Kiss Kovács Gyula

Kiss Kovács Gyula
Születéskori neve	Kiss Kovács Gyula
Született	Budapest, 1922. január 5.
Elhunyt	Zsennye, 1984. július 20. (62 évesen)
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	szobrászművész
Iskolái	Képzőművészeti Főiskola (-1949)
Díjak	A Szinyei Társaság fiatal szobrászok díja (1947) Munkácsy Mihály-díj (1965, 1971) Érdemes művész (1977)

Kiss Kovács Gyula (Budapest, 1922. január 5. – Zsennye, 1984. július 20.) magyar szobrászművész, Munkácsy Mihály-díjas (1965, 1971), Érdemes művész (1977).

Élete

Tanulmányait 1949-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Tanárai Sidló Ferenc és Pátzay Pál voltak. 1952-1954 között a Magyar Néphadsereg Művészeti Stúdiójának tagja volt. Valamennyi szobrászati műfajban jelentőset alkotott. Ismert és keresett köztéri szobrász volt. Plasztikáin a valóság összetett megragadására törekedett. Nem típusokat akart alkotni, hanem az emberi egyéniség ábrázolását tűzte céljául. Monumentális erő feszíti nemcsak köztéri szobrait, hanem kisplasztikáit is. Érmei lírai életérzéseket, a természetszeretetet közvetítik. Jelentős műve a soproni felszabadulási emlékmű és a szekszárdi Babits-szobor. Három süttői mészkő domborműve látható a Római Szent Péter-bazilika „Magyarok Nagyasszonya” altemplomban.

Jó barátságban állt Kiss Sándor szobrászművésszel, így Zsennyére telepedett feleségével, Tóth Emőke szobrászművésszel. Előbb házat vásároltak 1975-ben, majd 1985-ben végleg ideköltöztek. Végakarata szerint a Szent Cecília temetőben nyugszik.

Fűrdőzők

Babits Mihály szobra Szekszárdon

Jubileumi relief, 1973.
A Miskolci Nemzeti Színház 100 éves évfordulójára.

Válogatott csoportos kiállításai

1950-től minden jelentős hazai és külföldi csoportos kiállításon részt vett. 1969-ben részt vett a II. Országos Kisplasztikai Biennálén Pécsen.

Művei

Köztéri művei

• Álló leányalak (bronz, 130 cm, Év n. Budapest, XIV. ker.)[1]
• A Pákozdi csata emlékműve (obeliszk, vörös márvány dombormű, 1951, Pákozd) [2]
• Szabó Ervin (emléktábla, 1954, Budapest, VIII. ker. - eltűnt)[3]
• Mackók (1957, Budapest, XIV. ker.) [4]
• Ülő lány (1958, Budapest, XIV. ker.)[5]
• Vak Bottyán (1958, Budapest, VI. ker.)[6]
• Anya gyermekkel (1959, Budapest, VIII. ker.)[7]
• Kútszobor (fém, 1958, Miskolc, Akadémia kert)
• Merengő (alumínium, 1959, Budapest, Kerepesi úti lakótelep)
• Dombormű (kő, 1960, Budapest, Vígszínház)
• Hunyadi János (1960, Tatabánya)[8]
• Kiskatona (alumínium, 1960, Budapest, XX. ker., Csarnok tér)
• Homlokzati plasztika (alumínium, 1961, Budapest, Madách Színház)
• Ülő akt (mészkő kútfigura, 1961, Balatonfüred, Szívkórház)
• Lemezdomborítás (fém, 1963, Eger, Gárdonyi Géza Színház)[9]
• Vízköpő (vörösréz, 1964, Budapest, II. ker., Rómer Flóris u., Magyar Autóklub)
• Kötéllel ugráló lány (vörösréz, 1964, Oroszlány, Általános Iskola)
• Figurák (rézlemez domborítás, 1965, Budapest, Thália Színház)
• Ülő nő (Véradó szobra) (bronz, 1965, Budapest, XI. ker., Daróczi út, Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet)[10]
• Ornamentális kerámia dombormű (kerámia, 1965, Pécs, Jókai utca, Általános Iskola)
• Mennyezetplasztika (gipsz, 1966, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum)
• Ülő nő (mészkő, 1967, Budapest, XXII. Rendelőintézet)[11]
• Jacques Billiet (bronz portré, 1968., Budapest, Andrássy út, MUOSZ)
• Lemezdomborítás (fém, 1958, Balatonfüred, Hotel Marina)
• Babits Mihály (bronz, 1969, Szekszárd, Művelődési Ház)
• Emléktábla (bronz, 1969, Szolnok, Szolnok Megyei Néplap Szerkesztősége)
• Dr. Merényi Gusztáv (bronz portrédombormű, 1970, Budapest, IX. ker., Gyáli úti Kórház)
• Felszabadulási emlékmű (bronz, 1970, Sopron, Május 1. tér)
• Haan Lajos (bronz mellszobor, 1970, Békéscsaba, Szoborsétány)[12]
• Női figura (Thalia) (kő, 1970, Nyíregyháza)[13]
• A Magyar Élettani Társaság megalakulása (bronz emléktábla, 1971, Tihany, Biológiai Kutató Intézet)
• Dombormű (mészkő, 1971, Kiskőrös, Gyógyfürdő)
• Emléktábla (bronz dombormű, 1973, Miskolc, Miskolci Nemzeti Színház)
• Dombormű (mészkő, 1973, Balatonszemes, volt Minisztertanács Üdülő)
• 900 éves jubileumi emlékmű (márvány, 1975, Tiszaalpár)[14]
• Női akt (mészkő, 1976, Balatonfüred, Állami Kórház)[15]
• Domborművek (bronz, 1976, Budapest, Hilton Szálló)
• Georges Dopagne (bronz dombormű, 1976, Budapest, VII. ker., Rákóczi út, Vue Touristique)
• Dózsa (bronz, 1977, Dunaújváros, Dózsa György u.)[16]
• Csontváry Kosztka Tivadar (bronz mellszobor, 1979, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok) [17]
• Három dombormű (kő, 1980, Róma, Szent Péter-bazilika, Magyar Kápolna)
• Kút (Oroszlános kút) (bronz, mészkő, 1980, Hódmezővásárhely)[18]
• Kubikus emlékmű (mészkő, 1983, Szeghalom)
• Dombormű (kő, 1984, Kiskőrös, Általános Iskola)
• Ivókút (bronz, mészkő, 1985, Marcali)
• Tűzoltók emlékére (Tűzkakas) csobogó (plasztika, 1985, Győr)[19]
• Csontváry Kosztka Tivadar (bronz mellszobor, 1986, Budapest, Csontváry Terem, Pécs)[20]
• Figurák (kő, 1986, Budapest, Békásmegyer)
• Halászfiú halakkal (bronz díszkút, 1987, Paks, Halászcsárda).

Emlékérmei, plakettjei

• Michelangelo emlékérem (vésett, bronz, 60mm) [21]
• A Magyar Sportújságírók díja [22]
• Van Gogh (bronz) [23]
• Renoir emlékérem (Ag, 16,08g d=32mm, 1964)

Források

• Magyar életrajzi lexikon IV.: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X Online hozzáférés
• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
• Numizmatika-Aranypengő

Irodalom

• Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
• Soós Gy.: Kiss Kovács Gyula érmei. In: Numizmatikai Közlöny, 1966.