Ugrás a tartalomhoz

Nagyolsva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 13., 18:47-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források: források --> jegyzetek AWB)
Nagyolsva (Oľšavica)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rangközség
Első írásos említés1300
PolgármesterMikuláš Demočko
Irányítószám053 73
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség256 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség17 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság776 m
Terület17,60 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 05′ 00″, k. h. 20° 45′ 12″49.083333°N 20.753333°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 00″, k. h. 20° 45′ 12″49.083333°N 20.753333°E
Nagyolsva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyolsva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyolsva, (1899-ig Olsavicza, szlovákul: Oľšavica) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Lazonpatak tartozik hozzá.

Fekvése

Lőcsétől 14 km-re északkeletre, az Olsva-patak partján fekszik.

Története

A falu a 13. században keletkezett. Neve a szláv olša (= égerfa) főnévből származik. Első írásos említése 1308-ból származik. Ebben az évben Pál szepesi prépost Sigray Dénes fia Miklósnak szepesi várnagynak adja. Ettől kezdve a szepesi váruradalom része volt. Ekkor épülhetett a település Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma. A 1415. században a Sigrayakon kívül az Olsvayaké. A család legnevesebb tagja Olsvay János 1400 és 1424 között szepesi várnagy és alispán. A 16. században a Szepességben a vlach jog alapján keleti rítusú ruszinok telepedtek le, így történt ez Olsván is. A 16. században itt is terjedt a reformáció, ezzel egyidejűleg a falunak új földesurai a Bertóty és Görgey családok lettek. Az ellenreformáció hatására lakói újra katolizáltak. 1700-ban 351 lakosából 348 görögkatolikus és csak 3 nem katolikus volt. A 18. század második felében a település sokat fejlődött, iskolája, plébániája épült. 1787-ben 78 házában 620 lakos élt. 1828-ban 105 háza és 766 lakosa volt. A 19. században nagyrészt a Jámborszky és Újfalussy család birtoka volt. Lakói a mezőgazdaságon kívül kézművességgel, szövéssel, kosárfonással is foglalkoztak. A század végétől sok lakója kivándorolt a tengerentúlra.

Vályi András szerint "OLSAVICZA. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Görgei Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Alsó Répashoz nem meszsze, határja meg lehetős, réttyei jók, legelője, fája elég van."[2]

Fényes Elek szerint "Olysavicza, orosz falu, Szepes vmegyében, Szepeshez északra 1 1/2 mfd., 52 romai, 742 gör. kath., 8 evang.; 12 zsidó lakja. Gör. kath. paroch. templom. F. u. többen. " [3]

A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 718, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 327 lakosából 313 szlovák és 13 ruszin volt.

2011-ben 291 lakosából 236 szlovák és 49 ruszin volt.

Nevezetességei

Források

További információk