Nyugat-nílusi láz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A betegséget okozó vírus

A nyugat-nílusi láz egy vírusbetegség, amely szúnyogcsípéssel terjed. Eddig főleg Afrikában, Európa déli részein, a Közel-Keleten, Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban észlelték.

Az ember mellett megtámadhatja a madarakat, lovakat, kutyákat és más állatokat is. Az általa okozott fertőző betegség 80-85%-ban tünetmentesen zajlik le.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kórokozó vírust először 1937-ben azonosították Uganda nyugat-nílusi régiójában (innen a neve), majd újból kimutatták 1950-ben Egyiptomban, itt okozta az első nagyobb járványt.

A globalizálódó világ egyik negatív mellékjelenségeként a vírus 1999-ben megjelent az Egyesült Államokban is, és terjedni kezdett az észak-amerikai kontinensen.

Magyarországon már az 1960-a évek vége óta jelen van[1], itt-ott minden évben fellobban, attól függően, hogy mennyi a szúnyog. 2012 augusztus végéig 4 esetet regisztráltak elszórtan az egész országban. A betegek nem egymást fertőzték meg, hanem szúnyogtól (vagy esetleg más állattól) kapták el a vírust. A fertőzés fő időszaka augusztus - szeptember.

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madaraknál a betegség gyengeséget okoz, jellemző a hátraszegett fej. Egyes madárfajok, például a csirkék, úgy is megfertőződhetnek, hogy nem mutatják a betegség tüneteit. A legnagyobb pusztítás az amerikai varjak között történt.

Lovak esetében láz, izomrángások, az izmok merevsége, depresszió jelzi a megbetegedést.

Embernél a lappangási időszak 3-6 nap. A fertőzés általában tünetmentesen, lázas betegségként zajlik le, a legtöbben nem is tudják, hogy nyugat-nílusi lázuk van, mert az influenzáéhoz hasonló tüneteket mutat: láz, hányinger, izomfájdalom, kötőhártya-gyulladás, arcpirulás, fényérzékenység. A nyirokcsomók megduzzadnak, a végtagokon kiütések jelennek meg. Körülbelül egy hét múlva a beteg állapota javul.

A fertőzés valószínűsége 1:300 000, akkor is, ha a járvány kitörési gócában van az illető.

A legveszélyeztetettebbek a fiatalok, az idősek és betegek; náluk a fertőzés halállal is végződhet. A kevés halálos kimenetelű esetre jellemzőek a kóros agytörzsi elváltozások: a vírus halálos gerinc- és agyvelőgyulladást okozhat, amely az orvostudomány jelenlegi eszközeivel nem gyógyítható. Ritka szövődmény még a hepatitis, a hasnyálmirigygyulladás, és a szívizomgyulladás. A legjobb tehát, ha igyekezünk elkerülni a fertőzést. Ennek legegyszerűbb módja a különböző szúnyogriasztók alkalmazása.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]