Peskó Zoltán (zeneszerző)
| Peskó Zoltán | |
 | |
| Peskó Zoltán a bergamói Teatro Donizetti öltözőjében (2006) | |
| Született | 1937. február 15.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 2020. március 31. (83 évesen)[3] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Tarján Tünde (h. 1962 † 2018. február 1.) |
| Gyermekei | Eszter Patrícia (*1968) Zsuzsanna (*1970) |
| Szülei | Peskó Zoltán Danhauser Olga |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Zenei pályafutása | |
| Kiadók | Denon Naxos WERGO |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Peskó Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Peskó Zoltán (Budapest, 1937. február 15. – Budapest, 2020. március 31.) magyar származású karmester, zeneszerző.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Peskó Zoltán egyházzenész családba született. Édesapja, id. Peskó Zoltán (1903–1967) és testvére, Peskó György (1933–2002) orgonaművészek.
Szülővárosában végezte iskoláit, és 1962-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett zeneszerzői diplomát. Ezután a Nemzeti Színházban volt karmester, és tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1964-ben nem tért haza nyugatról, akkori kifejezéssel disszidens lett. Tanulmányait külföldön, Olaszországban és Svájcban folytatta. Goffredo Petrassinál zeneszerzést tanult, a karmester-mesterséget pedig Sergiu Celibidache, Pierre Boulez és Franco Ferrara mellett tökéletesítette.
Karmesterként 1965-ben debütált egy, a római RAI-zenekar élén vezényelt hangversenyen. 1966 és 1973 között Lorin Maazel mellett dolgozott a berlini Deutsche Staatsoper karmestereként, és tanított a Hochschule für Musikon. 1970-ben mutatkozott be Olaszországban, a milánói Scalában vezényelt, és elindult nemzetközi karrierje: vezényelte a Berlini Filharmonikus Zenekart, a BBC Szimfonikus Zenekarát és az amszterdami Royal Concertgebouw Zenekart, de a világ számos városában megfordult.
Pályájának súlyponti részét az operadirigálás jelenti, noha a világ nagy szimfonikus zenekarai élén is gyakran fellép. Repertoárjára a széles merítés a jellemző, és szívesen adja elő magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Veress Sándor, Ligeti György, Kurtág György, Szőllősy András és Eötvös Péter – műveit is. Mindemellett a 20. századi olasz zene elkötelezett előadója is (Luigi Dallapiccola, Goffredo Petrassi, Bruno Maderna, Luciano Berio, Luigi Nono, Giacinto Scelsi).
1973-ban a bolognai Teatro Comunale vezető karmestere lett, majd 1976-ban és 1977-ben a velencei Teatro La Fenice, majd 1978-tól 1983-ig a RAI milánói szimfonikus zenekarának, 1996–2000 között pedig a düsseldorf–duisburgi Deutsche Oper am Rhein vezetője volt. 2001-től 2005-ig a lisszaboni Operaház főzeneigazgatójaként és a Portugál Szimfonikus Zenekar vezető karmesterekét dolgozott.
Számos lemezfelvétele készült a CBS-nél, a Sonynál, a Supraphonnál és más kiadóknál. Zeneelméleti szakíróként is ismert, írásai különböző zenei folyóiratokban jelentek meg, különösen fontosak az új olasz zene témájával foglalkozó munkái. A Luganói-tó mellett, Neggióban él. Sokszor szerepelt Magyarországon is. 2009-től 2011-ig a pécsi Pannon Filharmonikusok zeneigazgatója volt.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Deutscher Schallplattenpreis (1993. augusztus)
- Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (2007)
Írásai[szerkesztés]
- Peskó Zoltán: Zenéről, színházról, zenés színházról. Szerk. Győri László. Budapest: Rózsavölgyi és társa. 2009. ISBN 978-963-88317-9-8
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
- ↑ Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester
Források[szerkesztés]
- Peskó Zoltán angol nyelvű honlapja Archiválva 2009. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- fidelio – Peskó Zoltán
- Heti Válasz – Peskó Zoltán karmester lehet a pécsi zeneigazgató Archiválva 2020. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Muzsika – Tihanyi László: Peskó Zoltán 70 éves
- Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal 3. köt. Budapest, 1985. Zeneműkiadó ISBN 963-330-540-3
