferenc alnádor mellett itélőmester, 1543-ban országgyűlési követ volt a királyhoz a besztercei törvények megerősítése végett. 1552-ben Izabella királynéhoz küldték Kassára, s a lengyel királynál is követségben járt. 1555-ben I. Ferdinánd magyar király Lengyelországba küldte Izabella udvarába. 1558-ban alnádor és királyi udvarnok lett. Ebben az időben Turóc vármegye címere a Révay és a Rakovszky családok egyesített címere volt. 1561-ben I. Ferdinánd királytól családja nemességének és régi törzsökös származásának megerősítését és címerének bővítését nyerte.
- Rakovszky Márton (1535 körül – 1579) reneszánsz kori magyar költő és humanista tudós
- Rakovszky János 1565-ben Turóc vármegye alispánja volt.
- Rakovszky Márton 1592-1595 között Turóc vármegye alispánja, 1574-ben császári kamarai tanácsos, illetve költő volt. Történelmi-filozófiai könyvet írt "De partibus Republicae", mely Miksa királynak ajánlva 1590-ben Bécsben jelent meg.
- Rakovszky Menyhért (?-1707) Turóc vármegye főjegyzője és Árva vármegye alispánja
- Rakovszky Mihály országbírói tanácsjegyző, előbbi fia
- Rakovszky István Nádasdy huszárezredbeli kapitány, Menyhért unokája
- Rakovszky István őrnagy.
- Rakovszky Elek, József császár alatt Szatmár vármegye alispánja, császári királyi tanácsos és 1810-1815 között kerületi táblai elnök Budán
- Rakovszky Elek 1775-ben zólyomi alispán
- Rakovszky Elek alezredes, előbbi fia
- Rakovszky István 1770-ben liptó vármegyei alispán és országgyülési követ
- Rakovszky Márton altábornagy az olasz háborúkban. Mint huszárezredes, lovasezrede élén, parancs ellenére megrohamozott és elfoglalt egy meredek hegyet, melyet a gyalogság egy álló napig hasztalan igyekezett elfoglalni. Ezért Mária Terézia-rendet és báróságot kapott. Mivel azonban utóda nem volt a bárói ág vele kihalt.
- Rakovszky Sámuel (1802-1871) honvédezredes[5]
- Rakovszky Pál huszárkapitány a sziléziai háborúban az Oberschordelsdorfi csatában esett el.
- Rakovszky István (1832-1891) császári és királyi kamarás, író, a Szent Sír Lovagrend középkeresztese és a pápai Szent Gergely-rend lovagja
- Rakovszky Géza (1845-1911) országgyűlési képviselő, gyümölcstermesztő
- Rakovszky István (1847-1910) magyar politikus, országgyűlési képviselő és belső titkos tanácsos
- Rakovszky István (1858-1931) földbirtokos, politikus
- Rakovszky Árpád, a 14. tüzérezred tartalékos zászlósa, az olasz fronton teljesített hősies szolgálata miatt nagyezüst vitézségi éremmel tüntették ki[6]
- Rakovszky Iván (1885-1960) a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, politikus, belügyminiszter
- Rakovszky György (1892-1962) honvéd altábornagy
- Štefan Rakovský (1904-1996) pedagógus, muzeológus
- Rakovszky Zsuzsa (1950) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító
Kastélyok és kúriák[szerkesztés]
- A kelemenfalvi, azóta lebontott, emeletes Rakovszky kastély környékét ma is Prónay dűlőnek nevezik
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Egy szlovák legenda szerint, mikor Túróc várában az élelem fogytán volt, egy hűséges tót (szláv) paraszt süldő disznót csempészett a várba. A király kétségben volt, mit tegyen a disznóval. Ha maga és környezete lakmároznak belőle, az éhes várnép elégedetlenkedik, viszont az egész várőrségnek egy süldő húsa igen kevés. A két testvér tanácsára azután a disznót kidobták a várfalon, hogy az ostromló tatárokkal elhitessék: a várban olyan bőség van, hogy még a várárokba is dobálnak értékes élelmiszereket, s így a várat kiéheztetni nem lehet. A tanács bevált, s a tatárok elvonultak. A jó tanács jutalmául kapták az adományt.
- ↑ 1715. évi IV tc.
- ↑ obnova.eu
- ↑ Frederik Federmayer 2022: Zbierka erbových pečatí II. Bratislava, 214.
- ↑ kosakaroly.hu
- ↑ hungarianarmedforces.com