Véradás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Külföldön használt véradási piktogram
Véradásra berendezett helyiség
Véradás közben

A véradás önkéntes véradóktól – előzetes orvosi vizsgálat után –, orvosi felügyelet alatt a nagyobb műtétekhez, bizonyos életmentő kezelésekhez, terápiás vérkészítmények előállításához és a további feldolgozáshoz szükséges vér vagy vérösszetevő levétele. A teljes véradás alkalmával steril vérvételi zsákba, egyszer használatos tű segítségével 4,5 deciliter teljes vért, valamint a vér vizsgálatához szükséges néhány kémcsőnyi mennyiséget vesznek le. A vételhez használt zsák és a hozzá csatlakozó vérvételi tű is egyszer használható, így a véradó nem fertőződhet. A zsákban a vér alvadását gátló és a vérsejteket tápláló oldat van (ACD/(savanyú-citrát-dextróz) vagy CPD/citrát-foszfát-dextróz. (Ezeknek adeninnel történt kiegészítése nem hozott átütő sikert. A tartós konzerválás glicerines átitatás (kryoprotekció) utáni mélyfagyasztással érhető el.) Vérvétel közben a kart tartó lapot általában folyamatosan billegtetik a tökéletes keveredés érdekében.

A véradás szervezése, a donorok toborzása és megtartása a Magyar Vöröskereszt[1] feladata, amely során együttműködik az Országos Vérellátó Szolgálattal[2], valamint más társadalmi szervezetekkel. A véradás speciális formája az aferézises vérvétel[3] eljárás, vagyis a vér bizonyos alkotórészeinek szeparálása, csak annak a levétele a véradótól.

Vérvételt csak az Országos Vérellátó Szolgálat[2], illetve a vele erre megállapodást kötött kórházi vértranszfúziós osztályok végezhetnek.

Speciális véradások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Plazmaferézis: A plazmaferézis emberi vérplazma nyerésére szolgáló eljárás, amely tisztított plazmakészítmények előállításához szolgál alapanyagul. Egy speciális, biztonságos készülék segítségével kizárólag plazma levételére kerül sor, a sejtkomponenseket a véradó (donor) visszakapja, miközben minimális mennyiségű véralvadás-gátló anyag (nátrium-citrát) is bekerül a szervezetbe, mely rendkívül gyorsan elbomlik és hatása megszűnik. Egy alkalommal maximum 800 ml plazma levétele történik, amit a szervezet 72 órán belül pótolni képes.

Vérlemezke-ferézis: Ennek során során a donor véréből csak a vérlemezkéket vonják ki. Teljes vért vesznek le a donortól, amit egy gép alkotóelemeire választ szét, elkülöníti a vérlemezkéket, majd a vér többi összetevőjét visszajuttatja a véradónak. A véradók a ferézis során a vérük jelentős részét visszakapják, így egy alkalommal 8-10-szer annyi vérlemezkét adhatnak, mint amennyit egyszeri teljes véradás során adnának. A vérlemezke gyűjtés hosszabb időt, 1-2 órát vesz igénybe, ellentétben a teljes vér 10 perc alatti levételével.

Autológ vérátömlesztés: A folyamat során során a vért kapó maga a véradó. Például sebészeti beavatkozás előtt hetekkel több egység vér levételére kerül sor, amelyeket a műtét alatt vagy után szükség esetén visszakap. Műtét közben ha a beteg vérzik, a vért össze lehet gyűjteni, mely ugyancsak visszaadható. Ez a vérátömlesztés legbiztonságosabb formája, mivel nem fenyeget a vércsoport összeférhetetlenség és a vérrel átvihető fertőzések veszélye.

Direkt vagy személyre szóló véradás: Két személy akkor adhat vért egymásnak, ha a recipiens és a donor vércsoportja és Rh-faktora is megegyezik. Vannak recipiensek, akik szeretik tudni, hogy kitől kaptak vért, habár a családtagoktól származó vér nem feltétlenül biztonságosabb, mint egy ismeretlen donor vére. A családtagtól kapott vért a beadás előtt besugarazzák, megelőzve ezzel a graft-versus-host[4] betegséget ("vendég a házigazda ellen"), amelyre rokoni kapcsolat esetén az átlagnál nagyobb esély van.

Őssejtferézis: Őssejtferézis esetén a donor csak őssejteket ad a véréből, annak többi összetevőjét visszakapja. A véradás előtt a donor speciális fehérje (növekedési faktor) injekciót kap, mely a csontvelőben serkenti az őssejteket, és azok kijutnak a perifériás vérbe. A donortól teljes vért vesznek le, amit egy gép az alkotóelemeire választ szét, elkülöníti az őssejteket, majd a maradék vért visszajuttatja a donornak.

A véradás szükségessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vér nem pótolható élő anyag. Olyan folyékony szövet, amely sejtekből és egyéb alkotórészekből áll, és mely előállítása a tudomány mai állapota szerint nem lehetséges. Az élet nélkülözhetetlen elemét, emberi vért csak az emberi szervezet képes termelni. Mivel a vér semmivel sem pótolható, és évente 400-500 ezer vérre, vérkészítményre szoruló beteg van, a véradás nélkülözhetetlen a rászorulók gyógyításában, az életmentés során. A levett vért műtéteknél, kezeléseknél, vérkészítmények előállításánál használják. A rendszeres, kiegyensúlyozott véradásra azért van szükség, mert a vér tárolása jelentősen korlátozott.

A véradás egyéni haszna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biztonságérzet: A véradók a rendszeres orvosi vizsgálatnak köszönhetően túl azon, hogy eleve tudhatják, hogy egészségesek, hamarabb cselekedhetnek, ha bármilyen betegség miatt mégis rendellenes vérképet találnak náluk. A véradók betegségre utaló jelek esetén kérés nélkül is minden esetben kézhez kapják a leleteket. Kérésre emellett minden további adat rendelkezésükre áll a vérvétel helyén.

Ellenszolgáltatás: A véradás előtt és után szerény étel-italkínálattal, ásványvízzel, teával, üdítővel, kávéval, szendviccsel, kekszekkel segítik a donor biztonságos véradását. Bár a véradásért anyagi ellenszolgáltatás nem jár, 500 Ft-os étkezési utalvánnyal és apróbb ajándékokkal (csoki, ivólé, apróbb kiegészítők, kitűző, stb.) igyekeznek meghálálni a donor önzetlenségét. Az önkéntesség pont a véradás biztonsága miatt elengedhetetlen, így kiszűrhető az egészségügyi állapot miatt eltiltottak véradása.

Felfrissülés: Több véradó is a véradás pozitív hozadékaként tartja számon a véradás után tapasztalható feldobott, egészségtől, erőtől duzzadó állapotot.

Véradásra alkalmas személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első véradás esetén 18-60 év közötti személy. Rendszeres véradás 65 éves korig, kivizsgáló orvos engedélye alapján e fölött is engedélyezett. 50 kg feletti donor alkalmas az egységnyi mennyiségű (450 ml+10%) teljes vér vagy plazma adására, 50 kg alatt az egy alkalommal levett teljes vér mennyisége nem lehet több, mint a becsült vértérfogat 13%-a. A véradás akkor engedélyezhető, ha a szisztolés vérnyomás 180 mmHg alatt, illetve a diasztolés vérnyomás 100  mmHg alatt van. A véradás továbbá akkor engedélyezhető, ha a pulzusszám percenként 50-110, és a pulzus szabályos. (Rendszeres sportolóknál 50/perc alatti érték esetén is engedélyezhető a véradás.) A véradás akkor engedélyezhető, ha az előtte mért hemoglobinérték nőknél 12,5 g/dl (7,4 mmol/l), férfiaknál 13,5 g/dl (8,4 mmol/l) felett van. A hematokritértékre vonatkozó szabály: a véradás engedélyezhető, ha a hematokritérték nőknél 38%, férfiaknál 40% felett van. A teljes vér adása esetén két véradás között legalább 8 hétnek kell eltelnie.

Véradásra nem alkalmas személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem adhatnak vért terhes és szoptató anyák. Szintén időleges kizárás vonatkozik nátha, torokgyulladás, herpesz esetén, kis – és nagy műtétek után, malária (ha 3 éven belül voltak tünetei), a sebészi- és sugárkezelésben részesült rákos megbetegedések (ha nem telt még el 5 év az utolsó kezelés óta), a nem megfelelően beállított magas vérnyomás, az alacsony vérnyomás, a vérszegénység, bizonyos gyógyszerek, egyes májgyulladás fertőzések és a közelmúltban történt vérátömlesztés esetén.

A véradásból végérvényesen kizáró állapotok például: vérzékenység, vérképző szervi betegség, hepatitis-B és -C fertőzés, szívbetegség, bizonyos daganatos megbetegedések (leukémia, limfóma, bármely daganatos betegség, amely a kezelés ellenére kiújult, vagy bármikor kemoterápiát igényelt), súlyos asztma, vérzési zavarok, prion betegségek lehetősége, luesz, AIDS vagy HIV fertőzöttség lehetősége az életmód miatt.

A véradás menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Véradáshoz rögzített tű

A véradáson célszerű bő, feltűrhető ujjú, kényelmes ruha viselete. A vérvétel megkönnyítése érdekében érdemes a bőséges étel-ital fogyasztás, melyet a helyben felkínált enni és innivalókkal is elősegítenek. Kerülni kell a zsíros ételeket, alkoholt, kábítószert nem szabad fogyasztani. Az éhezés és a folyadékhiány rossz általános közérzetet okoz, ráadásul a vérrel legalább 2 dl folyadék távozik. A szervezetben lévő megfelelő folyadékmennyiség az erek teltsége miatt könnyebbé teszi a véna megtalálását, egyúttal a vérvétel is gyorsabb.

A többszörös véradók a véradó igazolvány leadása mellett igazolják személyazonosságukat. Első véradók a TAJ kártya, valamint a személyi igazolvány leadása mellett feldiktálják adataikat a nyilvántartásba. Minden véradónak először egy adatokat és egészségi állapotára vonatkozó kérdéseket tartalmazó lapot kell kitöltenie, mely alapján az orvos dönt a véradás engedélyezéséről. Eközben javasolt a helyben felkínált teából, vagy üdítőből is fogyasztania, hogy a leadandó folyadékot előre pótolja az adakozó a szervezetében.

Ezt követi a vér hemoglobin (vérfesték) koncentrációjának mérése, és első véradóknál az előzetes vércsoport meghatározás. Az ujjbegyből történő mintavétel előtt 70%-os etanolos vattával alaposan lemossák a mintavétel helyét és környékét, majd az alkohol elpárolgása után steril tűvel egy apró, gyors szúrást ejtenek. Az ujjbegyből nyert vércsepp mintára helyezésével történik a gyorsteszt elvégzése.

A véradásra való alkalmasságot mindig az orvos helyszíni vizsgálata után engedélyezheti. A leendő véradó részletes kikérdezése - korábbi és jelenlegi betegségeiről, egészségi állapotáról -, és fizikális vizsgálata után az orvos vérnyomásmérésből, szív - tüdő meghallgatásából, a nyaki nyirokcsomók tapintásából, a látható nyálkahártyák megtekintéséből, testsúlymérésből dönt a véradásról. Az orvos engedélye után a véradót egy döntött székbe fektetik és elkezdődik a vérvétel. A donor aláírásával igazolja, hogy a véradásban részt kíván venni, illetve hozzájárul a személyi és egészségügyi állapotára vonatkozó adatok felhasználásához.

A vérvételt végző asszisztensen folyamatosan tájékoztatják a véradót a vérvétel fázisairól. Megkérik a véradót karjának szabaddá tételére, ellazítására. A felkart gumiszalaggal elszorítják, majd néhányszor ökölbe kell szorítania a kezet. A kart esetleg meg is ütögethetik a vénák kirajzolódása végett. Ezek hatására a vénák megtelnek vérrel. A könyökhajlatban, vagy az alkaron megkeresik azt az ép perifériás vénát, ahonnan a vért levehetik. A vérvétel helyét előzetesen minden esetben fertőtlenítik. A bőrfelszín száradását követően egy gyakorlott mozdulattal felhelyezik a vénába a tűt, mely a vérvétel egyetlen, némileg kellemetlen pillanatát jelenti. A tűt ragtapasszal rögzítik a donor karján. A vérvétel fájdalommentes, ideális esetben 5-10 percet vesz igénybe. Közben a véralvadás elkerülése, és a zsákban található készítmények és vér keveredése érdekében egy automata a vérgyűjtő zsákot folyamatosan mozgásban tartja. Az asszisztensek folyamatosan felügyelik a véradók állapotát, és ellenőrzik a levett vér mennyiségét. Az automata jelzésére, vagy az egység leérkezésekor eltávolítják a ragtapaszt és a tűt, leragasztják a vérvétel helyét, majd némi pihenés után a donor panaszmentessége esetén megköszönik a véradást, majd újra a fogadóhelyiségbe invitálják a véradót. Itt újra javasolt a felkínált étel-ital fogyasztása az elveszített folyadék és szénhidrát pótlására, majd némi ajándék, étkezési utalvány, és a véradó igazolvány átvétele után távozhat a véradó.

A szokásos véradás kivizsgálással, adatfelvétellel együtt kb. 40 percig tart, amiből maga a vér levétele 5-10 perc.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Véradás (magyar nyelven)
  2. ^ a b Országos Vérellátó Szolgálat
  3. Aferesis (magyar nyelven)
  4. Graft-versus-host reakció (angol nyelven)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]