Csin Si Huang-ti
Csin Si Huang-ti
(kínai írással: 秦始皇, pinjin: Qin Shi Huangdi; élt i. e. 260–210, uralkodott i. e. 247–i. e. 210) Kína első császára, a kínai császárság megalapítója volt.
(Jing Cseng) néven eredetileg (Csin) állam királya volt. I. e. 238-ban érte el a nagykorúságot, addig régensként (Lü Pu-vej) kormányzott helyette. 238 után gyorsan leszámolt a hatalmát fenyegető belső klikkekkel, és minden hatalmat a saját kezében összpontosított. i. e. 230-ban átfogó hadjáratsorozatot indított a többi kínai állam ellen, aminek eredményeként i. e. 221-ben az összes kínai területet egyesítette. Ekkor felvette a „császár” ( (huangti)) címet, és (Csin Si Huang-ti) (Csin Első Császára) néven uralkodott.
I. e. 221 után hozzálátott az addig számtalan független részből álló terület egységes birodalommá szervezéséhez. (Csin) állam hagyományainak megfelelően legista politikát követett: szigorú törvényeket adott ki, az országot 48 tartományra (vagy 36[1] ) osztotta fel, és hogy a régi arisztokráciát meggyengítse, a hat meghódított fejedelemség vagyonosait családjukkal együtt fővárosába, (Hszienjangba) költöztette. A tartományok élén civil kormányzó állt, akit a császár nevezett ki. Qin Shi Huangdi elrendelte, hogy a tartományi kormányzó tisztsége ne legyen örökölhető. A kormányzókat néhány év után áthelyezték a sajátjukból egy másik tartományba, hogy elkerüljék az ambiciózus és erős, saját hatalmat kiépítő kormányzók fellépését. Minden tartománynak volt saját hadvezére is, akit a császár nevezett ki és távolíthatott el bármikor, továbbá egy központi tisztviselője, hogy megteremtsék a civil és a katonai kormányzók közti egyensúlyt. Nagy kiterjedésű, jó úthálózatot építettek ki, mely összekötötte a fővárost a tartományokkal, s biztosította azt is, hogy a központi hadsereget gyorsan elindíthassák, ha valamelyik tartományban felkelés törne ki. A legyőzött ellenség fegyvereit beolvasztotta, és óriási szobrokat öntetett belőlük. A fejedelemségeket korábban egyes helyeken falak választották el egymástól, ezeket az egyesítés után (Csin Si Huang-ti) lebontatta, ezzel egy időben viszont a birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló falszakaszokat összekötötte, és így létrehozta a kínai nagy falat. Kínai nagy fal: a világ leghosszabb építménye.
Egységesítette a pénzt, a mértékegységeket, a kocsitengelyeket és az írásjegyeket. A birodalom hivatalos írásává a (Csin) államban addig használatos ún. „kispecsét-írást” tette meg. Igyekezett teljesen megbolygatni és átalakítani az addigi társadalmi rendet, felszámolni az örökletes arisztokrácia uralmát. Minden területen kemény, legista intézkedéseket hozott, ami miatt a konzervatív, múltba forduló konfuciánus írástudók szembeszegültek vele. Az ellenállás letörése érdekében a főminiszter, (Li Sze) javaslatára (Csin Si Huang-ti) elrendelte, hogy – bizonyos gyakorlati hasznú, vagyis a jóslással, orvoslással vagy földműveléssel foglalkozó, illetve a császári könyvtár tulajdonában lévő – könyveken kívül égessenek el minden könyvet a birodalomban. Később a tiltakozó konfuciánus tudósokat élve elásatta a főváros piacterén. Mindemellett nagyszabású építkezéseket rendelt el országszerte. A Nagy Falon kívül hatalmas császári palotát építtetett, illetve hegynyi méretű síremléket emelt magának.
Kr. e. 210-ben egy körutazáson váratlanul meghalt. Erőszakkal létrehozott birodalma néhány éven belül, i. e. 206-ban összeomlott. A Qin-házat Kína trónján a Han-dinasztia követte. Halála után i.e. 210-ben 700 ezer rabszolga és kézműves segítségével elkészítették hadseregének élethű másolatát (ld. agyaghadsereg), ami a császár hatalmas sírját vigyázza.
Források [szerkesztés]
- Michael H. Hart: 100 híres ember. Magyar Könyvklub 2003. ISBN 963-547-820-8
- ↑ Michael H. Hart: 100 híres ember


